A Canadian Press információi szerint csütörtökön szülővárosában, az ontariói Londonban bejelenti visszavonulását Eric Lindros. A 34 esztendős kanadai hokis nem talált magának új csapatot erre az idényre, ezért döntött úgy, hogy abbahagyja – jóllehet a búcsú vélhetően nem csupán ennek tudható be.
Lindros üstökösként, a sportág legújabb géniuszaként robbant be az NHL-be, 1991-ben elsőként draftolta őt a Québec Nordiques (1995 óta Colorado Avalanche), de mivel nem volt hajlandó játszani abban a gárdában, csak egy évvel később, a Philadelphia színeiben mutatkozott be a legjobbak között.
A XX. század végéig a Flyers alkalmazásában állt, az első négy idényéből hármat 40 gól felett zárt, ám neki sem sikerült bajnoki címig vezetnie a Stanley-kupáról immár 33 éve álmodozó Phillyt.
Big E-nek végül más csapatokkal sem sikerült bajnoki címet nyernie (miután összekülönbözött a Flyers vezetőivel, 2001-ben a Rangershez távozott, onnan Torontóba, majd utolsó kenyéradójához, a Dallashoz), viszont 1995-ben ő lett az alapszakasz MVP-je, 2002-ben pedig olimpiai aranyérmet szerzett a kanadai válogatottal.
Továbbá számtalan sérülést karrierje során.
Nyolcszor (!) szenvedett agyrázkódást – ebből az egyik, amely Scott Stevens, a legendás New Jersey-hátvéd lelkén szárad, egy komplett idény (2000–2001) kihagyását vonta maga után –, teljes szezont egyet sem tudhat maga mögött, így sohasem derülhetett ki, hogy a 760 NHL-meccsén 865 pontot (372 gól, 493 gólpassz) szerző csatár tényleg olyan szintű hokis volt-e, amilyennek 1991-ben beharangozták.
Bár ami azt illeti: az egyik kezünk nem elég ahhoz, hogy a nála jobb jégkorongozókat öszszeszámoljuk. De lehet, hogy a másik sem...