Nem hátrány az emberhátrány (folytatás)

A csapatukat szép számmal elkísérő fanatikus újpesti szurkolóknak, s a pályán a támadójátékot erőltető feleknek köszönhetően valódi futballhangulat költözött az épülő győri stadionba. Persze ez nem volt meglepő: a lila-fehér drukkerek éneklésére, rigmusaira talán már a magyar popszakma egyik legnevesebb producere, Pierrot is felfigyelt, a mérkőző együttesek támadóit nézve pedig várható volt a sok-sok látványos akció, amit az első félidőben láthatott a publikum – a hazaiaknál Bajzát Péter és Igor Bogdanovics tartott négy gólnál a meccs előtt, a vendéggárdában pedig Tisza Tibor és Foxi Kethevoama termelt ennyit, arról nem is beszélve, hogy az évad közben igazolt Denis Dourandi gólkirályi címet ígért a szurkolóknak. A találkozó első találatát mégsem csatár szerezte, noha Völgyi Dániel parádés ballábas bombáját bármelyik európai sztárklub támadója megirigyelte volna: a történetesen az Újpestből Győrbe szerződő középpályás elképesztő erejű lövéssel szerezte meg a vezetést az ETO-nak. A zöldek azonban nem elégedtek meg ennyivel, Egervári Sándor csapata ugyan átengedte a pálya középső részét a lila-fehéreknek, ám kihasználva az elöl játszók gyorsaságát, kontrákkal veszélyeztetett. Úgy tűnt, csak idő kérdése, mikor növeli előnyét az ETO, az Újpest egyenlített.

És ha Völgyi Dániel góljánál bombát emlegettünk, Sándor György találatát illetően is ez a minimum: a középpályás irtózatos lövésével a csatamezőn is nyugodtan lehetne riogatni az ellenséget... Nikolov Balázs buta kiállítása a szünet előtt megpecsételni látszott az ETO sorsát.

A második félidő felpezsdítette a szurkolók vérét: villámgyors kontratámadás végén Bajzát Péter vette vissza a vezetést a Győrnek, amely után a hazai csapat rögvest bekkelni kényszerült. A vendégek ugyanis egy sebességgel feljebb kapcsoltak, ennek eredményeként ismét egyenlítettek – a csereként pályára lépő Kovács Zoltán első labdaérintéséből talált Szasa Sztevanovics kapujába.

Aztán elkezdődött az adokkapok.

Előbb a szurkolótáborok támadták verbálisan egymást, majd a pályán alakult ki orosz ruletthez hasonlatos futball, amelynek első „gyilkos lövését” a lila-fehérek kapták, amikor Bajzát Péter szerzett újabb gólt. Az utolsó negyedórára kettészakadt a pálya, az Újpest rohamozott, az ETO pedig beszorult saját tizenhatosának előterébe. A kemény hazai védősor ellen azonban nem talált receptet Urbányi István csapata, hiába próbálkozott az oldalvonal mellől a tizenhatoson belülre lőni a labdát, vagy középen kényszerítőkkel a hátvédek mögé kerülni, a lila-fehér akciók rendre elakadtak. A mérkőzés utolsó percében ráadásul a kegyelemdöfést is megadták a hazaiak, amikor Tokody Tibor is betalált.

A végig lüktető, közönségszórakoztató, remek hangulatú mérkőzést a kiállítás miatt meglepetésre, az érett, taktikus futballt látva viszont megérdemelten nyerte meg a Győr.

A lila-fehéreknek pedig marad a bosszankodás.

Vagy inkább a szégyenkezés?