Honnan a futballszere tet? Honnan a futballszere tet?
Már az én édesapám is focizott, magam tizenöt évig voltam a Nyírlugosi SE igazolt játékosa – mondta Dzsudzsák András. – De én messze nem voltam olyan tehetséges, mint a kisfiam, a megyei első osztály volt számomra a csúcs. De szerettem játszani, ennek ellenére sohasem kényszerítettem Balázst arra, hogy sportoljon.
Öt éven át hetente háromszor-négyszer vitte kocsival a fiát Nyírlugosból Debrecenbe. Ez alkalmanként nyolcvan, hetente több mint háromszáz kilométer. Hogy volt erre energiája?
Szerencsére a konzervgyárban lehetőségem volt műszakot választani. Ezért azt vállaltam, hogy reggel hattól délután kettőig dolgozom, így a munka után máris vihettem Balázst Debrecenbe. Nem éreztük soha úgy, hogy kár ennyi energiát belefektetni. Még akkor sem, mikor az ismerőseim megkérdezték: hülye vagy, hogy ennyi pénzt ölsz a gyerekbe? Sohasem kapod vissza ezt az összeget. Persze ha a fiam anyagi helyzetére gondolok, ma már tudom, hogy a barátaim tévedtek, de azt még akkor senki sem tudhatta.
Egy apa lehet elfogult, mégis érdekel a véleménye: miért az ön fia futott be?
A kortársaihoz képest alacsony termete miatt mindenhol hátránnyal indult, és akármelyik csapatba került, keményen meg kellett küzdenie, hogy az edzője számítson rá. Semmit sem kapott ajándékba, mindenért sokat megdolgozott. Amit pedig a legjobb tulajdonságának tartok: már gyerekkorában felfigyeltem rá, hogy a kisebb-nagyobb tornákat hajlamos volt gyengén kezdeni, de az elődöntőre, döntőre mindig öszszekapta magát, és akkor játszott a legjobban. Láttam, hogy a tét sohasem bénítja, mindig feldobja, ezért akkor sem féltettem, amikor Olaszország ellen készült.
Milyen ember Dzsudzsák Balázs?
Amikor először pénzt kapott a futballért, egyből felhívott: apu, hogyan álltok otthon, adjak kölcsön? Talán már unja, de én mindig elmondom neki: kisfiam, te csak maradj szerény és alázatos fiú, és sohase felejtsd el, honnan indultál...
