Padlógázzal a csúcs felé

közlekedni Pécs és Budapest között?közlekedni Pécs és Budapest között?

Most, hogy megszigorítják a büntetéseket, vissza kell fognom magam. Nem tagadom, szeretem nyomni a gázt, úgyhogy remélem, kevés rendőr olvassa az újságot… Érdekes módon egyébként arról senki sem beszél, hogy az utakat miért nem teszik rendbe ebben az országban. Nemcsak a gyorsan hajtó embereket kellene szidni, hanem azokat is, akik nem építenek megfelelő utakat.

Aztán ott van az a történet, amikor Győrött szakmai igazgatóként dolgozott, és egy délután megnézte az ifik edzését.

Igen, emlékszem. Rendszeresen figyeltem a fiatalok edzéseit, hátha kiszúrok magamnak a felnőttcsapathoz egy nagy tehetséget. Rögtön feltűnt, hogy a kétkapus játék közben a túloldalon egy alacsony játékos mennyire remekül bánik a labdával. Oda is súgtam a mellettem állónak, hogy milyen ügyes az a srác, mire felvilágosítottak, hogy az éppenséggel Szabó Ottó, az ifik edzője… Istenem, hát van ilyen. Ez is csak azt bizonyítja, hogy mennyire jó szemem van a tehetségekhez, nem?

Tudom, nehéz választani a sok remek játékos közül, de árulja el: a több mint két évtized alatt volt kedvence?

Bizonyára meglepő lesz, amit mondok, de Turi Zsolt nevét említeném. Sok nagy játékos dolgozott a kezem alatt, válogatottak, igazi zsenik, de Zsolt valamiben mégis más volt. Az edzősködésem elején, Pécsett játszott nálam. Nem azért említem, mert ő volt a legjobb futballista, hanem mert igazi csapatjátékos volt. A kettőnk kapcsolata úgy indult, hogy felhoztam az ifik közül a felnőttcsapatba, a Tatabánya ellen alig néhány perc volt hátra, amikor pályára küldtem. Tizenegyeshez jutottunk, én pedig beüvöltöttem neki, hogy menjen oda és rúgja ő a büntetőt. Amikor a lelátón helyet foglaló tízezer ember meghallotta, egyszerre elcsöndesedett mindenki, Zsolti viszont könnyedén berúgta a tizenegyest. Sajnálom, hogy később megsérült.

Huszonkét év alatt tíz érmet szerzett az élvonalban. Van önben hiányérzet?

Csupán az fáj, hogy a nemzetközi porondon nem sikerült kiugró eredményt elérnem. Jó lett volna mondjuk bekerülni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Az MTK-val meg is lett volna rá az esély, hiszen tíz évvel ezelőtt a Rosenborg együttesét fogadtuk, és három kettőre vezettünk, amikor pechünkre kialudt a stadionban a világítás. Másnap újra kellett játszani a mérkőzést, akkor kikaptunk egy nullára. Bevallom, ilyen siker hiányzik még a tarsolyból, mindig nagyon vágytam rá.