Majdnem rekord

A karcsú testű vitorlások izgatottan cirkáltak fel és alá a balatonfüredi móló körül: az ég alja sötét volt, a fák leveleit cibálta, tépte a szél – ez remek és mindenekelőtt rendkívül gyors versenyt ígért. A parton az öreg tengeri rókák fogadásokat kötöttek egymással (a tét nem volt nagy, mindössze száz forint fejenként), azt tippelték meg percre pontosan, az első hajó hány órára ér viszsza Balatonfüredre, miután teljesítette Európa leghosszabb és legnagyobb hagyományú tókerülő viadalának távját.

Volt, aki este fél hetes (ez pályacsúcsot jelentett volna), és persze olyan is, aki éjjel tizenegy órás időpontra voksolt. Reggel kilenckor még mindkettőre volt esély.

Az elegáns, fehér vitorlák dagadtak a széltől, és a rajt után néhány perccel minden hajón felhúzták a spinakkert (hátszélvitorla, az orrvitorlák speciális fajtája), amitől valósággal kivirágzott a Balaton. Vörösek, kékek, lilák, szivárvány- és nemzetiszínűek – kinek-kinek vérmérséklete, illetve ízlése szerint.

Jó néhány percbe beletelt, amíg az 508 hajó mindegyike áthaladt a képzeletbeli rajtvonalon, és attól függően indultak el különböző irányokba, ki milyen taktikát választott. Volt legénység, amely kifejezetten győzni jött ide (az abszolútban, illetve a hajóosztályban), és olyan is, aki „csak” teljesíteni akarta a légvonalban 145 kilométeres versenytávot. Kihívás ez is, az is.

Főleg úgy, hogy az utóbbi évek egyik legszelesebb viadala kezdődött péntek reggel. A kormányosok igyekeztek saját szolgálatukba állítani a szelet – több-kevesebb sikerrel. Litkey Farkas például többel – ő már a viadal elején meglógott a mezőnytől, és néhány óra elteltével már tetemes előnyre tett szert Axa-Brokernet nevű hajójával. A szakértők azt mondták, az ő hajójának és legénységének tökéletesen fekszenek ezek a viszonyok. Ezt támasztja alá, hogy estére már hat kilométer (!) volt Litkeyék előnye az üldözők, a második helyért küzdő Mediacontact Avatar (kormányos: Soponyai Géza) és a Diego (k.: Nagy R. Attila) előtt.

Hátrébb jó néhányan kénytelenek voltak feladni a versenyt: kormánytörés, felszakadt fedélzet, vízbe eső emberek (szerencsére nem esett bajuk, csak kicsit átfagytak) és hasonló okok miatt. Az erős szél szedte az „áldozatait” – persze az már szinte normális, hogy a mezőny körülbelül tíz százaléka nem teljesíti a távot. Kora estére a többség nagy bánatára elcsendesedett a szél, úgyhogy ötven kilométerrel Balatonfüred előtt az addig szinte szárnyaló vitorlások kénytelenek voltak lassúbb tempóra kapcsolni. Ezzel egy időben az is biztossá vált, hogy nem dől meg a Nemere II által 1955-ben felállított rekord – megjegyzendő, a legendás hajó, amelyet néhány éve újítottak fel, most is ott volt a mezőnyben (k.: Láng Róbert), és nevéhez, rangjához méltón a mezőny első felében száguldott.

Litkeyvel szemben azonban neki sem volt esélye, a címvédő az esti órákban, fél tíz előtt néhány perccel célba érve hetedszer nyerte meg a Kékszalag-versenyt.