Hatvan éve a megfelelő táplálék előteremtése jelentette a legfontosabb segítséget a londoni olimpiára készülő sportolóknak. A világháború után nem sokkal már az csodaszámba ment, hogy megnyitotta kapuit a tatai edzőtábor – arról nem beszélve, hogy versenyzőink a napi három étkezés mellé külön juttatásként csokoládét, cukrot és citromot is kaptak – mint a korabeli tudósításokból is kitűnik, dekára kiszámolva, havi fejadagként. Persze az új kor egyre keményebb szavára hallgatva a korabeli sajtó rögtön fel is emelte a mutatóujját: „…úgyhogy becsüljék meg magukat olimpiásaink, mert a dolgozó népnek még ennyi sem jut!”
Az ám, hálásnak illett lenni, hogy a népi demokrácia 1947ben igyekezett a tenyerén hordozni azokat, akiktől legalább olyan jó szereplést várt, mint a Horthy-rendszerben remeklő magyar sportolóktól. Ma azért több kell, mint csokoládé, cukor és citrom. Hat évtized elteltével autókkal segítik a pekingi kerettagok felkészülését: tegnap a műjégen az Olimpikonokért Kft. a MOB-bal együttműködésben harminc autót adott át a kiválasztottaknak – köztük Vajda Attilának, Kozmann Györgynek, Benedek Dalmának, Szivós Mártonnak, Varga Dánielnek, Boczkó Gábornak, Szász Emesének, Gyurta Dánielnek, Ferling Bernadettnek, Berki Krisztiánnak, Igaly Dianának. Szeptemberig további harminc slusszkulcs kerül kézbe. Hatvan autó – hovatovább több, mint amennyi Budapest utcáit rótta 1947ben…
