Papírforma

Magától értetődik, hogy lapunk szavazásán a többség egyetért azzal, hogy adminisztratív úton is lehessen tagságot szerezni a magyar futball első osztályában.

Jobb helyeken az ilyesmiről a pályán döntenek, ám mifelénk a hivatal (bocsánat: A Hivatal) uralja a játékot. És persze a klubok egzisztenciáját is.

Legyen elegendő csupán a Ferencváros és a Haladás esetére utalnom. A Fradi tavaly hatodik lett az NB I-ben, majd jött a papírmunka, a licencfeltételek hiánya miatt a csapatot visszaminősítették a másodosztályba. Ami azért nonszensz, mert az NB II éppúgy profi bajnokság, mint a fölötte álló, magyarán vagy léteznek valahol a feltételek a profizmusra, vagy nem.

Sokak szerint a futballhatóság nem merte meglépni a jogszerű NB III-at, de ez mellékszál a jó néhány döntés-fellebbezés-döntés-fellebbezés játszmához képest mindenképpen.

A Haladástól azért vontak le pontözönt, mert egy passzusról hiányzott a pecsét. A dokumentum pályára engedte a játékost, ám nem hitelesítette A Hivatal áldásával. Balszerencséjük a szombathelyieknek, hogy nem az első, nem a második, hanem csak a harmadik meccs bírája vette észre a hiányt, ez már minősített esetnek számított.

A Haladás a pályán remekelt, a hivatalban bűnhődött - a pecsételést elmulasztó bürokrata és a pecsét nélküli két meccs bírájának fegyelmezéséről nem érkezett hír. Nyilván emberségből, hiszen ahol akkora a rend és a fegyelem, mint nálunk a futballvezérkarban, főben járó vétek az ilyesmi, ha a középkorban élnénk, felnégyelés, karóba húzás, tüzes kerék járna érte.

Az FTC és a Haladás vesszőfutása csak aktuális példa, hiszen az elmúlt másfél évtizedben a létszámemeléstől kezdve a klubvásárláson át egészen a felszámolásig volt és létezik nálunk minden, ami a futballhatalom aktuális érdekekeit szolgálta. Miközben a magyar futball eltűnt. Pontosabban: csak papíron létezik. Ott viszont nagyon erős.

MALONYAI PÉTER