Hoki a pálmák alatt

Vágólapra másolva!
2007.06.13. 23:34
Címkék
Az Anaheim Ducks bajnokságnyerése azt jelenti, hogy a Stanley-kupa 1999 óta immár negyedszer nyaral az Egyesült Államok Sun Beltövezetében. A pálmafás régió egyre meghatározóbb szerepet játszik az NHL-ben.

Több mint 15 ezer hokirajongó köszöntötte a napokban a Honda Center parkolójában a Ducks Stanley-kupa-győztes jégkorongozóit. Megadták a módját az ünneplésnek az anaheimiek: miközben a Kacsák feliratú trikókat viselő drukkerek házi készítésű papírtrófeákkal integettek, az igazi Stanleykupát helikopter vitte a helyszínre, a játékosok pedig emeletes buszon gördültek a csapat otthonául szolgáló arénához. A bulin nem véletlenül vett részt Kalifornia kormányzója, Arnold Schwarzenegger: noha a Ducks a legfiatalabb az állam három NHL-klubja közül (14 éve alapították, míg a Los Angeles Kingst 1967-ben, a San Jose Sharksot pedig 1991-ben), mégis elsőként hódította el Észak-Amerika legrégebbi, 114 éves profisport-trófeáját. A kupa tehát a napfényes délnyugati partvidéken nyaral, igaz, lassan hozzászokhat a kellemes klímához, hiszen 1999-ben Dallasban, 2004-ben Tampában, míg 2006-ban a Carolina Hurricanes jóvoltából Raleighben vendégeskedett.

Wayne Gretzkyvel új időszámítás kezdődött

Mindez önmagában is jelzi, milyen hangsúlyeltolódások mentek végbe az utóbbi esztendőkben az észak-amerikai profi hokiligában. Míg az NHL 1917-es alapításához a gyakorta dermesztően hideg Kanada négy együttese, a Montreal Canadiens, a Montreal Wanderers, az Ottawa Senators és a Toronto Arenas adta a nevét, a mostanra 30 szereplősre duzzasztott mezőny egyharmadának már a Sun Belt a székhelye. Ehhez az övezethez tartoznak az USA déli, délnyugati államai, Arizona, Kalifornia, Florida, Nevada, Új-Mexikó, Texas és Georgia, de sokan ide sorolják Észak-Karolinát és Tennesseet is.

Nincs hír arról, hogy Wayne Gretzky részt vett volna az anaheimi dáridózáson, hiszen két évtizedes profi karrierje alatt nem játszott az Anaheim színeiben. Pedig legalább egy forró kézszorítás járt volna neki is, elvégre ha a négyszeres bajnok The Great One 1988-ban nem szerződik Los Angelesbe, ki tudja, mikor és milyen sikerrel kapcsolódik be a Sun Belt az NHL vérkeringésébe. Nem véletlenül mondta az ESPN szakírója, Barry Melrose: „Az emberek úgy gondolják, Wayne Gretzky hagyatéka a gólok és a gólpasszok, pedig valójában a harminccsapatos liga az. Eljött Los Angelesbe, aztán hirtelen franchise született Anaheimben és San Joseban is. Az ő jóvoltából nyílt meg a déli piac.”

Nem bírták a versenyt a kanadai együttesek

Azzal, hogy a hokis zseni jóvoltából délen is kitört a hokiláz, addig fehér foltnak számító területek kerültek rá a sportág egyesült államokbeli térképére. Ám az azért kemény üzleti döntések sorozata volt, hogy a fagyos északról a jégkorong átvándorolt a pálmafák vidékére, oda, ahol jeget évtizedeken át csak a koktélos poharakban láttak.

A kanadai klubok visszaszorulásának (manapság hatan képviselik az NHLben a sportág őshazáját) sok egyéb tényező mellett az volt a fő oka, hogy miközben a játékosok amerikai dollárban követelték az egyre inkább egekbe szökő fizetésüket, a csapatokhoz kanadai dollárban folytak be a bevételek, s ez súlyos károkat okozott a tulajdonosoknak. A veszteségeket növelte, hogy az állam alaposan megadóztatta az egyesületeket; korábban a Montrealt és a Vancouver Canuckst több adó sújtotta, mint riválisaikat a határ túloldalán összesen... S ami talán a legfájóbb a kanadaiaknak: amíg 1990-ben a játékosoknak kevesebb mint egytizede volt európai, a csapatok számának növekedésével immár csak hozzávetőleg a jégkorongozók felének van juharleves útlevele.

S az 1993-ban hivatalba lépő Gary Bettman ligaigazgató által vezényelt agresszív terjeszkedési politika nem ismer érzelmeket. Jellemző: Winnipeg annak ellenére sem tudta megtartani a Jetset, hogy a nyugat-kanadai város a téli sportok fészke. Háromszázhatvannéggyel több nyitott jégpályája van, mint a franchise-t 1996-ban átvevő Phoenixnek, azaz a korcsolyázás szerelmesei megtehetik, hogy az év minden napján másik pályán siklanak. Viszont nem volt NHL-szabványos arénája, anyagilag nem bírta a játékosokért dúló versenyt, és 650 ezer lakójával feleakkora piacot sem jelentett, mint a 1.5 milliós arizonai metropolis.

Sorban állnak a városok, pedig nagy a kockázat

Éppen a Winnipeg kapcsán hallani mostanság, hogy próbál visszatérni a ligába, de a kanadaiak egyelőre azzal is beérik, ha a franchise-ra áhítozó amerikai városok az Egyesült Államok határain belül vadásznak gyengélkedő klubokra. Portland már majdnem elcsábította Pittsburghből a Penguinst, aztán meg Phoenixből a Coyotest, de mindkétszer hoppon maradt. Ám azért nem tett le arról, hogy csatlakozzon az NHL-hez, s így van ezzel Seattle, Las Vegas és Milwaukee is, míg Detroit, Philadelphia és Chicago azon dolgozik, hogy második klubhoz jusson.

Pedig az NHL a legkevésbé sikeres vállalkozás a négy nagy tengerentúli profi liga közül. A legutóbbi két évadban összesen 216 pontot gyűjtő, s ezzel a ligában ötödik legeredményesebb Nashville Predators például 1998 óta 70 millió dolláros veszteséget termelt. A Stanley-kupa legutóbbi döntőjének meccsei átlagban 1.6 százalékos nézettséget hoztak, vagyis 1 millió 782 ezer nézőt vonzottak, ami 20 százalékos visszaesés tavaly óta. Csak összehasonlításként: az NFL 2007-es szuperfináléját 93.15 millió amerikaifutball-rajongó izgulta végig.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik