Tárgyaljunk ügyeket!

Hír: rendkívüli ülést tart hétfőn a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége.

Izgalmas lehet, bár semmi rendkívüli nem történik az MLSZ kirakatcsapatával, a nemzeti válogatottal, hiszen mostanában attól kap ki, akivel találkozik. Ez még nem ok a gyülekezésre, bár kétségtelen, dumcsizni lehet egy jót a friss pogácsa mellett éppenséggel a görögök (0-2) és a norvégok (0-4) ellen látottakról.

Vereség az Európa-bajnok otthonában, ám kiábrándítóan rossz, csapnivaló játékkal (bár helyesebb inkább elképzelés nélküli téblábolásról beszélni), majd egy ehhez képest alázatosabb produkció, amelynek a vége mégis kiütés, összeomlás lett - nem valami hálás az elnökségi ülés témája.

Ami pikánssá teheti a tanácskozást, az a Huszti Szabolcs-ügy, erről is most trécsel majd az elnökség.

A kiindulópont az lehet, hogy egy futballista, legyen akármekkora sztár, ne mondja le a válogatottságot, ha nem akar, ne játsszon címeres mezben, nem kötelező az, imígyen aki meccs előtt elhagyja az edzőtábort, nem lehet igaza.

Arról nem beszélve, hogy - maradjunk annyiban - a jelenkori magyar futballban nincsenek sztárok. Csakhogy...

A Hannover légiósa már az edzőtábor előtti héten részt vett a felvezető tréningeken, azaz nyilvánvalóan futballozni akart. Ha előre tudja, hogy otthagyja az egészet, már akkor megteszi, és elmegy nyaralni. Valaminek történnie kellett, és a két meccsen nem egy gólnál fájdalmasan feltűnt egy épkézláb bal oldali játékos hiánya.

Várhidi Péter kinevezésekor jelezte: fiatalokat, nyugati bajnokságban edződő, ott rendszeresen játszó futballistákat keres - és éppen Huszti Szabolcs felel meg talán leginkább valamennyi kapitányi kritériumnak.

Megtudhatjuk (persze, ha nem titkosítják 2071-ig) Várhidi kapitány érveit a kérdésben, de nem tudni, a döntéshozókat érdekli-e, milyen okok miatt csomagolt a futballista.

Akárhogy is: ügy van, futball nincs. Külön-külön is lehangoló e két tény, de így együtt...

Elkeserítően magyaros.

Somogyi Zsolt