Elixír-e a sport?

Az FTC attól volt óriási, hogy a szakosztályok szerették egymást, kijártunk egymás mérkőzéseire és szívből drukkoltunk egymásnak, a labdarúgók, a pólósok, a jégkorongozók, a kézilabdások és így tovább. Ez szűnt meg szerintem egy évtizede, és ez halálos bűn volt a vezetők részéről, hogy ezt hagyták. Szívós Istvánnal megszűnt az eredményesség – magyar bajnok volt a labdarúgó-, a kézilabda-, a vízilabda-, a jégkorong és az azóta megszűnt kosárlabda csapat – és megszűnt az összetartás, az erkölcs, a szelem és egyetértés. Az azóta elnöki székbe ülők, és elnökségi tagok – tisztelet a kivételnek – nem tudták felismerni a bajok gyökerét, elhittek mindent, sokszor a csalást, hazugságot, egymás félrevezetését és itt az eredmény.

A TF szelleme messze földön híres volt. Olyan professzorai voltak egyetemünknek, akik a világ élvonalának megbecsült tagjai voltak (dr. Hepp Ferenc, dr. Bácsalmásy Péter, Koltai Jenő, Kerezsi Endre, Kolozs Ferenc, Páder János, Porubszky László, dr. Széchenyi József, Békési Sándor, dr. Csanádi Árpád, Kulcsár Gergely, dr. Bay Béla) és ezek a sporttudósok megtanítottak bennünket olyan sportemberi jellemvonásokra mint: becsület, akaraterő, küzdőkészség, klubszeretet, hazaszeretet. Innen induljunk ki, amikor a „hogyan tovább magyar sport” témájához hozzászólok.

Kálnoki Kiss Attila vitaindítójából kiderül, hogy a magyar verseny-, élsportban nincs se sportolói, se szurkolói háttér, nincs tömeg, hajszálvékony a „jégréteg”, hazánk sportkultúrája ártalmas. Leszögezi a főszerkesztő úr, hogy ha lesz tömeg, érdemes lesz üzleti alapon is befizetni. Elsőrendű feladat, hogy a lehetőség körét a sportolásra – meg kell teremteni.

Gém Zoltán a következő részben kifejti, hogy megmerevedett a hazánk sportpropagandája, rendszerváltozás elmaradt, félévszázados a lemaradás és ez még ma is komoly értékzavart okoz a magyar sportban. Óriási bajt okoz a sportmozgalomban dolgozók fundamentális szemlélete.

Benedek Tibor a világhírű vízilabdázó egy teljesen más arcát mutatja be a sportmozgalmaknak. Rávilágít, hogy mit tud tenni egy sportoló a sportért. Először világszinten sportol, majd a pályafutás befejezése után harcol a sportágáért, az - életben mint sportvezető. De sajnos azt látja, hogy a magyar sportvezetőknek nincs is szükségük a sportsztárok segítségére.

Hermány Csaba, az FTC igazgatótanácsának elnöke, a nélkülözhetetlen állami szerepvállalásról beszél. Részt kell venni a cégeknek is, a mecénásokra, a tulajdonosokra is az állam mellett.

Dr. Kamuti Jenő az olimpiai sportágakért száll harcba, és teljesen igaza van. Hazánk rendkívül magasra állította a mércét s ha módunkban áll, ezen a szinten nem szabad engedni. Kellenek a nem olimpiai sportágak is, de nem vagy-vagy hanem és-és. Dr. Sárközy Tamás szerint nem megy, hogy mindegyik sportág kap egy kicsit, aztán mindenki elégedetlenkedik. A támogatás eloszlásáról ne az állam, hanem a sport döntsön.

Dare to dream; merjél álmodni, mondja a sokatmondó angol kifejezés.

Amiről itt írok az az álmaim ne továbbja, úgy ahogy a nemzetnek is az kell legyen. ---- Először a jelen szomorú helyzetet ismerjük meg, legyen fogalmunk arról, hogy milyen rettenetes helyzetben élünk s gyermekeink, unokáink, hogy ne ebbe a nihilbe kerüljenek – tenni kell!

• Az ország beteg és fogy. A helyzetet egy szó jellemzi: a sikoly! Központi kérdésnek kell tekintse az állami vezetés, hogy a nemzet elsorvadásához vezet az az út amin jártunk, járunk.
A Parlamentben ezt a helyzetet a közelmúltban ismertettük. Nemzeti Egészségnap keretében – nagy siker csak semmi nem változott. (KSH adatok 1996 és 2006 között)
Tények:

 A népesség Magyarországon 50 év alatt 12 millió fővel csökkent. A születéskor várható átlagos élettartam a vizsgált összes régióban növekszik, kivéve a férfiak csoprotját a volt európai szocialista országban (C.J.L. Murray és A.D. Zopek, Hardward University Press)
Csökken a népesség szám hazánkban: 1990-ben 19.061 fővel, 1992-ben 27.057 fővel, 1996-ban 37.850 fővel, 2010-ben várhatóan 41.191 fővel (!)
2050-re prognosztizált népességszám Magyarországon 8 millió alá esik (!!)

 Képzési arányok a közoktatásban (7-12 évfolyam) 93 % a mentális tantárgyaké és csak 7 % a szomatikus (benne a testnevelés) tantárgyaké. (Ausztriában közel a kétszerese a szomatikus képzés, Franciaországban több mint kétszeres, az Amerikai Egyesült Államokban háromszorosa). Nálunk a heti kétszeri testnevelési órával szemben, a mindennapos testnevelés jellemzi a jóléti országokat, van ahol mindennapi testnevelés mellett, délután a diáksport is uralkodó jelleget kap.

 Hazánkban kevesen sportolnak. Szép jelszó a sportnemzet és a sportoló nemzet kifejezés – csak nem igaz! Hazánk népességének 18%-a sportol rendszeresen (heti három!) (Olaszország 30%, Dánia 40%, Svédország 52%, Anglia 59%, Németország 68%, Norvégia 72%, Finnország 82% !)
Rendkívül sokatmondó, hogy a volt szocialista országok állnak a TAFISA 1998-as statisztika alapján (TAFISA = Trim and Fitness Sport for All Assotiation, a világ legnagyobb szabadidő sport szövetsége) Oroszország 8%, Bulgária 8%, Litvánia 10%, Lengyelország 12%, Észtország 12%.
Az élsport ezekben az országokban kirakat, a népegészségügye elképesztően gyenge!

 A sporttevékenység pénzügyi és létesítmény feltételei korlátozottak!
A sporttámogatás Európában millió euróban (2000 január): Portugália 10 millió lakosára évi 297 millió eurót költenek, Belgiumban 10 millió – 162 millió euró, Csehország 10,5 millió – 83 millió euró, Finnország 5 millió – 447 millió euró (!!), Magyarország 10,2 millió – 37,4 millió euró, Norvégia 43 millió – 152,4 millió euró, Szlovéniában 2 millió – 62,1 millió euró, Dánia 5,2 millió – 371,3 millió euró.
Megjegyzés: 1999-ben a kormány 94%-al több támogatást adott a sportra mint most, tehát kivonult.
 A sportklubok és a lakosság arányszáma kedvezőtlen

Angliában: a klubok száma 150.000 – egy klubra eső lakossági arány: 380 fő
Németországban: a klubok száma 37.850 – egy klubra eső lakossági arány: 884 fő
Svédországban: a klubok száma 38.150 – egy klubra eső lakossági arány: 219 fő
Amerikában: a klubok száma 12.387 – egy klubra eső lakossági arány: 615 fő
Magyarországon: a klubok száma 3.390 – egy klubra eső lakossági arány: 3212 fő
Lengyelországban: a klubok száma 2040 – egy klubra eső lakossági arány: 19.000 fő

Az a jó minél nagyobb a két szám közötti különbség. Itt is csak kullogunk.

 A kereső lakosság havi nettó jövedelme igen alacsony
Ország Nettó kereset USD/fő Megélhetésre Maradvány
Lengyelország 363 79% 21%
Csehország 356 83% 17%
Szlovákia 350 84% 16%
Magyarország 297 91% 9% (!)
Hazánkban több mint 3 millióan élnek a létminimum közelében.
Ebben a statisztikában, a volt szocialista országok között is utolsók vagyunk.

 Rövid az élettartam. Az a jobb társadalom, ahol tovább élnek az emberek
Ország Férfiak Nők
Svédország 78.30 83.40
Görögország 75.00 80.40
Ausztria 72.90 79.50
Magyarország (KSH 2001) 68.20 (!) 76.50 (!)

 Romlik az ifjúság egészsége, méghozzá rohamosan!

Gerinc deformitások száma elszörnyülködtető, a tanuló ifjúság 74-a, testalkati rendellenességekkel rendelkezik. 100 gyermekből 74 még kimondani is borzasztó(!)
Keringési betegségekben 1. helyen állunk. Első számú halálok.
Mortalitási statisztikák egyre romló tendenciát mutatnak.

15 éves korú lányok 50%-a tartós fejfájással, általános gyengeségről panaszkodik.

Fővárosi fiatalok edzettségi szintje „gyengén közepes”. Károsító szenvedélyek hatása komoly mértékben növekszik.

 Nemzetgazdaságot terhelő kiadások határozott mértékben növekednek!
Életmódkultúránk aggasztó, jellemző a fizikai inaktivitás, alkohol, nikotin, drogfogyasztás nő, egészségtelen táplálkozás a jellemző.
A Magyar Statisztikai Zsebkönyv (1996) szerint dohányzás elleni harcra évi 50,8 milliárd forintot költünk, alkoholra évi 60,7 milliárdot, drogra 16,3 milliárdot, depresszió elleni harc 46,3 milliárd forintot emészt fel, az öngyilkosságok elleni kampány 13,0 milliárd forint megy el. Összeadva közel 200 milliárd forintot ad ki az állam, s ehhez még hozzá kell adni a gyógyszerkasszát, s kijön egy döbbenetes magas felesleges kiadás.
Mi lenne ha ennek az óriási összegnek a töredékét, uszodára, jégpályákra, sportlétesítmények építésére költenénk (és a mindennapos testnevelés bevezetésére).

A számadatok önmagukért beszélnek, a tények, tények; el kell kezdeni a jövőt építeni. ---- Elixír-e s sport? tettem fel a kérdést írásom elején.

Igen az, az elszomorító jelen mellett a jövőt, a kiutat is szeretném megvilágosítani. Az semmit sem mond, hogy ha kiutat nem mutatunk, nem próbálunk programot adni a megoldásra.

Az ország anyagi helyzete közismert, ezért természetesen javaslataim nem a milliárdok adására épül, hanem keresem azokat a lehetőségeket, amit kevés pénzből de nagyon sok lelkesedéssel, szívvel megoldást jelenthetnek.

A „sikoly” részben leírtam a való világot – de ez semmit nem ér, ha megoldást nem javasolok. A programalkotás a rendszerváltozás után megindult, aktív részese voltam (Monspart Sarolta és dr. Buda Béla) a Nemzeti Mozgásprogram megalkotásában, ami 1990-1998-ig volt érvényben. 1998 után felkértek új program elkészítésére, neve Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program volt, ami 1998-2002 között „élt” ha életnek lehet nevezni. Mire megindult volna a program végrehajtása jött a választás és megszültük a Johan Béla neve alatt „futó” az Egészség Évtizede nevű nemzeti programot, ami azóta eltelt 5 év alatt bizonyította, hogy a legjobb indulattal is csiga lassúságú haladásnak nevezném.

Hiába készülnek el ezek a programok, ha a fiókban végzik – végrehajtásuk egyre késik. Mit javasolnék 2007 tavaszán, hogy kezdjük el, relatív pénz nélkül de a nemzet jövőjéért elkötelezett szakembereink számára.

 A mindennapos testnevelés bevezetését 6-14 év között. Ezt a programot kipróbáltuk több száz iskolában bevezettük. A 45 perces órákból 40 percet kreáltunk és így minden nap az első óra testnevelés volt. Kecskeméten indítottuk, elkészültek a videók, szétküldtük az országban. Az OTSH új vezetősége, Gallov Rezső úr vezetésével és az én elnökhelyettesi beosztásommal, szakmai felügyeletemmel az igen életre való újítás megtette első lépéseit. Sajnos 1996-ban ez a kezdeményezés leállt, s azóta sem éledt újjá.

 Az Antal kormány legnagyobb adományának tartom, hogy 40 milliárd forint állami segítséggel és újabb 40 milliárd önkormányzati hozzájárulással 800 tornaterem építési akció indult meg az 1990-es évek elején. A létező legnagyobb sikernek tartom, hogy ebből a fantasztikus számból (3250 településünk van, 5000 iskola van az országban, kb. 2000 tornateremmel, amihez járult hozzá a kormány több mint 600-al) ma is komoly lehetőséget hord magában. Természetesen nemcsak tornatermi foglalkozások léteznek a testnevelésben. Rendkívül nagy értékűek a szabadtéri foglalkozások (erdőben, parkban, vízparton, tereken, szabadtéri sporttelepeken, uszodában, jégpályákon, avas lejtőkön). Ezen a területen is óriási lehetőségek rejlenek, sajnos szunnyadnak.
Később megindult az uszodai program, ami sajnos szintén megállt. Relatíve jól állunk a műjégpályák építése terén, s lassan eljutunk a köze 20 műjégpálya számhoz, ami egy pár éve még elképzelhetetlen volt.

 Szakemberképzés piramisa évek alatt komoly szintet ért el, főleg a rekreáció területén. Mi is a rekreáció? A testi-lelki harmónia, a tökéletes közérzet programja, az aktív élet és a pihenés, a relaxáció tudománya. Új életminőség megalkotását tűztük zászlónkra. (dr. Kis Jenő dékánhelyettes, Dubecz József docens). Elméletünk alapja, hogy az életminőség sportot rekreatív sportnak nevezzük, ahol kimagaslik a népi kultúra, a népművelő szerepe a rekreációs szakembereknek.

Ebben volt küldetése a mi egyetemünknek, ahol létrejött az Életminőség Egyeteme, megalakult a Rekreáció Tanszék, szakot alapítottunk 2002-ben, s ma már a Doktori Iskolában rekreáció tudományos fokozatot lehet szerezni, mivel a PhD fokozatot Jugoszláviában megkaptam, amit itthon honosíttattunk. Ma már Szeged, Budapest, Pécs, Eger, Szombathely, Szarvas, Nyíregyháza, Győr, Veszprém, Jászberény, Sopron, Piliscsaba megindította, vagy indításra kész a szakemberképzésre a rekreáció területén.

Miből lett a cserbogár? Ma ezen a területen sok jót mondhatok. Alapfokon, 1 év alatt képezzük a sportoktatókat 600 órás képzésben, 2 éves képzésben 1000 órával a sportmenedzsereket és edzőket, s az új „bolognai egyezmény” szerint 3 éves képzésben 2250 órában diplomás bachelor képzés indult meg, s most pályázzuk meg a legfelsőbb + 2 éves mesterképző fokozatot. A csúcson van a Kandidátusi fokozat helyett a PhD, a filozófia doktora cím megszerezhetősége.
Nagyon nagy szükség van a sok ezer új szakemberre, akik legjobb képzést kapják.

 Miért olyan nagyon fontos a jó szakember?

Az új életminőség kialakítása hazánkban nemzeti kérdés kell legyen.

Az idő előtti halálozás kb. 40%-ban az önpusztító, helytelen életmód, kb. 25%-ban a genetikai adottság, illetve a környezeti ártalmak következménye, s a maradék 10% az egészségügyi ellátás tökéletesítésével elkerülhető lenne.

Más szóval életünk irányítása, boldog, hosszú élet élése, elérése, 40%-ban tőlünk függ! S a jó szakemberek mindenkit (!) rá tudnak venni az aktív életre, annak valamilyen formájára.

 A társadalmi biztosítók majd díjazni fogják, hogy ki milyen egészségesen él. El kell érni, hogy a prevenció, a megelőzés, a rekreáció, a regeneráció és a rehabilitációt értékeljék. Aki magát pusztítja dohánnyal, itallal, droggal az vessen magára, és aki meg tesz mindent annak érdekében, hogy hosszú életet éljen, jó életminőséggel azt anyagilag is honorálni kell.

 Évek óta javaslok akciókat – amik nem oldanak meg önállóan semmit – de segítségükkel sportoló nemzetté válhatunk. Az évi egy akció csak a jéghegy csúcsa, minket az év 365 napja érdekel.:

o Egyes sportágakban az élsport szakosztály mellé a rekreációs szakosztály létesítése. Ilyen korcsolyázási programot jó 10 éve a városligeti műjégpályán „Korisuli” néven megalapítottunk, azóta több százezer gyermeket ingyenesen megtanítottunk korcsolyázni. Labdarúgásban, kosárlabdában, kézilabdában, atlétikában megindult az élet.
o Rekreáció kutatásokhoz a sportkórházban lehetőséget biztosítani.
o Stressz-teszt, a nagyvállalatok számára a rendes fizikai aktivitások megszerzésére.
o Kidolgozandó a munkanélküliek testkultúra programja (1/2 millió ember)
o Zöldrecept program: olyan rehabilitációs program, ahol a gyógyszerek helyett úszással, játékokkal, atlétikával, tehát sorttal gyógyítanak az orvosok. Rekreációs szakemberekhez küldik a „beteget” s nem kell kalmopirin és ricinus.
o Ország településeit bejáró vándorkiállítás egy FITT BUSZ megszervezése.
o Életmódklubok városi megvalósítása és országos elterjesztése.
o Nyugdíjas olimpikonjaink, világbajnokaink, bajnokaink segítségével klubok alapítása.
o Megszállottak Klubjának tagjai iskolákat, főiskolákat, egyetemeket látogassanak s hirdessék az új Életminőséget, személyes példát mutatva.
o Új testnevelési tananyag elkészítése, ahol a szertorna helyett s a régi bázist felváltják az új sportágak, amelyek űzéséhez lehetőség van (aerobik, fitnesz, bowling, squash, barlangászat, búvárkodás, kalandtáborok, túlélő túrák, akrobatikus rock and roll stb., hogy csak néhány példát mondjak.
o Magyar Olimpiai Akadémia segítségével a hellén kultúra elterjesztése az iskolákban.
o A főiskolai, egyetemi sport újjászervezése, jóléti országok mintájára.
o Sportlétesítmények szombat, vasárnapi szabaddá tétele családi sport számára.
o Éjszakai sportolási lehetőségek megnyitása.
o Játszóterek újjáformálása, az óvodások számára sportprogramok megalkotása.

Mennyi mennyi lehetőség van és mennyit nem használunk ki. Itt csak egy csokrot mutattam be.

A sportot a világ minden táján három különböző képen különböztetik meg: az első húsz év az iskolai testnevelés és a diáksport időszaka, hazánkban közel két millió tanulót érint. Az óvodáskori testnevelés világszinten áll hazánkban, sajnos a visszaesés az iskolai időszak megkezdésével indul meg. A 6-7 éves kortól a 13-14 éves kort nevezzük a mozgástanulás virágkorának. Ekkor dől el szinte minden, ekkor kell a gyerekeknek a legérdekesebb, legizgalmasabb programot adni. A százéves hagyományokkal szakítani kell, s komoly teljesítményt követelő programot adni.

Ez a közel hétezer testnevelő kollégámnak emberpróbáló feladat lesz.

A sport második szakasza a húsz éves kortól tart a 60-65 éves korig. Ez az aranykorszaka honfitársainknak. Ez a negyven-ötven év igazán szép lesz, ha a 1. rendszeres fizikai aktív életet éljük. 2. ha korszerűen táplálkozunk és ha 3. lelki egészségben élünk (mentálhigiéné).

8 millió felnőtt magyar tartozik ebbe a második szakaszba amit rekreációnak nevezünk. Ebben a világ első 128 államába nem tartozunk, s közben a harmadik területe a sportnak a verseny-, élsport ahol a világ elismerten három legjobb nemzetébe tatozunk Norvégiával és Finnországgal.

Ilyen diszkrepanciát, szakadékot rajtunk kívül csak Románia tud felmutatni. No komment.

A rekreáció rangsorát az alapján rangsorolták, hogy milyen helyen állunk a prejoratív rangsorban (nikotin, alkohol, drog, öngyilkosság, válás, túlsúly, stressz, inaktív életmód). Ez a 8 összetevő határozza meg a rangsort.

Sportnemzet – sportoló nemzet. Nem vagy-vagy a kérdés, hogy van-e szükség valamelyikre, hanem és-és. A nemzet talpa állásához mindkettőre szükség van.
Természetesen ha komolyra fordul a magyar népegészségügye, akkor a Magyar Testnevelési Egyetem, a Sportkórház szakember gárdája áll az ország rendelkezésére, velem együtt.