A siker titka: Rafa Benítez

Bevallottan sokan aggódtak, amikor 2004 nyarán kinevezték menedzsernek Liverpoolban. Az akkorra már erős francia befolyás alá került egyesületben többen a fejükhöz kaptak, mondván: eddig tele voltunk „csigazabálókkal”, mostantól jön a spanyol armada. A Gérard Houllier-t váltó Rafa Benítez azonban nemcsak a honfitársait, hanem a sikert is magával vitte a szürke iparvárosba, amelynek egyik csapatát – a másik, ugye, az Everton – a nagy menetelés (Gérard Houllier irányításával 2001-ben az UEFA-kupa mellett a Ligakupa-, az FA-kupa-, az angol Szuperkupa- és az európai Szuperkupa-győzelmet is begyűjtötte a gárda) után elkerülték a szenzációs győzelmek. Jöhetett tehát a spanyol megmentő, aki már az első évében csúcsra juttatta csapatát: 2005 májusában a klub történetének ötödik BEK/BL-győzelmét aratták Isztambulban az olasz Milan ellen egy, a mai napig hihetetlen, 0–3-ról csodaként elkönyvelt feltámadás során. A Valenciával spanyol bajnokságot és kupát, valamint UEFA-kupát nyerő mester ezzel örökre megszerezte a szurkolók elismerését, akik az európai szupergárdák ámuló és csodálkozó vezetőivel együtt tisztában voltak vele, hogy a 47 éves szakembernek elévülhetetlen érdemei vannak a meglepő diadalban. Mert ha részleteit is elemezve megnézzük, hogy mitől is olyan jó csapat a Liverpool, akkor újfent rájövünk, hogy Rafa Benítez zsenialitása valóban páratlan.

Az együttes játékára véletlenül sem lehet rásütni, hogy közönségszórakoztató lenne, sokkal inkább a céltudatos a megfelelő kifejezés. A spanyol edző elsősorban angol játékstílust játszat együttesével, főleg ha a hórihorgas Peter Crouch és a szintén jól fejelő holland Dirk Kuyt is pályán van. A felívelt labda megcsúsztatásával, lefejelésével vilámgyorsan támadást

Folytatás a 3. oldalon