Ilyen az NHL-sztár éle te…
Hát igen, szinte egyfolytában ez megy, nincs megállás – mosolygott Anze Kopitar. – De hamar meg lehet szokni, és nagyon élvezem.
Mikor derült ki, hogy kivételes tehetség?
Kiskoromtól fogva mindig az idősebbek között hokiztam, és amikor tizenhat évesen bekerültem a szlovén felnőttbajnokságba, rögtön pontkirály lettem. Akkor már éreztem, hogy nagy lehetőség előtt állok.
Ezért költözött tizenhét esztendősen Svédországba?
Igen. Az ügynököm svéd, ő ajánlotta Európa egyik legerősebb bajnokságát. Sokat tanultam ott, ráadásul közben Észak-Amerikában is felfigyeltek rám.
Végül a Los Angeles Kings választotta ki.
A draft előtt azt hittem, a Columbus Blue Jackets hív majd, de ők egy másik srác mellett döntöttek. Én meg csak ültem, vártam, hogy kinek kellek majd. Végül a Kings választott ki, s minden tökéletesen alakult. Jó csapathoz kerültem.
Mégis várt egy évet, mielőtt a tengerentúlra költözött.
Remekül éreztem magam Svédors z á g b a n , nem akartam azonnal a mély vízbe ugrani. A Kings szemmel tartott, képviselői sokszor eljöttek megnézni, tanácsokat adtak, elmondták, miben, hogyan kell fejlődnöm, hogy készen álljak az NHL-re. Az volt a legfontosabb, hogy megerősödjek mentálisan és fizikailag is, és a korcsolyázótudásomon is volt mit javítani.
Amikor átkelt az óceánon, hamar beilleszkedett?
Szerencsére igen.
Egyáltalán nem zöldfülűként kezeltek, nem érzékeltették velem, hogy csak egyike vagyok az újoncoknak.
Ebben közrejátszhatott, hogy első NHL-fellépése nem sikerült éppen rosszul…
Hú, az nem mindennapi meccs volt! Úgy van előttem minden másodperce, mintha tegnap történt volna. Az Anaheim otthonában játszottunk az idénynyitón, négy háromra kikaptunk ugyan, de két gólt lőttem. Máig az életem legnagyobb NHL-élménye!
Hazájában már a legnagyobb sztár, pedig a legfiatalabb a válogatottban. Az öltözőben ön a vezér?
A legkevésbé sem . Mindenki idősebb nálam a csapatban, igyekszem ennek megfelelően viselkedni.
Ezért van, hogy néha erőltetetten is a passz lehetőségét keresi?
Az edzők is mondják, hogy több lövést vállalhatnék, de én megelégszem a gólpasszokkal is. Nem az egyéni statisztikám a fontos, hanem hogy nyerjünk.
Tulajdonképpen könynyedén jutottak vissza a világelitbe, a szlovén jégkorong rohamosan fejlődik. Ön szerint minek köszönhetően?
A Jesenice hokisainak, akik a válogatott gerincét adják, nagyon jót tett, hogy tavaly az osztrák bajnokságban szerepeltek. Jövőre az Olimpija Ljubljana is Ausztriában játszik, e gárda játékosai is sokkal jobbak lesznek – ez a jövő útja. Hogy aztán ez mire lesz elég az A-csoportban?… Hovatovább Szlovénia egyik jelképévé válik. Nem tartom magam kiválasztottnak. Ha nem én kerültem volna be elsőként az NHL-be, jött volna valaki más. Az a fontos, hogy sikerült Szlovénia jó hírét elvinnem a tengerentúlra, és új kapukat megnyitnom honfitársaim előtt. Tavaly már a Detroit Red Wings is szerződtetett szlovén hokist, azaz kezdenek elismerni bennünket. Hazája NHLnagykövetének lenni hatalmas felelősség. Kétségtelenül, ám a teher nem nyom agyon, mert élvezem, hogy valami fontosat és érdekeset csinálhatok, olyat, amit a közönség nagyon szeret. Sohasem fordult meg a fejében, hogy jobb lenne inkább az átlagos tizenévesek életét élni? A mostani életem sokkal jobb, mint az átlagos tizenéveseké. Nem cserélném el semmire.