Zeneszó mellé győzelem

Nótás kedvében volt Tarsoly Csaba, az ETO FC elnöke szombaton. A találkozó előtt odaállt a keverőpult mögé, és számokat küldött a szurkolóknak. Az még hagyján, hogy külföldön ilyesmi elképzelhetetlen, ám a műsor is élvezhetetlen volt, az üvöltő hangerő miatt belerezgett az egész rendszer.

De nem csak a tulajdonos vállalt pluszmunkát! Pénteken minden győri futballistával elbeszélgetett Csernus Imre, a csapat pszichiátere. A jelek szerint ismét a lelkekre kell hatni Győrött, habár az ember azt gondolná, ha már profi körülmények között dolgozhat egy labdarúgó, akkor a tulajdonosát sem kellene arra kényszerítenie, hogy lemezlovasként „parádézzon”, és a pszichiáternek is felkopna az álla, ha a jól megfizetett játékosnak a bokasérülés lenne a legnagyobb nyavalyája. No, most ezek után kellene „szakmázni” a meccsről, ez pedig elintézhető egy mondattal is: az ETO az erőviszonyoknak megfelelően uralta a találkozót az első félidőben, s több helyzete volt. A bővebb elemzés már cifrább: a győrieknek sikerült kétszer is a kapuba találniuk, de les miatt egyik gól sem volt érvényes. A második találatnak furcsa története volt, a játékvezető csak egy perccel Bojan Brnovics lövése után vonta vissza (addig a győri játékosok boldogan ünnepeltek, Klement István vezetőedző mindenkivel lepacsizott, mi több, már a Vác is a középkezdéshez vitte a labdát...).

A második félidő kezdete előtt sem klasszikus futballjelenetek sora emelte az adrenalinszintet, hanem a győri szpíker kommentárjai. A hangulatfelelős ugyanis abban a pillanatban, amikor pályára léptek a játékosok, no meg a bírók, közölte: ő videón visszanézte az érvénytelenített második győri gólt, amely „Teljesen szabályos volt. A bíró rossz döntést hozott, kedves szurkolók” – kiáltotta világgá.

Meghökkentő hangulatkeltés! Aztán a fiatalember percenként kapcsolta be a mikrofonját, és megjegyzésekkel szórakoztatta saját magát. A szurkolók eleinte élvezték, hogy minden helyzetet, minden szögletet, minden bírói ítéletet kommentál, de egy idő után már sok volt. Azért ilyet

– eddig – még a sok furcsaságot megélt magyarországi arénákban sem igen lehetett látni, a játék ez ideig szent volt; faluhelyen a búcsú idején még a pálya melletti réten forgó körhintát is leállították, nehogy a zeneszó megtörje a futballáhítatot.

Áhítatról az ETO-stadionban nem beszélhettünk, sok volt az idegeskedés (a játékvezető harmadszor is érvénytelenített egy győri gólt), és végül csak a győzelemnek örülhettek a győri drukkerek, akik riadtan kapták fel a fejüket, amikor a szpíker a lefújás után egy dalt küldött a játékvezetőnek...