Fura név, pazar csúcs

Cseh La’Szlo. A 200 méter gyors előfutamára kiadott rajtlistán így szerepelt világbajnokunk neve. Malőr. Amikor a délelőtti előfutam után megmutattuk neki, csak mosolygott rajta. Majd válaszlépésként előhúzta a fényképes akkreditációs kártyáját. Cjeh Laszlo. Egyre jobb…

Mi volna, ha összekombinálnák: Cjeh La’Szlo.

„Jól hangzik – mondja kínjában. – Jellemző, apunak nem rontották el a nevét…”

Nem ez volt melbourne-i reménységünk legnagyobb baja. A 200 gyors előfutama után tizenhatodikként továbblépett, ennek ellenére csalódott volt. Az idő nem tetszett neki. „Apróbb technikai hibák miatt nem sikerült az eltervezett időt megúsznom” – fogalmazott őszintén az 1:49.47-es produkció után. Így is javított egyéni legjobbján.

Csak úgy, mint Turi György másik tanítványa, Szepesi Nikolett, aki 100 méter háton 1:01.74es idejével a 10. helyen került az elődöntőbe. S ha abból indultunk ki, hogy a szakemberek egyöntetű véleménye szerint ennél is több van benne (az 1500 gyorson csak 16:46.97-et teljesítő, így 15. helyen záró Verrasztó Evelynről is így vélekedtek), reménykedni kezdtünk. Talán lesz végre egy döntősünk… Nem lett. Hat századon múlt. Bosszantó. Csoda, hogy a 20 esztendős hölgy is kis híján elsírta magát? „Ezt nem hiszem el – csapott a levegőbe az első elődöntő futamában 1:01.29-es új egyéni csúccsal harmadikként célba érő Szepesi Nikolett, miután a második sorozatban hatan is megelőzték. – Biztos voltam abban, hogy finalista vagyok. Beleéltem magam, megdöbbentem, amikor a táblára néztem. Csupán az vigasztal, hogy olimpiai A-szintes időt úsztam.”

A magyar versenyzők közül elsőként!

A kérdés viszont adta magát: mi lett volna, ha nem másfél órás kényelmetlen buszút után kell a vízbe ugrania? A gyalog húszperces utat ugyanis ennyi idő alatt tette meg a dugóban a jármű – talán el kellene gondolkozni a kényelmetlenebb, ellenben sokkal gyorsabb villamosozáson. Az olaszok egytől egyig így utaznak, volt szerencsénk például találkozni Cseh Laci egyik nagy riválisával, a 400 vegyesen éremre pályázó Luca Marinnal. „Már várom azt a számot, elképesztően erős lesz, Laci is az esélyesek egyike” – hízelgett

az olasz, akinek kifejezetten tetszett, hogy a villamoson öreg nénik, fiatal lányok (talán ez jobban a kedvére volt, csak kedvese, Laure Manaudou meg ne tudja…) és a jegykezelők kérdezgették, kíváncsiskodtak nála.

A Rod Laver Arenában Cseh Laci is népszerű volt, különösen a 200 méter gyors első elődöntője, az új országos csúcs (1:48:89) után, ami 15. helyet ért. Szabados Béla 1997-es, 1:49.00-es rekordját adta át a múltnak – az eredmény annak tükrében reményt keltő, hogy ebben a számban „csak” kirándult egyet. Ahogy ő fogalmazott: „Ismerkedtem az uszodával, a medencével, a vízzel, testben és lélekben is jót tett a csúcs. Bár hogy őszinte legyek, az utolsó ötven méterrel nem vagyok elégedett…”

Maximalista. Süt róla, hogy ő ezen a világbajnokságon (is), ha törik, ha szakad, megmutatja, mit tud. Szíve szerint indult volna 100 háton is (figyelt is erre a számra, meg is jegyezte, hogy az első idővel döntős amerikai Ryan Lochte is fölöttébb veszélyes lesz vegyesen), ám a szent cél, a 400 vegyes érdekében nem aprózhatja el az erejét.

harmadik helyen végzett! – az ausztrál Brenton Rickard is, de nem szólhatott bele a két olimpiai bajnok dolgába. Bátor ember, aki a befutóra tippelt – kevésbé, aki arra, hogy mindketten szédületes, egy percen belüli idővel csapnak a célba. Így is lett. Hansen 59.80-at, Kitadzsima 59.96-ot repesztett. Őrületes! Ahogy az is megér egy misét, ahogy az amerikai és japán tévések, rádiósok, tollforgatók, a mix zónában két négyzetméteren harcoltak egymással azért, hogy megszólaltassák a két csodaúszót