Egy válogatott, de két egészen más együttes

Talány – Hol a helye Gera Zoltánnak?

A ciprusi torna első, balul sikerült mérkőzése előtt (1–2 a házigazdák ellen) Gera Zoltán várható szerepét, lehetséges posztját latolgattuk. Várhidi Péter szövetségi kapitány szisztémájában egy irányító (az újpesti Sándor György) előtt amolyan előkészítő ék (Gera Zoltán) szerepelt, kicsit az előretolt befejező csatár (Hrepka Ádám) mögött. A kapitány leszögezte: nála Gera Zoltán csatár, ez nem vitás. A meccsen látottak azonban több kérdést is felvetnek. Aligha kétséges, ez a trió nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket – a WBA támadója volt a fókuszban, így őt vizsgáljuk.

Mint sokan tudják, amikor Gera Zoltán a West Bromwich Albionba került, számára szokatlan poszton, jobb oldali szélső középpályásként foglalkoztatták – és karrierje legjobb idényét produkálta a világ legerősebb, leggyorsabb bajnokságában. Maga Gera is elismerte: számára előnyös, hogy nem a védők sűrűjében és háttal a kapunak kapja a labdát, és ebben sok igazság lehetett. A rá jellemző kiismerhetetlen cselekkel területhez jutott, így lehetősége volt felgyorsulni. Ha az oldalvonal mellett tudott megindulni, pontos beadása után keletkezhetett veszély a kapu előtt, ha befelé cselezett, lendületből vihette a labdát a védőkre.

Nos, Ciprus ellen légüres térben mozgott, nem találta a helyét, nem jutott el hozzá a labda, amellyel Hrepka Ádámot helyzetbe hozhatta volna. Miután érezte, neki vezéregyéniségként meghatározó szerepet kell betöltenie a pályán, kereste a lehetőséget, hogyan kerülhetne játékba, ezért mind hátrébb és hátrébb lépett, időnként védővonalunk előtt próbálta elkérni a labdát – így viszont posztja betöltetlen maradt, és rendkívül messze került Hrepkától, aki ezáltal egyedül árválkodott a védők gyűrűjében. A tapasztalatban bízva a bal oldal felé közelítve Huszti Szabolccsal próbált összjátékot kialakítani, őt kényszerítő passz után a vonal mellett futtatni – pedig ékként nem ez lett volna a feladata. Úgy tűnt, Gera Zoltán elöl tétlennek érzi magát, így visszalépve próbálta szervezni a játékot. Nem segítette, hogy az irányító Sándor György súlytalannak tűnt, és ő sem tudta kiszolgálni az előtte lévőket. Könnyen lehet, hogy Gera Zoltán a Sándor Györgynek szánt szerepben hasznosabb lett volna – és a Hrepka Ádám, Farkas Balázs, Priskin Tamás trióból ketten játszhattak volna előtte.

A kissé visszavont ék szerepkörében alighanem akkor lenne igazán hatékony, ha jól működő csapat dolgozna mögötte, de sajnos erről szó sem volt, és ez érezhetően frusztrálta Gerát. Irányítóként hasznosabb lenne, s a látottak alapján talán nem szabadna habozás nélkül elvetni a Premier League-ben bevált szerepkört: a szélről indulva is megkavarhatja az ellenfelek védelmét.

----
Priskin Tamás korábban még sosem járt Cipruson, ám a hétközi barátságos nemzetközi tornát követően biztos benne, hogy előbb-utóbb nyaralni is visszatér ide. A magyar válogatott mindhárom gólját a Watford légiósa szerezte, ráadásul azzal is büszkélkedhet, hogy amióta Várhidi Péter irányítja a nemzeti együttest, csak ő tudott a kapuba találni – a Kanada elleni mérkőzést beszámítva a fiatal támadó legutóbbi három válogatott mérkőzésén négy gólt szerzett. Így csöppet sem meglepő, hogy a lettek elleni találkozót követően, szerda este folyvást csöngött Priskin Tamás mobilja.

„Rengetegen hívtak Magyarországról, mindenki gratulált góljaimhoz, sőt még néhány angliai csapattársam is felhívott, vagy küldött egy-egy rövid szöveges üzenetet – mondta Priskin Tamás. – Egy biztos: nem tett rosszat az önbizalmamnak az elmúlt néhány nap.”

Akármilyen meglepő, de a lettek elleni kezdőcsapatból a maga öt válogatottságával Priskin Tamás volt a legrutinosabb játékos, Várhidi Péter ezért úgy döntött, szerda délután a korábban Győrött futballozó támadó viselje a csapatkapitányi karszalagot.

„Nagyon meglepődtem, amikor a mérkőzés előtt Várhidi Péter rám bízta ezt a feladatot – mondta a csatár. – Nem is gondoltam volna, hogy ennyire jó érzés csapatkapitányként felvezetni a magyar válogatottat. Sosem felejtem el a lettek elleni mérkőzést. Ám ha az lenne a kérdés, csapatkapitánynak lenni vagy gólokat lőni volt-e jobb érzés, egyértelmű, hogy a másodikat választanám. Mégiscsak csatár vagyok, a gólok éltetnek.”

A lettek elleni találkozón rövid ideig úgy tűnt, hogy a csatársorban Farkas Balázs és Priskin Tamás nem igazán érti meg egymást, többször is épp az ellenkezőjét csinálták, mint amire a másik számított. Ám ahogy múltak a percek, úgy lett egyre veszélyesebb a két támadó.

„Azt hiszem, nincs min csodálkozni, hogy eleinte csak próbáltuk kitalálni egymás gondolatait, hiszen korábban csupán a Kanada elleni mérkőzésen töltöttünk néhány percet együtt a pályán – mondta Priskin Tamás. – A lettek elleni mérkőzés után már elmondhatom, hogy nagyon jó volt együtt játszani Farkas Balázzsal. Váratlan húzásai voltak, olyanok, amilyeneket én is szeretek, és ahogy azt második gólom is mutatta, mindig a csapat érdekeit tartja szem előtt. Egyáltalán nem önző típusú csatár. Úgy látom, ha a jövőben egyre többet tudunk majd együtt futballozni, igazán veszélyes csatársort alkothatunk.”

Priskin Tamás
Életkor: 20 év. Válogatottság: 6 ---- A szövetségi kapitány személye mindenütt megosztja a közvéleményt. Így van ez Magyarországon is: a 2004-ben érkező Lothar Matthäus habitusa sokaknak tetszett, ám ugyanannyian tartották nagyképű pózolónak a német szakembert. Az 1990. évi aranylabdás nem félt az olyan hangzatos kijelentésektől, amelyeket talán még ő sem gondolt komolyan (csak egy példa: Lothar Matthäus a vb-selejtezők előtt azt mondta, biztos benne, hogy kijuttatja a válogatottat a németországi tornára), s a mérkőzéseken sem bírt a fenekén maradni: fel-alá rohangált, mutogatott, hangosan dirigált, a szünetben pedig csak úgy zengett hangjától az öltöző.
Nem úgy az őt követő Bozsik Péter, aki kulturált viselkedéssel, szerény nyilatkozatokkal, elegáns öltözettel próbált imponálni. De a méltóságteljes megjelenés, a szelíd határozottság és a civilizált hangnem nem párosult eredményességgel: Bozsik Péter képtelen volt a maximumot kicsikarni játékosaiból.

Ezzel elvileg Várhidi Péternek nem lehetne gondja, hiszen zömmel fiatalokat hívott meg a nemzeti csapatba. Azt hihetnénk, hogy mindenkinek hatalmas megtiszteltetés a szereplés, s ezért mindent kiad magából, ám a ciprusi torna keddi mérkőzése nem ezt bizonyította. A labdarúgók többsége hit és elképzelés nélkül játszott, Várhidi Péter a házigazdák elleni találkozón nem tudta felrázni játékosait. Tekintete nem árulkodott érzelmeiről, rezzenéstelen arccal figyelte, miként kap gólt, illetve hogyan szépít a magyar válogatott, s a hazaiak elleni vesztes összecsapáson az is kiderült, hogy Várhidi fél belenyúlni a mérkőzésbe – pedig a gyenge középpályásjátékot a korábbi csere esetleg javíthatta volna. Megütközést keltett az is, hogy a szövetségi kapitány úgy vágott neki a túrának, hogy nem a győzelmet tartotta a legfontosabbnak.

Tény, hogy Lothar Matthäus sokszor esett túlzásokba, s vágyait gyakran vetítette ki valós esélyként, ám optimizmusát – ő pozitív szemléletnek nevezte – átvehetné Várhidi Péter. Vesztenivalója nem lenne vele... ---- A Ciprus elleni meccsen bizony hiába vártuk, hogy a középpályán meg tudjuk szűrni az ellenfél akcióit. Sem Sándor György, sem Huszti Szabolcs, sem Vass Ádám nem futballozott jól. A siralmas teljesítmény pedig újra aktuálissá tette a már sokszor feltett kérdést: miért nem kerettag az Angliában sztárként kezelt Buzsáky Ákos?

Nos, véleményünk szerint a Plymouth Argyle középpályásának nemcsak a keretben, a Ciprus ellen látottak alapján a kezdőcsapatban lenne a helye, mert:
– megfelelő a tapasztalata
– jó irányítókészsége hasznára válna a csapatnak
– hosszú hetek óta tartósan átlag feletti teljesítményt produkál, megbízhatóan teljesít
– rúgótechnikája az átlag fölé emeli
– a magyar bajnokságban játszókhoz képest sokkal gyorsabb bajnokságban teljesít nagyszerűen ---- Két nap alatt láttunk két mérkőzést – a televízióban a közvetítési jogokat birtokló cég jóvoltából csak egyet… –, és azt tapasztaltuk, mintha nem ugyanazzal a motiváltsággal léptek volna pályára a futballisták Ciprus, majd másnap Lettország ellen. Talán nem tévedünk nagyot, ha úgy vélekedünk, a hazaiak ellen elveszített találkozón azok a játékosok kerültek a kezdő tizenegybe, akik Várhidi Péter szövetségi kapitány szerint pillanatnyilag a legjobbak. Mégis, ez a kilencven perc volt az, amely a reméltnél kevesebb bizakodásra adott okot.

Pedig azt szerettük volna látni, hogy Gera Zoltán, Juhász Roland és Huszti Szabolcs igazi vezéregyéniség a pályán, a többiek felnőnek hozzájuk, és ha így maradunk alul, kevesebb okunk van az elégedetlenségre. A második összecsapásra kilenc helyen megváltozott a kezdő tizenegy, a pályán lévők válogatottságainak száma összesen csupán 15, mégis mindenki élni tudott a bizalommal. Lettország talán nem képvisel akkora játékerőt, mint Ciprus, de legyen bárki is az ellenfél, az akarásnak, a motiváltságnak látszania kell. Akiket a kapitány elvitt a tornára, valamennyien értékes labdarúgók. Legyünk türelmesek hozzájuk, de azt ők se gondolják, hogy most három-négy éven keresztül rajtuk semmit sem lehet számon kérni. ---- Farkas Balázs a Dinamo Kijev labdarúgója, Filkor Attila az Internazionale szerződtetett profija. Világhírű klubok alkalmazzák őket, aligha véletlenül. Egyikük sem töltötte még be 19. életévét, az ukrán és az olasz szakemberek szép jövőt jósolnak mindkettőjüknek. Nekünk, Magyarországon élőknek kevésbé vannak szem előtt, de hinni akarjuk, hogy ezekben a miénknél magasabb futballkultúrájú országokban remélhetőleg nem tévednek. Előbbi Lettország ellen másodszor lehetett válogatott, utóbbi debütálását ünnepelhette – jó játékkal. Nem voltak megilletődöttek, igazolták a tehetségüket, és mutattak valamit abból, mit látnak bennük Ukrajnában, illetve Olaszországban. Minden bizonynyal lesznek majd gyengébb meccseik és várhatóan jobbak is. Csodát 18 évesen ne várjunk tőlük, de abban azért bízzunk: évek múltán nem legyintünk nevük hallatán.

Farkas Balázs

• Keveseknek van meg az a tulajdonságuk, amely neki: szorongatott helyzetekben is előre próbálja megjátszani a labdát
• Kreatív futballista, nemcsak látja, mit kíván az adott játékhelyzet, de oda is tudja rúgni a labdát, ahová kell
• Mozgékony, jól cselez, érzi a játékostársak mozgását

Filkor Attila

• Noha nem futógép, mégis dinamikusan mozog, a sprinteket jó ütemben és iramban produkálja
• Alkalmas a kor középpályásfutballjára: védekezésben és támadásban egyaránt képes átlag feletti teljesítményre
• Az oldalvonal mellől jól centerezve teremt veszélyes helyzeteket