„Az álmom: Ang­li­á­ban szeretnék futballozni!”

Ír­hat­nánk azt is Sowunmi Thomasszal kap­cso­lat­ban, hogy el­tűnt. Van is eb­ben igaz­ság, hi­szen a ta­va­lyi ősz gya­kor­la­ti­lag ki­ma­radt a pá­lya­fu­tá­sá­ból. Hi­á­ba sze­re­pel­tet­te őt csa­pat nél­kü­li csa­tár­ként is a vá­lo­ga­tott­ban a ko­ráb­bi szö­vet­sé­gi ka­pi­tány, Bozsik Pé­ter, a tá­ma­dó leg­szí­ve­seb­ben így is el­fe­lej­te­né az el­múlt idő­sza­kot. Nem cso­da: Sowunmi Thomas ke­mény kri­ti­kát ka­pott mind a saj­tó­tól, mind a szur­ko­lók­tól a Nor­vé­gia el­le­ni, Bu­da­pes­ten 4–1-re el­ve­szí­tett Eb-se­lej­te­ző ku­dar­cá­ért. Az sem nö­vel­te az ön­bi­zal­mát, hogy cseh klub­já­tól, a Slováckótól vég­re el­sza­ba­dul­va nem ta­lált ma­gá­nak csa­pa­tot. Ám a 2007-es esz­ten­dő meg­vál­tozhat min­dent a re­mek fi­zi­kai ké­pes­sé­gek­kel meg­ál­dott já­té­kos éle­té­ben, ugyan­is ja­nu­ár 7-én már a má­sod­osz­tá­lyú Luton Townnál kell je­lent­kez­nie. – Ho­gyan gon­dol majd visz­­sza a két­ezer-ha­tos esz­ten­dő­re?
– Bos­­szú­san – vág­ta rá ka­pás­ból Sowunmi Thomas. – Nem kis her­ce­hur­ca árán és után vál­tam el a cse­hek­től, és a klub­bal foly­ta­tott pénz­ügyi vi­ta igen­csak meg­ke­se­rí­tet­te az éle­te­met. Sze­ren­csé­re most már vé­get ért ez a csep­pet sem vi­dám tör­té­net, a FIFA fel­bon­tot­ta a szer­ző­dé­se­met, így sza­ba­don iga­zol­ha­tó­vá vál­tam. A pén­ze­met még nem kap­tam meg, de előbb-utóbb ar­ra is sor ke­rül.

– Gon­do­lom, egy élet­re ele­ge van a ná­lunk im­már hos­­szú ide­je iri­gyelt és a ma­gyar­nál meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan mó­don jó­val elő­rébb já­ró cseh fut­ball­ból.
– Ezt nem mon­da­nám. Ami­kor el­jöt­tem a Slováckótól, több cseh klub is ke­re­sett, így az sem zár­ha­tó ki, hogy vé­gül ott foly­ta­tom.

– Ak­kor az ang­li­ai pró­ba­já­ték csak af­fé­le una­lom­űző fog­la­la­tos­ko­dás?
– De­hogy­is! Az álmom: Ang­li­á­ban sze­ret­nék futballozni! Éle­tem egyik nagy le­he­tő­sé­ge a Luton Town ál­tal kí­nált pró­ba­já­ték. Ha egy ma­gyar fut­bal­lis­tát Ang­li­á­ba hív­nak pró­ba­já­ték­ra, és szer­ző­dés­sel ke­cseg­te­tik, bi­zony büsz­ke le­het, és igen­is meg kell ra­gad­nia az al­kal­mat. Én is így va­gyok ez­zel, a Luton nem sze­re­pel túl­sá­go­san jól a má­sod­osz­tály­ban, de pa­ti­nás klub, és azt min­den fut­ball­ra­jon­gó tud­ja, hogy ab­ban az or­szág­ban még a má­sod­ik vonalban is óri­á­si él­mény és biz­tos eg­zisz­ten­cia pá­lyá­ra lép­ni.

– Ho­gyan ala­kul a kin­ti prog­ram­ja?
– Tíz na­pot töl­tök majd el a Lutonnál, s az­alatt ter­mé­sze­te­sen nem csak edze­nem kell, ha­nem edző­mec­­cse­ken is bi­zo­nyí­ta­nom, de lát­tak már a szak­ve­ze­tők, úgy­hogy nem is­me­ret­len­ként ke­rü­lök oda.

– Az an­gol meg­fi­gye­lők va­ló­szí­nű­leg nem a ma­gyar vá­lo­ga­tott Nor­vé­gia el­le­ni Eu­ró­pa-baj­no­ki se­lej­te­ző­jén néz­het­ték meg...
– Én nem tar­tom en­­nyi­re bor­zal­mas­nak a vá­lo­ga­tott­ban mu­ta­tott pro­duk­ci­ó­mat. Igaz, ren­ge­teg kri­ti­kát kap­tam, mi több, a ka­pi­tányt, Bozsik Pé­tert is el­ma­rasz­tal­ták, ami­ért en­gem, a csa­pat nél­kü­li csa­tárt be­vá­lasz­tot­ta a ke­ret­be. Az ered­mény tra­gi­kus volt, és ilyen fá­jó ve­re­ség után min­dig van olyan já­té­kos, akit ter­mé­sze­te­sen kri­ti­ká­val il­let­nek. En­nek el­le­né­re re­mé­lem, hogy le­szek én még vá­lo­ga­tott.

– Tu­laj­don­kép­pen ez­zel kel­lett vol­na kez­de­nem: egy­ál­ta­lán edzés­ben van?
– Mi az hogy! Ős­­szel a Fe­renc­vá­ros­nál edzet­tem, és ez­úton is sze­ret­ném meg­kö­szön­ni Si­mon Balla Ist­ván erőn­lé­ti edző­nek, no meg Gellei Im­re ve­ze­tő­edző­nek, hogy er­re le­he­tő­sé­get kap­hat­tam a csa­pat­nál. Nincs gond a kon­dí­ci­óm­mal, és re­mé­lem, ezt Ang­li­á­ban is be­bi­zo­nyít­ha­tom.

– Biz­tos va­gyok ab­ban, so­kan nagy té­tel­ben fo­gad­ná­nak ar­ra, hogy Sowunmi Thomas a ta­vas­­szal itt­hon fut­bal­lo­zik majd...
– Va­ló­szí­nű­leg el­ve­szí­te­nék ezt a fo­ga­dást. Ha le­het, har­minc­öt esz­ten­dős ko­rom­ban sze­ret­nék is­mét Ma­gya­ror­szá­gon ját­sza­ni. Ha nem jön ös­­sze az ang­li­ai szer­ző­dés, ak­kor is kint ma­ra­dok. Több or­szág­ból ke­res­nek, és ahogy mond­tam, ott van­nak még a cseh aján­la­ta­im is. Ne fe­lejt­se el, hogy a Slováckóban egész jó sze­zo­nom volt, négy gólt sze­rez­tem, és ez nem olyan rossz, tud­ni­il­lik a gól­ki­rály is csak ti­zen­egyet lőtt. Az iga­zi per­sze az len­ne, ha tíz nap után alá­írt szer­ző­dés­sel a zse­bem­ben jön­nék ha­za – ös­­sze­pa­kol­ni.