A McLaren ritka újonca

A McLaren-istálló mindig is konzervatív volt a pilótaválasztáskor, negyvenéves története során csupán kétszer fordult elő, hogy újonc sofőrt alkalmazott. 1981-ben Andrea De Cesaris, 1993-ban Michael Andretti mutatkozott be a gárda színeiben a Formula–1-ben, de mindkettővel pórul járt. Amíg csapattársaik (John Watson és Ayrton Senna) győzelemig, győzelmekig jutottak, nekik a pontszerzés is alig-alig sikerült.
Olyat pedig fennállása során sohasem tett a McLaren, hogy két, számára új pilótával kezdje az évet. 2007-ben szakít a hagyománnyal, az egyik versenyzője ráadásul abszolút újonc lesz. Fernando Alonso, aki a legutóbbi két szezon bajnokaként magával hozza az egyes rajtszámot, Lewis Hamiltont kapta meg csapattársának.

Már most megosztja az F1 társadalmát

Az első közös teszten, Jerezben a 21 éves angol sofőr megverte Alonsót, igaz, a spanyol ekkor vezette először az „ezüstnyilat”, Hamiltonnak pedig volt már néhány nap rutinja benne. A szakmát megosztja Hamilton alkalmazása, egyesek szerint túl korai élcsapatban versenyeztetni, jobb lett volna, ha egy évet tesztpilótaként vagy kiscsapatnál tölt.
„Alonso is új a McLarennél, de ő kétszeres világbajnok – mondta David Coulthard, aki 1994-ben szintén élcsapatban, a Williams-istállóban debütált. – Lewis duzzad az önbizalomtól, de az első ember, akihez hasonlítják majd, a csapattársa lesz. Ha Alonso rendszeresen megveri, elveszítheti magabiztosságát, és végleg összetörhet.”

Mások viszont úgy vélik, jól döntött a McLaren, hiszen Hamilton a GP2-ben bizonyította, gyorsan tud alkalmazkodni, első kísérletre megnyerte a bajnokságot. A McLaren évek óta pátyolgatja, hozzászoktatta a médiához, és különben is tanulóévnek szánja 2007-et.
„Nem sokat kockáztat a McLaren, hiszen az ideinél rosszabb éve biztosan nem lesz – mondta Eddie Jordan egykori csapatfőnök, aki az F1-be hozta annak idején a Schumacher fivéreket és Rubens Barrichellót. – Szerencsejáték ez, de ha bejön, az egyik legjobb érzés, amelyet csapatvezető átélhet. Meglep, hogy Ron Dennis, aki egyébként sohasem alkalmazna újoncot, meghozta ezt a döntést. Büszke vagyok rá, kicsit magamra emlékeztet.”

Nem az időmérés az erőssége

Az idő dönti el, Hamilton jó vagy rossz választás. GP2-es idényéből kiindulva az időmérő edzés nem az ő műfaja, nem az a pilóta, aki egy körön képes lenne mindenkit megverni. A versenyeket érzi igazán, akkor jön el az ő ideje, amikor elindul a tömeg, és a középmezőnyben száguld. Ilyenkor bármikor, bárhol, bárkit képes megelőzni. Vakmerő, de precíz manővereinek köszönhette GP2-es bajnoki címét, és az F1-ben is számos előzést láthatunk majd tőle.
Remélhetőleg a McLaren vezetősége nem fékezi le, és nem utasítja arra, hogy várja meg a boxkiállásokat, és akkor próbáljon meg néhány gyors körrel az ellenfél elé kerülni. Hamilton nem ebben a legjobb, hanem a kerék kerék elleni csatában, ami ideális esetben a Formula–1-nek is a sava-borsa.
Ha megtartja, megtarthatja jó szokását, új rajongókat szerezhet a Formula–1-nek. Bernie Ecclestone más szempontból is örül az érkezésének: grenadai származása, és hogy színes bőrű, új rétegek előtt nyithatja meg az F1 kapuját. Még akkor is, ha az autóba beülve valójában csak egy sárga bukósisakot láthatunk belőle.

Nico Rosberg mellett komornak tűnt

Hamilton kilencévesen veszítette el példaképét, Ayrton Sennát, aki után már senki sem tudta ugyanazt a hatást gyakorolni rá.
„Sohasem éreztem úgy, hogy hanyatt esnék egy híres autóversenyző láttán – mondta Lewis Hamilton. – Amikor gokartbajnokként bekerültem ezekbe a körökbe, Senna egy éve halott volt. Tízévesen sokaknak megkaptam az autogramját, akkor találkoztam Ron Dennisszel is. Vagy negyedórát beszéltünk, állítólag akkor azt mondtam neki, hogy egy nap majd a McLaren F1-es pilótája leszek.”
Mielőtt Dennis felkarolta volna, édesapja egyengette pályafutását. Két-három munkát is elvállalt egyszerre fia töretlen fejlődése érdekében. Lewis gokartosként egy csapatban szerepelt Nico Rosberggel, és életre szóló barátságot kötöttek.

Már akkor látni lehetett a kettejük közötti különbséget: Rosberg milliomos, F1-es világbajnok gyerekeként mindig mindent megkapott, és ha nem sikerült neki valami, tudta, hogy úgyis kap még lehetőséget. Laza volt, nem görcsölt, élvezte a nyugodt háttér előnyeit. Hamilton viszont mindig harapott, csak a győzelem volt jó neki. A McLaren addigra már felkarolta, de tudta, ha nem jönnek a sikerek, elhagyhatják, és nem tud visszakapaszkodni. Folyton bizonyítania kellett, amitől mogorvábbnak, komorabbnak tűnt.
Egy évvel Rosberg után érkezik az F1-be, amely a Michael Schumacher utáni érába lép. Ennek a korszaknak ő lehet az egyik meghatározó alakja. ---- A ----