„Nagyon utálok veszíteni”

Ujjai között elegáns szivarka, előtte egy pohár bajor sör, ha kell, németül beszél, ha kell, angolra vagy spanyolra vált, persze legszívesebben anyanyelvén, szerbül folytatja a diskurzust örök szerelméről, a kosárlabdáról.

– Egyes források újvidékinek jelölik, mások szerint Pirot városában született. Mi az igazság?
– Bár Újvidéken láttam meg a napvilágot, a családom piroti, életem első három évét leszámítva ott cseperedtem fel – mondta Szvetiszlav Pesics. – Gyönyörű vidék, közel a bolgár határhoz, számos anekdota, népi legenda kötődik ide.

– Netán hősi eposzok?
– Nem annyira. Állítólag mi, pirotiak vagyunk a legzsugoribb szerbek, valóságos skótok, de a mendemondának semmi alapja.

– Az azonban nem mendemonda, hogy Bogdan Tanjevicstől tanulta a szakmát, aki maga is itt volt a müncheni edzőkonferencián.
– „Bosa” volt az edzőm a Bosnában, amikor megnyertük 1979-ben a BEK-et. Mirza Delibasics és Ratko Radovanovics volt a csapat legnagyobb sztárja.

– Aztán harmincegy évesen edzősködni kezdett, párhuzamosan a Bosnánál és a korosztályos válogatottaknál.
– Amikor Szarajevóban az 1987-es bormiói juniorvébére készültünk Toni Kukoccsal, Vlade Divaccal és Dino Radjával, éreztük, történelmet írunk. Ennél motiváltabb társasággal életemben nem dolgoztam. A konditréning abból állt, hogy a srácok, nyakukban egy másik mázsás kosarassal, versenyt futottak a lépcsőkön az olimpiai síugrósánc aljától a tetejéig. El tudja képzelni?

– Nehezen. Így már érthető, hogy kétszer is tönkreverték a Larry Johnsont, Gary Paytont, Scott Williamst felvonultató amerikai válogatottat.
– Életem egyik nagy szakmai sikerének tartom azt az eredményt. Valóságos legenda lett a gárdából, látja, tizenkilenc évvel később is erről beszélgetünk.

– A másik nyilván a kétezer-kettes indianapolisi világbajnokság megnyerése a jugoszláv válogatottal.
– Bár egyik kedvenc kosarasom, Divac annak a csapatnak is a tagja volt, a kilencvenhármas Európa-bajnoki győzelmet nagyobb bravúrnak tartom. Hiszen azt a német válogatottal értem el…

– Annyira nehéz volt?
– A kontinensbajnokság már nem, hanem előtte a felkészülés, a motiválás. Hiszen egy német kosarasnak addig eszébe sem jutott, hogy Európa-bajnokságot nyerhet. El kellett hitetnem Christian Welppel – aki később a torna MVP-je lett – és a többiekkel, hogy képesek rá. S miután elhitték, olyan formába is kellett hoznom őket, hogy tényleg meg tudják valósítani az álmukat. Annyira felturbózták magukat, hogy az akkori idők legjobb német kosarasáról, Detlef Schrempfről – aki azon a nyáron igazolt az Indiana Pacerstől a Seattle Supersonicshoz – nyugodtan lemondhattunk.

– Indianapolisról mi jut eszébe?
– Annyira még sohasem volt CSAPAT a jugoszláv válogatott, mint kétezer-kettőben. Mintha csak érezték volna a fiúk, hogy ezen a néven több világbajnokságot már nem nyerhetnek... Győzelmünket az tette különösképpen értékessé, hogy csodálatos csapatot múltunk felül a döntőben: Argentínát, a későbbi olimpiai bajnokot.

– Az Egyesült Államokat nem is említi. Miért nem?
– Nem vagyok valami nagy véleménnyel az NBA-ről. Meggyőződésem, hogy az európai, pontosabban az NBA-n kívüli kosárlabda jóval magasabb szinten áll, taktikai értelemben mindenképpen. Akár le is fogadnám, hogy a pekingi olimpián is egy NBA-n kívüli válogatott diadalmaskodik.

– Milyen furán fogalmaz…
– Igen, mert ettől még az Egyesült Államok lehet olimpiai bajnok. Van ott egyetemi bajnokság is.

– Mi a helyzet a szerb kosárlabdával? A legutóbbi Európa- és világbajnokságon leszerepeltek.
– Én nem így látom. A jelenlegi szakvezetőség helyes úton jár. Japánban, a vébén nem volt esélyünk az aranyéremre, ezért a teljes fiatalításra szavazott Dragan Sakota kapitány. Egyetlen játékos sem maradt az én négy évvel ezelőtti világbajnok csapatomból. Biztos vagyok benne, hogy jövőre, a spanyolországi kontinensbajnokságon ismét érmesek leszünk. Persze nem ártana, ha Predrag Sztojakovics, Marko Jarics, Vladimir Radmanovics és a többi NBA-sztár is beállna a sorba.

– Jelenleg a katalán Akasvayu Girona edzője. Azt mondják, rengeteg pénz van itt, azért hagyta el Rómát, pedig élt a szerződése.
– Fogadjunk, azért jutott ez az eszébe, mert piroti vagyok, azaz roppant anyagias. Pedig téved. Ez kiscsapat, szerény költségvetéssel.

– Akkor miként lehetséges, hogy öt fordulóból öt győzelemmel állnak a tabella élén?
– Tudja, nagyon utálok veszíteni…