Az Aranylabdát akarja!

Évek óta firtatják a honi szakemberek, mi az üdvözítőbb. Hogy a fiatal tehetségek magyar pályákon, magyar csapatokban, magyar edzők keze alatt nevelkedjenek, vagy idegen országban, szokatlan környezetben, más kultúrában edződjenek. Nem könnyű igazságot tenni, ráadásul egyelőre példák sem sorakoznak egyik vagy másik érv mellett. Viszont tény, Európa kinyílt a fiatal labdarúgók előtt, Angliában, Franciaországban, Németországban is játszanak ifjú tehetségek, és Filkor Attila révén Koman Vladimir (Sampdoria) után már második honfitársunk futballozik Olaszországban.

Aikeres bemutatkozás a nagycsapatban is

Sződről indult Filkor Attila pályafutása, s mondhatni, sorsa már születésének pillanatában „megpecsételődött”. Édesapja ugyanis futballal foglalkozik, jelenleg az Újpest utánpótláscsapatainál erőnléti edző. Fia mégsem játszott Újpesten, előbb Vácott ismerkedett a labdarúgás alapjaival, majd egy éven át az MTK következett, utána egy évig a Goldballban futballozott, aztán ismét két és fél évig az MTK-ban. Édesapján kívül Szalai László, Urbányi István és Lőrincz Emil egyengette Filkor Attila útját, s most Milánóból, az Internazionale profijaként is hálás szívvel gondol szüleire, edzőire.

Persze az elhivatottságon, a labdarúgás szeretetén, s a gondos, hozzáértő szakembereken kívül szerencse is kellett ahhoz, hogy az Internazionale légiósa legyen. Augusztus 15-én a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) fegyelmi bizottsága szerződésszegésért 2007. június 30-ig megvonta a versenyengedélyét, s gyötrelmes napok köszöntöttek a nagy terveket szövögető, angol és olasz csapatok által megkörnyékezett fiatalemberre. Sorsa azonban mára – hála segítőinek, Kundrát Csabának és Zombor Péternek – jóra fordult: az Inter négy évre szerződtette a 18 éves futballistát, s bár az anyagiak nem publikusak, elképzelhető, mekkorát fordult a világ Filkor Attilával. Eddig két bajnoki mérkőzésen játszott a tartalékcsapatban, s két gólt rúgott, legutóbb a Bresciának. De játszott már olasz kupameccsen is a tartalékok közt, s akik látták, felső fokon beszélnek az irányító középpályás teljesítményéről. Így nem a vakszerencsének tudható be, hogy Roberto Mancini, az Internazionale világhírű mestere is felfigyelt a magyar tehetségre. Olyannyira, hogy az egykori legenda, Giacinto Fachetti emlékére rendezett Atalanta elleni meccsen az első csapatba állította.
Óriási dolognak számít ez.

Az MTK-tarcsiból Luis Figo mellé

Egy magyar az Interben!
Nem csoda, hogy egyik ámulatból a másikba esett a sződi fiú. Fél éve még Illés Bélával készülhetett az MTK-tarcsiban, augusztus közepén azt hitte, összedől a világ, október elején pedig Luis Figóval egy csapatban futballozhatott. Nem akármilyen karrier, az biztos.
Ám Filkor Attila elhivatottságát ismerve ezzel még koránt sincs vége.

„Amióta az eszemet tudom, a világhírnévről álmodozom – mondta a középpályás. – Frázisként hangozhat, de tényleg mindent a labdarúgásnak rendeltem, s rendelek alá. Nagy játékos akarok lenni, olyan, aki rendszeresen hatvan-nyolcvanezer néző előtt futballozik. Nem vagyok beképzelt, valóban hiszek abban, amit mondok. Vallom, dicsőséget szerzek még a magyar futballnak, s mindent megteszek, hogy egyszer majd én vegyem át az Aranylabdát az Európa legjobb labdarúgói számára rendezett gálán! Albert Flórián után én szeretnék lenni Magyarország második futballistája, aki e címmel büszkélkedhet.”

Azért a család még nagyon hiányzik

Persze Filkor Attila tudja, ez még nagyon messze van, mégis dicséretes a mentalitása, hozzáállása. Hogy valóban aranylabdás futballista válik-e belőle, nem tudni, ám az biztos, Milánóban, pontosabban Interellóban (az Internazionale bázisán) minden adva van a fejlődéshez. Kiváló pályák, korszerű kollégium, képzett szakemberek, remek feltételek szolgálják a fejlődését.

„Bár a kollégium nem hasonlít az agárdi kastélyra, mégis nagyszerű körülmények közé kerültem, így hát nincs okom panaszra – folytatta Filkor Attila. – Csak a családom, édesapám, édesanyám és a kishúgom hiányzik, bár e téren is történt változás, hiszen néhány napja már látjuk egymást az internet segítségével. Tudom, sok korombeli srác irigyel, de vannak, akik példának tekintik eddigi pályafutásomat. Éppen ezért biztatok mindenkit, dolgozzanak keményen, és ha hívják őket, menjenek külföldre. Rosszat ugyan nem mondhatok a magyar edzőkről, de itt mégis minden más. Huszonnégyen vagyunk a tartalékok keretében, s bármelyik pillanatban felkerülhetünk Luis Figóék mellé. Micsoda motiváció ez! De előbb a tartalékcsapatba kell bekerülni, s az sem megy könnyen. A világ majd' minden tájáról érkeztek fiatalok, s mindegyikük hasonló álmot szövöget, mint én, minden edzés egy nemzetközi mérkőzésnek számít. Állandó tehát a versenyhelyzet, teljes erőbedobást, koncentrációt igényelnek a gyakorlatok. Van mit tanulni, leginkább a taktika terén: szoknom kell az együttes mozgást, a távolságok tartását, ismernem kell a különböző játékrendszereken belüli feladatokat, s pontosan, fegyelmezetten végre kell tudnom hajtani. De ígérem, ezentúl is megállom a helyem!”