Pezsgő, tűzijáték, Kis Nádas

Még mondják, hogy nem készültek. A sorsdöntő összecsapás előtt már csak kabalából sem szeretnek az érintettek válaszolni arra a kérdésre, tettek-e valamilyen előkészületet a bajnoki arany megünneplésére. Aztán azonnal előkerült a konfettiágyú, minden készen állt a csapatot és a hozzátartozókat megillető fogadásra, csodás tűzijáték ragyogta be az eső áztatta paksi égboltot, hogy a gárda utána a Kis Nádas étteremben gyülekezzen, majd a szurkolókkal egyetemben elinduljon önfeledten ünnepelni a Bongó diszkóba.

Nem először készült ünnepségre az atomváros apraja-nagyja, hiszen 2002-ben a megye első együtteseként elhódították a népszerű csapatjáték bajnoki aranyát. Persze a tagok tekintetében akad különbség az elnyert címek számát illetően. A döntő harmadik meccsén kiválóan irányító Mészáros Zalán például a mai magyar mezőnyben egyedülálló kollekcióval rendelkezik. Hét bajnoki aranyából négyet még a Honvéd kosárlabdázójaként harcolt ki, emellett főszereplője volt a paksiak 2002-es, valamint a tavalyi és idei trónra kerülésének.

„Az első bajnoki címemet két hétig ünnepeltük Boros Zolival és Dávid Kornéllal. Anyukám csak a harmadik napon látott először, még a főiskolás döntőt is mámoros hangulatban játszottuk végig. Ahogy öregszem, sokkal visszafogottabb lettem. Még ha bírnám is kivilágos-kivirradtig, a gyerekeknek akkor sem mondhatnám reggel, hogy maradjanak csendben, mert apa fáradt” – avatott be az ünneplés kulisszatitkaiba a csapatkapitány.
Czigler László is részese a három paksi diadalnak, emellett a körmendiekkel is átélhette az aranyeufória pillanatait.

„Mindig az első ünneplés tart a legtovább, mégis az utolsó az, amely a legemlékezetesebb” – mondta a 215 centis center, akinek még a jövő évre is érvényes szerződése van a paksiakkal. A keret másik tagja a döntő legértékesebb játékosának választott Chris Monroe, akinek a szája is tátva maradt, amikor a magyar szövetség újonnan megválasztott elnöke, Németh László köszöntője közben magyarról egyik pilllanatról a másikra angolra váltott, így méltatva a légiósokat. Monroe elámult a magyar finomságoktól roskadozó asztal látványától is.

„Megszerettem a magyar konyhát, különösen a halételek a kedvenceim” – adott gasztronómiai útmutatást az amerikai hátvéd, aki egy csibészes kacsintás kíséretében kitért a szakmára is: „két év, két arany, nem rossz, ugye?”
Valóban, ez a teljesítmény még visszafogottan fogalmazva sem tekinthető rossznak. Félelmetes az Atomerőmű mérlege. Az ebben az évezredben rendezett hat kiírásból öt bajnoki és ugyanennyi kupadöntő, mindez megkoronázva három bajnoki és három kupaarannyal. Nem véletlenül somolygott hamiskásan Juhász Sándor, aki ezúttal ügyvezetőként szolgálja a klubot. A lényeget azonban alighanem Kovács József, az Atomerőmű ZRt. vezérigazgatója fogalmazta meg: „Örülünk, hogy támogathatjuk a csapatot, mert higgyétek el, nem az Atomerőmű miatt ismerik a kosarasokat, hanem a kosarasok miatt ismerik az emberek az Atomerőművet”.
Igazi közösséget alkotnak a paksiak, a hajnalig tartó „bongózást” követően szerda délben már újra együtt voltak a Kis Nádasban, hogy megnézzék a győztes meccset. Az aranyérmek természetesen ott lógtak a játékosok nyakában.

„Azt mondtam a meccs után, hogy nem veszem le, de az éjszaka kölcsönadtam egy-két szurkolónak, viszont mostantól egy ideig rajtam marad, az biztos” – mosolygott Horváth Zoltán.
„Lehet, hogy másutt többet játszottam volna, viszont itt bajnok lehettem” – csatlakozott társához arannyal a nyakában Panta István, a cserecenter.
S hogy jövőre is nagy terveket dédelget a duplázó címvédő, annak érzékeltetésére álljanak itt Jan Pavlík mondatai. „Szeretnék maradni, tárgyalunk a jövőről” – mondta a magyarul kiválóan beszélő cseh irányító, aki Monroe-val és Rod Grizzarddal egyetemben naponta legalább ezerszer használja a dobásfejlesztésre a „shout-e-way” névre keresztelt masinát, amely a tenisz-adogatógéphez hasonlóan megkíméli a játékost attól, hogy a gyűrűből aláhulló labdák után kelljen szaladnia. A rossz nyelvek szerint a friss házas kosaras többet foglalkozik a szerkezettel, mint a feleségével…

A nagy tervekhez tehát készen áll gép és ember egyaránt. Egyetlen kérdés merül fel csupán. A nemzetközi színtérről a legutóbb hiányzó magyar bajnok kap-e akkora támogatást, amely lehetővé teszi egy európai kupában induló versenyképes keret kialakítását? Ez utóbbi viszont nem csak a paksiak problémája a magyar kosárlabdasportban. ---- Az Atomerőmű Sportegyesület 1979-ben alakult meg, benne a kosárlabda-szakosztállyal. Először hobbiszinten játszottak az erőmű dolgozói, az 1980-as években jelent meg az igény az élsportszintű versenyzésre. A csapat a kilencvenes években vált az NB I A-csoportjának stabil szereplőjévé. Olyan edzők irányították abban az időszakban a paksi együttest, mint Juhász Sándor, Rezák László vagy Vertetics István. A játékoskeretben megfordult Morgen Frigyes, Radovics József, Mokos Gábor és Boros Zoltán. Itt indult el a karrierje Gulyás Róbertnek. A múlt században a klub legnagyobb sikerét az 1998/99-es bajnokság negyedik helye és az ugyanabban a szezonban a Saporta-kupában elért legjobb 16 közé kerülés jelentette. Az igazi sikerkorszak akkor köszöntött be, amikor 1999-ben a mostani döntőben az ellenfelet gardírozó Fodor Péter kezébe került a marsallbot, és az akkori sikereket fejelte meg a 2003 nyarán Paksra szerződő Zsoldos András. Az ezredfordulón érkezett a jelenlegi gárda két meghatározó alakja, Czigler László és Mészáros Zalán. Nem túlzás, a jelenlegi évezred meghatározó csapata az ASE. Ennek tanulságául álljon itt az elmúlt hat évad eredménylistája.

2000/2001
Bajnok: Kaposvár, 2. Atomerőmű, 3. Körmend
2001/2002
Bajnok: Atomerőmű, 2. Körmend, 3. Falco
2002/2003
Bajnok: Körmend, 2. Kaposvár, 3. Albacomp (Az Atomerőmű a negyeddöntőben búcsúzott a rájátszástól az Albacomppal szemben.)
2003/2004
Bajnok: Kaposvár, 2. Atomerőmű, 3. Albacomp
2004/2005
Bajnok: Atomerőmű, 2. Debrecen, 3. Albacomp
2005/2006
Bajnok: Atomerőmű, 2. Albacomp, 3. Körmend
Magyar Kupa-győztes az Atomerőmű: 2001, 2003, 2005 ---- Chris Monroe

Született: 1981. január 19., Silver Spring, Maryland, Egyesült Államok.

Magassága/testsúlya: 190 cm/95 kg.

Posztja: hátvéd

A Chris Monroe teljesítményét tükröző számsor önmagáért beszél.

Az amerikai hátvéd különösen a döntő második, székesfehérvári meccsén játszott káprázatosan.

Ám nem csupán az aranycsatában, hanem egész idényben kiegyensúlyozottan szerepelt.

A fináléban különösen kiemelendő a dobott pontok, a büntetőszázalék, a kiharcolt személyi hibák, valamint a teljesítményindex kategóriájában feltüntetett adatsor.