Gólhelyzetben vagyunk!

Lehet cikinek is érezni, hogy éppen miattunk kellett negyedórával elcsúsztatni az amúgy kicentizett hivatalos programot, összességében mégis inkább tekintélyt szült, hogy azért borult minden, mert az összegyűlt delegációk a késve jövő géppel érkező horvát miniszterelnököt várták. Ivo Sanader aztán be is futott, és lett a mi pályázatunk szenzációja a kormányfő jelenléte (az ukránoknál és a lengyeleknél a sportminiszterek, az olaszoknál a labdarúgó-szövetség alelnöke volt a „csúcs”).
Az utolsó pillanatig alakult, finomodott a magyar–horvát mondandó, de ez nem vált hátrányára, sőt. Csak a mieinknek volt összeszedett, érdemi információkat és hangulati elemeket is tartalmazó videójuk (az olaszok semmit sem vetítettek, a lengyelek csak képeket, amelyek nem voltak összhangban a közben másról beszélő előadók mondandójával), s nálunk személyesen szólalt meg a horvát kormányfő (filmről a magyar is), továbbá Schmitt Pál MOB-elnök, EP-képviselő, aki rövid, de személyes hangvételű beszédével egyedüliként kapott spontán tapsot a teremben, aztán persze Gyárfás Tamás, aki összefogta a rövid bemutatót. Végül a két szövetségi elnök, Kisteleki István és Vlatko Markovic adta át a pályázati anyagot tartalmazó vaskos könyveket Lennart Johansson UEFA-elnöknek és Lars-Crister Olsson főigazgatónak.

Ne képzeljük, hogy ezek a prezentációk döntenek abban a sok százmilliárdos bizniszben, amelyet az Eb-rendezés jelent, de arra mindenképpen jók, hogy demonstrálják, milyen erő, milyen elszántság és milyen felkészültség áll az egyes jelentkezések mögött. Nos, a lengyel–ukrán prezentáció jellemző tájképek, hangtalan Walesa-interjúk és különféle információk vetítésével zajlott, miközben a két labdarúgó-szövetségi elnök szóban összefoglalta a pályázat lényegét – Michal Listkiewicz nagyvonalúan és szórakoztatóan, Hrihori Szurkisz izzadtságszagúan és rettenetes angolsággal (sokat erősített az elmondottakon a sportminiszterek és a sztársportolók – Szergej Bubka és Irena Szewinska – jelenléte, de sokat rontott rajta a küldöttség ízléstelen porcelánajándéka).
Az olaszok kiállása egyenesen cinikus volt: Giancarlo Abete, a szövetség alelnöke mondott egy monológot minden egyéb nélkül, amely nagyjából arról szólt, hogy bár nehéz periódust élnek át most náluk a profi fociban, azért az olasz emberek szenvedélyesen szeretik a focit, s amúgy Romano Prodi, az új miniszterelnök is a pályázatuk mögött áll.

A bemutatókat követő sajtótájékoztatón csakis magyar újságírók kérdeztek. Lapunk felvetésére, miszerint a magyar–horvát rendezők vállalnák a részt vevő csapatok utaztatását, s ehhez ki mit szól, Lars-Crister Olsson, az UEFA főigazgatója így reagált: „Amikor tizennégy éve Svédországban Európa-bajnokságot rendeztünk, mi is vállaltuk a csapatok utaztatását, igaz, az még csak nyolccsapatos torna volt, azóta azonban nem hallottam ilyesmiről. Engedjék meg ugyanakkor, hogy a pályázatok részleteit ne kommentáljam a december nyolcadikai döntés előtt.”

Ehhez az ukrán elnök azt tette hozzá, hogy lesz nekik is számtalan meglepetésük.
Tényleg elfogultság nélkül is igaz: a külsőségek versenyét megnyertük (pedig a tervekkel ellentétben Semmi-Kis Tünde szépségkirálynőt végül be sem vetettük), s akiknek módjuk volt bepillantani a vaskos pályázati kötetekbe, azok azt állítják, az ezeroldalas bőrkötéses könyvünk tartalmával sem kell szégyenkeznünk. ---- Általános meglepetést és elismerést keltett Nyonban a szakértők és a riválisok között is, hogy a magyar–horvát pályázat mellett kiállva a helyszínre érkezett Ivo Sanader, Horvátország miniszterelnöke, aki a hivatalos ceremónia után nyilatkozott a Nemzeti Sportnak.

– Kitűnő prezentációval támasztottuk alá, hogy közös csapatunknak nagy esélye van megrendezni az Európa-bajnokságot – kezdte láthatóan vidáman a kormányfő. – Legyünk optimisták, mert a sikerre minden esélyünk megvan. Kollégámmal, Gyurcsány Ferenccel mi garantáljuk, hogy országaink biztosítják a szükséges feltételeket, ezt nyugodtan mondhatom barátom, a magyar miniszterelnök nevében is, hiszen felhatalmazott, sőt megkért rá. Mi tehát mindent megadunk a magunk részéről ahhoz, ami az Európa-bajnoksághoz kell, a többi az UEFA-n múlik, döntsenek az európai szövetség vezetői.

– Ön szereti a focit?
– Hogyne, nagy futballbarát vagyok, sőt játszottam is. Az osztrák harmadosztályban voltam igazolt játékos, amikor Innsbruckban diákoskodtam.
– Milyen poszton szerepelt?
– A csatárok és a középpályások között játszottam, a két ék mögött irányítottam a támadásokat.

– Ott lesz a világbajnokságon hazája csapatának mérkőzésein?
– Igen, az első csoportmeccsünkön, a brazilok ellen ott leszek a helyszínen, ennyit enged az időm egyelőre, aztán majd meglátjuk.
– Mondjuk, még a fináléra kilátogat, ha érdekeltek lesznek…
– Persze, de akkor előtte az elődöntőn is ott leszek… ---- Schmitt Pál, a Magyar Olim-piai Bizottság elnöke: „Az elvárásainkkal szerényeknek kell lennünk, a teljesítményünkkel azonban bőkezűeknek. Nem elég, hogy a budapesti kongresszuson és most jók voltunk, a pályázati munka minden egyes fázisát meg kell nyernünk! A magam részéről nem értékelném túl az olaszok botrányát, mert a döntés nem most, hanem majd decemberben születik meg, s ők addigra biztosan talpra állnak.”

Michal Listkiewicz, a Lengyel Labdarúgó-szövetség elnöke: „Minden prezentáció nagyon profi volt, bár kitűnt, hogy az olaszoknak most egyéb problémáik vannak, de nincs kétségem afelől, hogy megoldják őket. A magyar–horvát pályázat nagyon tetszett, mély benyomást tett itt mindenkire, hogy a horvát miniszterelnök személyesen jött el. Szerintem mi sem voltunk rosszak, de a saját prezentációnkról nem akarok beszélni. Nagy a verseny, de egyelőre baráti, sportszerű hangulatban zajlik a meccs, s végül szerintem – képletesen szólva – egyetlen gól dönt majd valamelyik pályázó javára. Sokszor voltam már ebben a teremben, de ekkora sajtóhadat még sosem láttam, ezek szerint nagy érdeklődés előzi meg a 2012-es Európa-bajnoki rendezést…”

Mészöly Kálmán világválogatott futballista, korábbi szövetségi kapitány: „Úgy érzem, a pályázók közül – s ezt az UEFA vezetőitől kapott információk is alátámasztják – a mi bemutatkozásunkat értékelték a legtöbbre. Ilyen magas szinten egyetlen pályázatot sem képviseltek, itt volt a horvát miniszterelnök, elhoztuk Gyurcsány úr üzenetét, és Schmitt Pál is személyesen jött el, látszott, hogy nagyon komolyan vesszük a kandidálást, s érzik ezt az UEFA-nál is. De nem szabad azt hinnünk, hogy megnyertük a versenyt, keményen kell küzdeni továbbra is, egészen a végső döntésig.”

Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke: „Jól sikerült a szerdai nap, de továbbra is azt mondom, hogy december nyolcadikán kell majd elsőnek lenni. Eddig azonban a maximumot nyújtotta a pályázati csapat, úgy érzem, ezúttal is mi voltunk a legjobbak.”

Gyárfás Tamás, a pályázati bizottság magyar elnöke: „Mi mutatkozhattunk be elsőként, ez a döntés született. Nincs más dolgunk, mint megtartani ezt a sorrendet…” ---- 2005. május – Horvátország és Magyarország hivatalosan bejelenti, hogy megpályázza a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság rendezését. A mieinken kívül az oroszok, az azeriek, a görögök, az olaszok, valamint az ukránok és a lengyelek közösen pályáztak.

2005. november – Az UEFA végrehajtó bizottságának máltai ülése eldöntötte, hogy csak három pályázat – az olasz, a horvát–magyar és az ukrán–lengyel – marad versenyben.

2005. december – Az MLSZ elnöksége a Bozóky Imre által elnökölt utolsó ülésén felkérte Gyárfás Tamást a pályázati munka irányítására. A munka innentől egyértelműen új lendületet vett.

2006. január – Pályázati szakértői tanácskozás az UEFA svájci központjában.

2006. március – Az UEFA kongresszusa Budapesten, amelyen a három versenyben maradt pályázó egy-egy stand felállításával mutatkozhatott be az 52 európai tagállamnak. A nem hivatalos versenyt magasan a magyar–
horvát stand nyerte meg.

2006. május 31. – A pályázatok hivatalos beadása. A kandidálók egy sor szakmai és formai követelménynek megfelelve részletes dokumentációt adtak át az UEFA vezetőinek és szakértőinek a nyoni székházban.

2006. szeptember – A tervezett helyszínek bejárása, az infrastrukturális adottságok alapos felmérése, a kormánygaranciák erejének kontrollja.

2006. október 31. – A pályázati szerződések megkötésének határideje a kandidálók és az UEFA között.

2006. december 8. – A kandidálók utolsó prezentációja Svájcban, és az UEFA vb végleges döntése a 2012-es Eb helyszínéről.