A hamburgermániával nem bírt…

„Szia!” – köszön rám ékes magyarsággal a Hotel Lövér kávézó-jában Natália Hejková, majd lehuppan a kényelmes fotelbe. Arcán enyhén fáradt kifejezés, de bármennyire is igyekszem a fájdalom vagy a keserűség nyomait felfedezni, nem sikerül. A szlovák edző harcedzett profiként, irigylésre méltó önuralommal éli meg, hogy noha ő a kontinens egyik legeredményesebb női kosárlabdatrénere, Sopronból üres kézzel kell távoznia. Legalábbis az eredményességet illetően. Mert amúgy a csapatnál kínosan ügyelnek arra, hogy – rácáfolva a magyarországi gyakorlatra – mindenkit a Schaffhausen óra pontosságával fizessenek ki, legyen az illető játékos vagy edző.
– Mit szól ahhoz, hogy Székely Norbert, a segédedzője lett az utódja?
– Örülök – mondta Natália Hejková. – Amikor biztossá vált, hogy nem hosszabbítják meg a lejáró szerződésemet, magam is győzködtem Norbit, vállalja el. A lehető legjobb döntés, folytatni tudja és fogja az általam megkezdett munkát. A csapat a nyerő úton halad, csak idő kell, mire beérik a termés.
– Ön javasolta Székelyt Török Zoltán ügyvezető igazgatónak?
– Dehogy, ebbe nem szóltam bele. Már nem az én dolgom volt az utódlás kérdése.
– Apropó, Töröktől hogyan vált el?
– A legteljesebb barátságban. Kaptam tőle egy hatalmas csokor rózsát, nagyon jólesett.
– Csöppet sem csalódott?
– Ki mondta, hogy nem vagyok az? Természetesen jó lett volna nyerni valamit, erre a szezonra a Magyar Kupa vagy a bajnoki cím megszerzését tűztük ki magunk elé.

– Egy szlovák honlapon azt olvastam, elviselhetetlen nyomás nehezedett önre. Kinek a részéről?
– A szurkolóktól, a várostól. Sopronban csak az aranyérmet fogadják el eredményként, roppant igényes a publikum. Sőt annál több. Néhány szurkoló, tudom is konkrétan, hogy kik, durván kikezdett, de a nagy többség kedves volt hozzám. Még kedden is megszólított valaki az utcán, és kérlelt, hogy maradjak.
– Amióta Balogh Judit visszavonult, semmit sem nyertek...
– Ez ténykérdés. Nekem még volt szerencsém együtt dolgozni Bubuval, a 2002–2003-as szezon végén, miután áprilisban szerződ-tettek Dirk Bevilaqua edző helyére. Kivételes játékos volt, s miután befejezte, teljesen új csapatot kellett építenem.
– Ön szerint sikerült?
– Egyetlen poszt híján igen. Kár, hogy az éppen a legfontosabb poszt: az irányítóé, a játékmesteré.
– Papíron nem kell jobb irányító, mint Nikki Teasley...
– Jól mondja: papíron.
– Tényleg: kinek az ötlete volt Teasley megszerzése? Az öné vagy Töröké?
– Mindkettőnké. Csakhogy a videofelvétel más, mint a valóság.
– Mikor látta, hogy melléfogtak?
– Már a legelején. De reménykedtem, én is meg Török is, hogy észre tér. Végtére is Teasley, szerintem, a világ legjobb irányítója – ha rendesen edz, és megpróbál beilleszkedni a csapatba. De nem is edzett, meg nem is akart beilleszkedni. Egy az öt ellen kosárlabdázott.
– Hogyhogy nem edzett?!
– Úgy, ahogy mondom. Jó néhányszor meg sem jelent a tréningen, de ha ott volt, abban sem volt köszönet. Teljesen kilógott a csapatból.
– Tényleg megtiltották neki, hogy hamburgert egyen, gyorsétterembe járjon?
– De hát a „meki” egészségtelen, nem? Különben Teasley fütyült a tiltásra, továbbra is ette a hamburgereket, öntörvényű emberhez illően.

– Mikor döbbent rá, hogy minden próbálkozás reménytelen?
– Amikor március hatodikán nálunk vendégszerepelt az Egyesült Államok válogatottja. Ismerek a csapat körül egy-két embert, ők kérdezték tőlem, ugyan miért szerződtettük Teasleyt, hiszen ő hírhedt bajkeverő. Szó szerint így mondták: troublemaker.
– Ezek szerint mindenért Nikki a felelős?
– Ez azért túlzás. Bár idény közben sohasem panaszkodtam, de most már tét nélkül megtehetem. Szinte sohasem volt egyszerre tíz egészséges játékosom. Lucie Blahusková végleg kidőlt a sorból, Eördögh Editet meg kellett operálni, Károlyi Andrea sérült volt, Horváth Zsuzsa is, Ivana Matovicsnak gyakran fájt a dereka.
– Azért a Magyar Kupa döntőjét tizenöt pontos előnyről így is meg kellett volna nyerniük...
– Ez igaz. Egy félidőn át pazarul kosaraztunk, aztán beütött a krach. Nem találtuk meg a pécsi zóna ellenszerét, a csapat pedig nem játszotta azt, amit addig. Mindenki megzavarodott. És persze a tökéletesen edzetlen Teasley kipukkadt a végére, és elhibázta a ziccert, amely az egyenlítést jelentette volna. Szeretném leszögezni: senki sem bántotta, igazságtalanul veszekedett a bírókkal. Ha nem bukjuk el a már megnyert MK-döntőt, még mindig én vagyok a Sopron edzője. Sajnálom, jól éreztem magam a városban.

– Ennyi?
– Nem. A lényeg a következő: a Pécsnek van egy olyan játékosa, aki a csapat szíve és lelke, s amilyen kosarast mi hároméves itt-tartózkodásom alatt nem találtunk. Ő Iványi Dalma. Nyilván számos oka van annak, hogy most már negyedik éve nem bírunk a Péccsel, de a legfontosabb ok Iványi. Kíváncsi vagyok, öt év múlva, ha addig esetleg visszavonult mire megy majd a MiZo...
– Utólag bevallhatom: rózsahegyi eredményeit ismerve többet vártam. Öntől és a csapatától is...
– Tudja, hány évembe került, mire 1999-ben meg tudtuk nyerni az Euroligát a Ruzomberokkal? Tizenkettőbe. 1987-ben a másodosztályban vettem át a csapatot... A játékosok tizennégy-tizenöt éves koruk óta a kezem alatt edzettek. A komplett szlovák válogatott nálunk játszott. Az a válogatott, amely 1997-ben Európa bajnoki ezüstérmet szerzett Pesten. Itt meg volt összesen három évem.
– Hol voltak jobbak az anyagi körülmények?
– Nem is kérdés: Sopronban.
– Mi lenne az eredmény az 1999-es Ruzomberok és a 2006-os Sopron összecsapásán?
– Harminc ponttal nyernénk. Már úgy értem, a Ruzomberok...
– Úgy hírlik, a szlovák válogatott edzője lesz.
– Á, szó sem lehet róla. Odahaza haldoklik a sportág. Külföldre megyek, de hogy hová, az titok. Viszont ha megtudja, meg fog lepődni...

Nem minden a pénz

Ruzomberok
1998–1999: Bieliková, Kutková, Frniaková, Polonyiová, Godályová, Marenciková, Kovacová, Zirková, Janostinová, Szviscseva – Euroliga-elsőség
1999–2000: Bieliková, Cikosová, Frniaková, Kuklová, Hiraková, Godályová, Marenciková, Kovacová, Zirková, Szviscseva – Euroliga-elsőség

Sopron (Orsi/MKB-Euroleasing)
2003–2004: Honti, Seres, Szlimák, Török, Bieliková, Horváth Zsuzsanna, Kovacsevics, Zakaluzsnaja, Vajda, Veszel, Streimikyté – bajnoki bronz, Euroliga-legjobb nyolc
2004–2005: Horváth Zsuzsanna, Kovacsevics, Szlimák, Seres, Borovicková, Honti, Blahusková, Vajda, Matovics, Horváth Zsófia – bajnoki ezüst, Euroliga: legjobb tizenhat
2005–2006: Blahusková, Kocsis, Horváth Zsuzsanna, Teasley, Eördögh, Gorbunova, Cserny, Honti, N’Diaye, Horváth Zsófia, Matovics, Károlyi – bajnoki bronz, Euroliga: legjobb nyolc