Anglia letarolta a piacot

NÉMETORSZÁG. Gyakorlatilag minden napra jutott egy-egy átigazolás, a hivatalosan 31 napig nyitva tartó piacon összesen 36 játékos talált új munkaadóra (igaz, a futballisták közül többen a saját utánpótlás-, illetve amatőrcsapatból kerültek a profik közé). A klubok elsősorban a hajrában húztak bele, hiszen egy nappal a január 27-i tavaszi rajt előtt még csak négymillió eurós forgalmat lehetett regisztrálni, a piac zárásakor viszont már 12 millió euróst. Az összeget 13 gárda hozta össze, hiszen a Schalkénál, a Werder Bremennél, a VfB Stuttgartnál, az Eintracht Frankfurtnál és a Mainznál úgy gondolták, az őszi keret elég erős ahhoz, hogy a tavasszal, változatlan összetételben is megállja a helyét.

Lassan tradicionális a kiesés elől menekülő együttesek nagybevásárlása, hiszen az 1. FC Köln és a Kaiserslautern négy-négy, a Duisburg pedig hat új játékost vett fel a keretébe. A legmélyebben a Wolfsburg nyúlt a zsebébe, a „farkasok” 2.2 millió eurót fizettek ki két holland futballistáért, Rick Hoogendorpért és Tom van der Leegtéért, ugyanakkor a legnagyobb nevekre a Hamburgnak sikerült lecsapnia. A HSV Törökországból hazacsábította a Bundesliga 2004-es gólkirályát, Aíltont, egymillió euróért pedig megvette az Ajaxtól a nyáron szabadügynökké váló Nigel de Jongot.

SPANYOLORSZÁG. Öszszesen csaknem száz játékos váltott klubot a téli átigazolási időszakban a Primera és a Segunda Divisiónban – e labdarúgók negyede az utolsó pillanatokban állapodott meg új munkaadójával. Az első osztály legnagyobb munkaerő-felvevői a kiesés ellen hadakozók voltak: a Racing hat, a Málaga és a Mallorca öt-öt, az Alavés és a Real Sociedad négy-négy, a Cádiz három játékossal erősítette meg keretét (miközben számos futballistától meg is vált). A táblázat első fele ellenben nem mutatott aktivitást, a bajnokságot toronymagasan vezető Barcelona például egy fityinget sem költött új igazolásra, csak Lionel Messit emelte át az első csapatába a Barca B-ből.

A Real Madrid a „keveset, de kiválót” elv szerint nézett körbe a piacon, és e szerint cselekedett is, a római Antonio Cassanót és a Sao Pauló-i Cicinhót megszerezve. Az olasz, brazil duót nyugodtan nevezhetjük a január 1-jétől 31-ig terjedő időszak legnagyobb fogásának, hozzájuk fogható spílereket nem találunk más együttes „szákjában”. Azért vélhetően az Espanyol és a Sevilla sem jár majd rosszul Walter Pandianival, a Birmingham City uruguayi támadójával, illetve Julien Escudével, az Ajax francia középső védőjével.
Akadtak olyanok is, akik nem kockáztattak: az idény meglepetéscsapata, az Osasuna senkit sem szerződtetett, és senkitől sem vált meg a télen.

FRANCIAORSZÁG. Némely csapat oly nagyot szellőztetett az öltözőjében, mint a nyári nagytakarítás idején szokás. Monacóban hat játékost is felkapott a téli fuvallat (Emmanuel Adebayor és Patrice Evra meglehetősen viharosan, Toifilou Maoulida és Olivier Sorlin csendesebben távozott), ugyanakkor négyet hozott: közülük Christian Vieri érkezése a francia mercato legnagyobb eseménye volt, de a másik olasz támadótól, Marco Di Vaiótól is sokat várnak, ahogy a Benficától a védelem megüresedő bal oldalára visszatérő Manuel dos Santostól is. A másik gyengélkedő déli óriás, a Marseille állta a versenyt: Jérome Bonnissel, Mickael Pagis, az argentin Renato Civelli és a már említett monacói Maoulida jött, öten mentek.

A bajnok Lyonnak nem volt oka különösebb aktivitásra, de a védelme megerősítése céljából visszahozta az FC Baselből a svájci Patrick Müllert – korábban pedig átengedte a keveset foglalkoztatott válogatott támadót, Pierre Alain Frau-t a Lensnak. A Paris Saint-Germain a Santostól visszatérő védővel, Paulo Césarral erősített, a Bordeaux pedig a Sporting CP portugál válogatott védőjével, Betóval. Az L1-es klubok összesen 37 játékost rekrutáltak, közülük feltétlenül említést érdemel a friss klubvilágbajnok brazil támadó, Grafite (Le Mans), valamint a Middlesbrough-t elhagyó szlovákiai Németh Szilárd, akitől a Strasbourg „bennmaradó” gólokat remél.

OLASZORSZÁG. A sportsajtó értékelése szerint elmaradtak a várt szenzációk a „keretjavító piacon” (mercato di riparazione), gyakorlatilag csak Antonio Cassano és César klubcseréje jelentett némi szenzációt. A Roma fiatal tehetsége a Real Madrid játékosa lett, míg a Lazio brazil középpályása a piac utolsó napján az Interhez szerződött. Sokan számítottak arra, hogy kék-feketébe öltözik Valerij Bozsinov, a Fiorentina bolgár csatára is, de a firenzeiek végül nem adták a fiatal támadót, pedig az Inter Francesco Toldót és nem kevés pénzt ajánlott érte.

Apropó, Toldo: érdekes módon nagy volt a kapusmozgás. Portást cserélt a Parma és a Palermo (Cristiano Lupatelli Szicíliába költözött, a helyére Matteo Guardalben érkezett Giuseppe Verdi városába), a Treviso és a Lazio (Matteo Sereni az újonchoz került, a helyére a bosnyák Samir Handanovic igazolt a fővárosba), a Fiorentina és az Empoli (Gianluca Berti lilába öltözött, a helyét az argentin Cristian Sebastián Cejas foglalta el), és a firenzei együttes igazolta Bogdan Lobontot, az Ajax román hálóőrét is. (Az Ajaxtól az Inter megvette Maxwellt is, akit azonmód továbbpasszolt az Empolinak.)

Ami a többi posztot és csapatot illeti, a nagyok alig-alig változtattak a keretükön (a Milannál Christian Vieri helyett Marcio Amoroso lett a negyedik csatár), inkább a kiesés elkerüléséért harcoló kicsik igyekeztek erősíteni – zömmel „második vonalbeli” játékosokkal.

ANGLIA. A Premier League klubjai nem sajnálták a pénzt a januári átigazolási időszakban, összesen 70 millió fontot fordítottak új játékosok vásárlására (ebből 40 millió vándorolt külföldi riválisokhoz). Tavaly ilyenkor 50 milliót, két esztendeje pedig 35 milliót költöttek, az idei tehát rekordösszeg. Ez azért is figyelemre méltó, mert az elmúlt évek legnagyobb vásárlója, a Chelsea egy fillérrel sem lett szegényebb a télen, hiszen mindössze a portugál Maniche-t vette kölcsön a Dinamo Moszkvától. Helyette a Manchester United és az Arsenal áldozott a legtöbbet, de nem sokkal maradt le a két nagytól az új társtulajdonosa érkeztével fölöttébb megtollasodó Portsmouth sem.

Érdekes módon a két legdrágább futballistából csak az egyik került a fenti csapatok valamelyikéhez, a szerb Nemanja Vidics az MU- hoz. A hozzá hasonlóan hétmilliót kóstáló Dean Ashton a másodosztályú Norwich Cityből szerződött a West Hambe. A Norwich mellett a Southampton volt a periódus nagy nyertese – anyagilag legalábbis –, illetve a League Championshipről általában elmondható, hogy pozitív pénzügyi mérleggel zárt: legalább tucatnyi egyesület kasszírozott egymilliót vagy még többet. A szigetországi elemzők azonban úgy vélik, a mostani rekorddal szemben a nyáron kisebb lesz a pénzmozgás, mint amekkora a 2005–2006-os évad előtt volt.



Ingyen váltottak a nagyok

Természetesen az európai „középosztály” is mozgolódott a téli piacon, és a – név alapján feltétlenül – legnagyobb fogást a Celtic könyvelhette el Roy Keane megszerzésével. A Manchester Unitedet 12 éven keresztül hűségesen szolgáló ír középpályás az előző év novemberében, több konfliktust követően bontott szerződést a „vörös ördögökkel”, majd miután több európai élklubbal – Real Madrid, Internazionale, Juventus – is hírbe hozták, végül egyik kedvenc gyerekkori egyesülete, a Celtic ajánlatát fogadta el. A bemutatkozása ugyan katasztrofálisra sikerült – a Celtic a kupában 2–1-re kikapott a másodosztályú Clyde-tól –, azóta viszont megszilárdította helyét a középpályán.

Szintén lelépési díj nélkül váltott klubot a franciák hajdani nagy reménysége, Lauren Robert. A támadó 2001 nyarán még 9.5 millió fontért cserélte fel a Paris Saint-Germain mezét a Newcastle Unitedéra, a télen viszont örült, hogy legalább megkereste valaki. Legutóbb a Portsmouthnál vergődött, azonban a Benficánál úgy gondolták, ő vihet lendületet a bajnoki címvédésre hajtó „sasok” játékába, így szerződést kínáltak neki.

Hogy jól tették-e, néhány hónap alatt kiderül, mint ahogyan az is, hogy az újgazdag európai klubok (mindenekelőtt a Red Bull-vagyonból építkező Salzburg) költekezése ésszerű volt vagy sem.