Négy éve a pálya az otthona

Négy éve, szeptember 30-án aligha kapta fel a fejét a többség a Fulham–Chelsea mérkőzés 1–1-es végeredményére, arra pedig még kevésbé, hogy a "kékektől" hiányzott Frank Lampard. Ma viszont mindkét tény önmagában is minimum felhördülést váltana ki, egyrészt a Chelsea elképesztő megizmosodása, másrészt a Lampardot övező mítosz miatt. Máig a Fulham elleni volt ugyanis az utolsó bajnoki, amelyről az előző évad legjobbjának megválasztott középpályás hiányzott.

Azóta legalább két teljes "sorcserén" esett át a londoni alakulat, Lampard viszont mindig, mindenkinél megtartotta a helyét. Négy éve még kinevették Claudio Ranierit, midőn 11 millió fontot fizetett a West Ham Unitednek a családi gyökerei révén (a papa, Frank senior a WHU egyik legendája a maga 546 bajnokijával, a nagybácsi, Harry Redknapp az élvonalat is megjáró menedzser, unokatestvére, Jamie Redknapp pedig az angol válogatottságig vitte) a labdarúgásra predesztinált futballistát, ma viszont semmi pénzért sem engednék el a Stamford Bridge-ről.

Költözése óta a fejlődése tisztán látható: amikor kerületet váltott Londonban, még csak hébe-hóba játszott a "háromoroszlánosoknál", ma már a válogatott oszlopa; a Premiershipben szezonról szezonra több gólt szerzett, és alighanem jövőre is megmarad a monotónia, és az eddig az ötös, hatos, tízes és tizenhármas számot tartalmazó sor megtartja emelkedő tendenciáját, hiszen 12 meccs után már tíz gólnál jár; az év játékosa választáson 2004-ben még "csak" második volt Thierry Henry mögött, legutóbb viszont – Gianfranco Zola 1997-es diadala után második Chelsea-futballistaként – már ő diadalmaskodott.

Edzője, José Mourinho szerint teljes joggal, és szerinte ismét bebizonyosodott, igazán az angol szakírók értenek a futballhoz, hiszen ma nem is lehet kérdés, hogy Frank Lampard a legjobb futballista. "Úgy látszik, csak az angol nép értékeli a tudását – jelentette ki a portugál szakember. – Ma ő a Premiership legjobb játékosa. Arról viszont fogalmam sincs, hétvégenként mit csinálnak azok a nagy tudásúak, akik odaítélik a nemzetközi díjakat. Lampard most a világ legjobbja. Minden meccsünkön játszott, néhányan meg havonta egyszer léptek pályára. Vagy még rosszabb: a egyik szombaton elnyerik a mezőny legjobbja címet, legközelebb meg labdához sem érnek. Közben Lampard minden találkozón a csúcson van."

Mourinho kimondva-kimondatlanul többek között a France Football című szaklap tudósítóira gondolt, hiszen bár esélyes volt, Lampard az idén sem kapja meg az Aranylabdát, amely szinte százszázalékos bizonyossággal – egyébként nem érdemtelenül, sőt! – Ronaldinho vitrinjébe kerül. A fiatalok körében viszont egyre inkább a portugál szakvezető által várt helyet foglalja el Lampard, hiszen ma már nem David Beckham, hanem a Chelsea középpályása a 7–16 éves korosztály első számú sportolói eszményképe. Beckhamnak még azt a békát is le kellett nyelnie, hogy Lampard mellett a maratoni futásban jeleskedő Paula Radcliffe és a krikettező Andrew Flintoff is megelőzte a listán.

Lampard viszont az ő felbukkanásuk dacára is megkezdte uralkodását.

A Premier League sztahanovistái ---- K ---- T