Gazda(g)ság mindenekelőtt

Egyre nyilvánvalóbb, hogy nemcsak az európai bajnokságok színvonala távolodott el a többiekétől, de mostanra már az elitligák csapatai között is nő az űr. Mindezt elsősorban annak a számlájára írhatjuk, hogy a Bajnokok Ligájában törzsvendégként szereplő gárdák sokkal gyorsabban gazdagodnak, mint a legfeljebb az UEFA-kupában szerénykedő riválisok.

A több pénz önmagában még nem magyarázat, viszont nemsokára a legjobb játékosok megfizetésére már csak a legszűkebb elit tagjai lesznek képesek, így a vetélytársak legfeljebb az utánpótlásból kinevelt klasszisokban bízhatnak – és bennük sem sokáig, hiszen a fent említett tendencia miatt előbb-utóbb elveszítik őket is. Akárhogy is nézzük, a jelenség ördögi körforgásra emlékeztet: a gazdagok még gazdagabbak és hatalmasak lesznek, a szegényebbek pedig ugyan nem halnak éhen (persze biztosan akad majd ilyen egyesület is), de hogy a krémhez nem csatlakozhatnak, az szinte biztos.

Egyelőre nem tartunk ott, ám célszerű górcső alá venni Európa legjobb pontvadászatait. Angliában, a szabad gazdaság őshazájában eleve több pénzt forgatnak meg a labdarúgásban, mint a kontinensen, így az ottani leggazdagabbak még az esetlegesen kisebb tömegbázis ellenére is (mint mondjuk a Chelsea) simán piacvezetők. Az Arsenal stadionépítésre szánt milliói a csapat összetételén és ebből adódóan a teljesítményén is meglátszanak, miközben a Chelsea-t nem lehet megállítani, mert a kispadon tulajdonképpen egy másik komplett gárda foglalhat helyet. Márpedig a kettős terhelést (bajnokság, BL) csakis friss és azonos játéktudású játékosokból álló kerettel lehet bírni hosszú távon.

Olaszországban annyiban más a helyzet, hogy több a történelmi nagycsapat, mint máshol, így náluk szorosabb versenyfutást várhatnánk. Ehhez képest a Juventus számít pillanatnyilag kontinensünk legjobban szereplő nagycsapatának, ha a megszerzett és a megszerezhető pontok arányát vesszük alapul. A Juve menetelése tehát csak részben írható a gazdasági fölény számlájára, a közvetlen riválisok botladozása szintén befolyásoló tényező.

A németeknél a leggazdagabb klub, a Bayern München eddig is egyeduralkodó volt, a bajorokat átlagban két-három évente megszorongatják (mint most is), esetleg megelőzik, de detronizálni feltehetőleg sohasem fogják. Franciaországban a Lyon úttörő szerepet játszik, és elsősorban a BL-ben szerzett gazdasági előnyére alapozva faképnél hagyta a mezőnyt, pedig a Marseille vagy a szomszéd vár, a Saint-Etienne tömegbázisa jócskán meghaladja az övét.

Pillanatnyilag Spanyolországban találkozhatunk a legfurcsább helyzettel, hiszen a két óriás, a Real Madrid és a Barcelona vergődik, miközben a másodosztályból 2004 tavaszán feljutó Getafe áll az élen. Ezzel együtt elképzelhetetlen, hogy hosszú távon ezek a klubok lemorzsolódjanak. A gazdasági erő velük van.

Így teljesítenek a nagyokMagyarázat: Az európai elitklubok formájának a meghatározásakor a 2005–2006-os idényben rendezett hazai bajnoki, kupa- és ligakupa-mérkőzéseket (Szuperkupát nem), valamint az európai kupaporondon lejátszott találkozókat (selejtezőket is) vettük számításba. A százalékok a megszerezhető összpontszám és a ténylegesen begyűjtött pontszám arányát mutatják (győzelem 3, döntetlen 1 pont). A százalékok kerekítettek. A csapatok neve után sorrendben a mérkőzések, a győzelmek, a döntetlenek és a vereségek számát, a százalékos teljesítménymutatót, az alsó sorban pedig a gólkülönbséget tüntettük fel. ---- A ---- &