Valljuk be őszintén, az átigazolási piacon a Real Madrid nyári tevékenykedése eddig leginkább a szerencsétlenkedésre hasonlított, a komoly egyesületre jellemző profi tárgyalási politikának mintha nyoma sem lett volna. Egyik nap még Júlio Baptista kellett, a másikon már Michael Ballack, majd ismét a Fenevad, Robinhóért hiába izzadtak vért, a Santos hajthatatlannak bizonyult, mindeközben vagy féltucat, Florentino Pérez elnök galaktikus paramétereibe nehezen besorolható labdarúgó neve vetődött fel.
Robinho (képünkön) végül kiharcolta, hogy a válogatott mellett klubszinten is együtt futballozhasson Roberto Carlosszal, Ronaldóval, valamint Júlio Baptistával
Robinho (képünkön) végül kiharcolta, hogy a válogatott mellett klubszinten is együtt futballozhasson Roberto Carlosszal, Ronaldóval, valamint Júlio Baptistával
Érkezett ugyan két uruguayi válogatott futballista, ám annál az egyesületnél, amelynél a tavasszal bejelentik, hogy több mint 150 millió euró jut játékosvásárlásra, ott Carlos Diogo és Pablo García felbukkanása nem hozza lázba a szimpatizánsokat, akikből egyébként él a klub. Mindemellett a világ leghatalmasabb egylete már két éve nem nyert semmit, Wanderley Luxemburgo edző egyre türelmetlenebbül sürgette a vezetőséget minőségi erősítésekért - összefoglalva: itt volt az ideje a tettek mezejére lépni.
Azt persze csak sejteni lehet, pontosan mi játszódott a színfalak mögött, de tény, a spanyolok vezetősége pénteken "robbantott", és pár óra leforgása alatt Júlio Baptista, valamint Robinho megszerzésével az átigazolási piac főszereplőjévé tette a Real Madridot. Előbbi érkezéséről már tegnapi számunkban hírt adtunk, ezért most csak a tranzakció lényegi pontjait sorolnánk fel: az elmúlt szezonban 38 gólt termelő brazil válogatott támadó 20 millió euróért hagyhatta ott a Sevillát, és írja majd alá az ilyenkor kötelző orvosi vizsgálatok után az ötéves szerződését a madridiakkal, akiktől éves szinten 4.5 millió eurót kap. "Nem akartam Angliába menni az Arsenalhoz, mert más a játék és az életstílus. A Barca már tavalyi ügy, különben is kimondottan a Real Madridban akartam játszani" - világította meg döntése okát Baptista, akit minden bizonnyal azért engedett el a Sevilla, mert a csatár egy FIFA-szabály miatt jövőre felbonthatta volna egyoldalúan a szerződését. ---- Robinho története igazi brazil szappanoperává fejlődött, tekintve, hogy az érte folyó tárgyalások már több mint fél éve tartottak a Santos és a Real között. A királyi gárda decemberben jelentkezett be először a braziloknál, akik azt mondták, elengedik a játékost, de csak azt követően, hogy a csapat befejezi a menetelését a Libertadores-kupában. A legnagyobb presztízsű dél-amerikai klubtorna döntője július közepén volt, ám a Santos a vezetők elképzelésével ellentétben már a negyeddöntőben (június 15.) elbukott. A Real ismét kopogtatott a Vila Belmiro-stadion ajtaján, viszont Marcelo Teixeira klubelnök annak ellenére nem akarta elengedni Robinhót, hogy a spanyolok a kezdeti 12 helyett immár 18 millió dollárt kínáltak, és, mint a játékos állította: a presidente szóban megígérte, hogy elmehet a Libertadores után.
Ekkor még a Konföderációs Kupát is kivárták a felek, hogy utána ismét alkudozzanak - eredménytelenül. Teixeira Robinhónak a válogatottban mutatott pazar teljesítményét látva immár a játékos kivásárlási árát - 50 millió dollárt - követelte a Realtól, mire a blancók kis hüledezést követően felemelték az ajánlatukat 30 millióra. Némi holtidőt követően jött az újabb fordulat: Wagner Ribeiro és Juan Figer, Robinho két menedzsere kitalálta, hogy a csatár voltaképpen 30 millióért is aláírhat a királyiakhoz, ha tényleg lemond arról a 40 százalékról, amennyi a játékjogából a birtokában van (Robinho ezt korábban valóban pedzegette).
A Real át is adott Ribeirónak egy 30 millió dollárról szóló bankgaranciát, csakhogy a Santos és a Brazil Labdarúgó-szövetség is úgy ítélte meg, az érvényben lévő szerződések értelmében Robinho legfeljebb a Santos javára mondhat le a neki járó összegről, azaz ismét úgy tűnt, kútba esik a megállapodás, ráadásul már mindkét fél azzal fenyegetőzött, hogy a FIFA elé viszi az ügyet. És ne feledjük, hogy Robinho a Konföderációs Kupa döntője (július 29.) óta nem volt hajlandó sem edzeni, sem játszani a Santosban, csütörtökön pedig, amikor mégis jelentkezett, Teixeira elküldte őt.
A végkifejlet
Péntekről szombatra virradóra mégis megtört a jég, és a Santos első embere - egyelőre ismeretlen okok miatt - elfogadta a Real 30 milliós ajánlatát. A brazil sajtó arról spekulál, hogy Teixeira megijedt, hátha a FIFA Robinhónak, valamint a Realnak ad igazat (egyrészt ígéretet tett a játékosnak, másrészt Robinho édesanyjának elrablását követően a támadó és a családja nem érezte biztonságban magát Brazíliában) és a szövetség által megállapított kivásárlási ár a 30 millió dollárnál is kevesebb lenne.
Robinho öt évre írhat alá a Realhoz, de majd csak augusztus végén, tekintve, hogy a két klub megállapodása miatt a brazil országos bajnokság első körének végéig (augusztus 24.) a labdarúgó a Santos alkalmazásában marad (minden bizonnyal már ma pályára lép a Corinthians elleni rangadón), azaz Magyarországra nem jön el a kilencszeres BEK/BL-győztessel. ---- Az eddig is tudott volt, hogy a Real Madrid keretében túlsúlyban vannak a támadók, mégpedig a klasszisok. Sokan már David Beckham 2003-as érkezésénél is felszisszentek, tavaly pedig a fél világ értetlenkedett, hogy Pérez elnök minek vitte a csapathoz Michael Owent. Az angol csatár voltaképpen nem teljesített rosszul (13 gólt szerzett a bajnokságban), ám rendre kispadozott, ami egyrészt még a Realnak is drága mulatság, másrészt veszélyezteti Owen válogatottbeli szereplését.
Logikus, hogy nem egészen egy évvel a világbajnokság előtt Owen helyzete nem javult Robinho és Júlio Baptista érkeztével, így ismét az a fő kérdés a királyi gárdánál, hogy mi lesz az ő sorsa. Az Arsenal - amelynek az orra elől vitte el Baptistát a Real - és a Manchester United szívesen látná a keretében a 25 éves játékost, míg korábbi egyesülete, a Liverpool Peter Crouch megszerzésével legfeljebb Milan Baros eladását követően gondolhat ismét rá.