Ötfős szökés és izgalmas befutó a mai mérleg

McEwen 46.632 km/órás átlagsebességgel tudta le a nem túl nehéz, szinte teljes egészében országúti szakaszt, amelyen egy ötfős szökés kivételével érdemi dolog nem történt. A szökésben egyetlenegy összetettben előkelő helyen álló versenyző sem vett részt, a mezőny a cél előtt nyolc kilométerrel fogta meg a szökevények nagyobb részét, majd a hajrában kétszáz méterrel a cél előtt a vezető duót.

A rajtot követően a német Sebastian Lang (Gerolsteiner) és Manuel Quinziato (Saunier Duval) gondolta úgy, hogy rögtön az élre áll, a rajt után közvetlenül összeszedett fél perces előnyük azonban hamar semmissé lett.

Jött ugyanis egy húzósabb társaság, a Thomas Voeckler (Bouygues Telecom), Carlos Da Cruz (FDJ), Juan Antonio Flecha (Fassa Bortolo), Ludovic Turpin (Ag2R) és Chris Horner (Saunier Duval) ötösfogat, amely a rajttól tizenöt kilométerre már egyértelműen átvette a vezetést.

Előnyüket huszonöt kilométer megtétele után 1:15 perc volt a mezőny előtt, amelyet már kilenc percesre is növelték hatvan kilométerrel a rajtot követően.
Nem sokáig ülhettek babérjaikon annak tudatában, hogy tisztes távolságban vannak a mezőnytől, hiszen kapcsoltak a riválisok. Mármint egy sebességi fokozattal feljebb és rövid úton belül egy percet lefaragtak a hátrányból. Továbbra is éber maradt a mezőny, hátrányát száz kilométerrel a cél előtt alig több mint hat percesre csökkentette.

A verseny elkövetkezendő kilométerei hasonló hátrányfaragással teltek, a céltól hetvenkét kilométerre kerültek négy perc alá az üldözők, tizenöt kilométerrel később pedig már három percen belül voltak.

Negyvenhat kilométer volt a szakaszból, amikor két perc alá csökkent a különbség, nem sokkal később még több mint harminc kilométeren keresztül kellett volna tartaniuk a szökevényeknek mezőnyt, de a hátrány akkor már kevesebb mint egy perc volt.

A szökevények közül elsőként Da Cruz gondolta úgy, nem lesz ez így jó, mindjárt bedarálják őket, ezért meglépett, de kapcsoltak a társak is és hamar megfogták.
Meglépett viszont, igaz már a szinte belátható távolságon belülre kerülő mezőnyből Servais Knaven (Quick Step) is, de Da Cruzzal ellentétben ő valóban tudott magának előnyt kovácsolni.

Sylvain Chavanel (Cofidis) pedig nemcsak hogy beérte a szökevényeket, hanem lendületesen el is húzott mellettük, a lépést egyedül Horner tartotta vele egészen a hajráig.

Ekkor már látszott, erejükkel ők bizony elkészültek, a célig meglévő párszáz métert már nem tudják előnnyel megtenni. Jött a mezőny és jöttek benne ismételten a sprinterek, végül Robbie McEwen alig másfél méterrel nyert.

A verseny egyetlen magyar résztvevője, Bodrogi László, a francia Crédit Agricole profija a 95. helyen zárta a szakaszt, a győztessel azonos idővel ért célba - százegy kerekes mondhatja el ezt magáról a tizenharmadik szakasszon -, míg összetettben a rajt előtt még az ötödik helyen álló spanyol Alejandro Valverde kiesése miatt egy helyet előrelépve a 113. helyen áll, 1:36:36 órás hátránnyal Armstrong mögött.

Ezúttal sem strapálta agyon magát a mezőny, az összetettben élen állók egymásra figyeltek és tartalékoltak a holnapi, lényegesen nehezebb szakaszra. ---- "Nem volt egyszerű ez a szakasz sem. Pénteken pihenhettünk volna egy kicsit a sík szakaszon, de ebből nem lett semmi. Az etap elején irtózatosan erős volt az iram a folyamatos szökési kísérletek miatt. Én is szerettem volna belekeveredni egy ilyen bolyba, de nem volt szerencsém, bennünket nem engedtek el, csak az utánunk próbálkozó ötöst. Attól fogva már nyugodtabban telt az idő, még ha a gyorsan is mentünk. Nagyjából ki tudtam magam pihenni a Pireneusok előtt. Ott többnyire rövidebbek az emelkedők, mint az Alpokban, ám ezzel együtt meredekebbek is, vagyis jobban fájnak. Márpedig túl kell élnem ezeket is, mert a fő célom az, hogy harmadszor is célba érjek Párizsban. Pénteken az kötötte le minden energiámat, hogy a nagy száguldásban segítsek Hushovdnak. Öt kilométerrel a cél előtt még mellette voltam, de ott elfogyott az erőm, már csak becsorogtam a célba. Megint egy nappal közelebb vagyok, vagyunk a sikerhez. Ráadásul még egy fronton harcolhatunk, hiszen Valverde kiválásával Andrej Kaszecskin a második helyre jött föl. A kazah hátránya nagyon kevés a huszonöt éven aluliak csatájában Jaroszlav Popoviccsal szemben, az ukránnak ráadásul Armstrongot is segítenie kell, nem koncentrálhat kizárólag önmagára. Vagyis Hushovdot, Moreau-t és a fiatal kazahot is támogatnunk kell."

---- VÉGE A SPRINTNÉLKÜLISÉGNEK
Lance Armstrong első Tour-diadala, 1999 óta nem volt példa arra, hogy az Alpok és a Pireneusok közötti szakaszokon sprintbefutó döntsön a szakaszgyőzelemről. Az idén sem sok hiányzott hozzá, hogy folytatódjék e hagyomány. A legnagyobb különbségű diadalt Salvatore Commesso aratta, a Lampre olasz kerekese 1999-ben a Saint-Flour és Albi közötti szakaszon 22:24 perccel az üldözők előtt ért célba. De még a legszűkebben mért diadal is négyperces volt. Egy évvel később Vicente Garcia Acosta négy perccel volt gyorsabb mindenki másnál. Az egyetlen kivételt a 2001-es esztendő jelentette, négy évvel ezelőtt nem volt ilyen sík szakasz, a 11., hegyi időfutamot követő napon a teljes mezőnyt átszállították a Pireneusokba, ahol folytatódhatott a mászás.

TÖBBSÉGBEN A SPANYOLOK
Habár a Tour de France elvileg a hazaiak legnagyobb ünnepe, a 13. szakasz végére a spanyolok maradtak többségben a maguk 29 kerekesével. A létszámot tekintve a franciák következnek 26 emberrel. A képzeletbeli dobogó harmadik fokán az olaszok állnak 22 versenyzővel. A 25, még versenyben lévő nemzet képviselői közül Csehország, Kolumbia, Finnország, Magyarország, Portugália, Szlovénia és Venezuela van jelen egy-egy harcossal.

A PECHES CARLOS DA CRUZ
Carlos Da Cruz pénteken is sokáig szökésben volt, ám ezúttal hamarabb feladta a végül kilátástalan küzdelmet, mint Chavanel és Horner. Talán tudat alatt a két évvel korábbi eset motoszkált a fejében. Az akkori 203.5 kilométeres szakaszon ugyan a mezőny hagyta, hogy tizenhatan tetemes előnyre tegyenek szert (24:05 perces különbséggel értek az üldözők előtt célba), ám minden idők második leggyorsabb, 49.938 kilométeres óránkénti sebességű Tour-szakaszán az idén a Francais Des Jeux-t erősítő francia végül a második lett. Ezúttal - a tények ismeretében elmondható - okosan döntött, és nem folytatott szélmalomharcot a sprinterek csapataival.