Bodrogi még nem lesz francia

A fenti két felvetés egyébiránt évről évre újra és újra napirendre kerül, ezúttal az egyik hazai bulvárlap kürtölte őket világgá ("Egy Bodrogival szegényebb lesz a magyar kerékpársport"), nem kis felfordulást okozva ezzel a Bodrogi család életében.
Persze, a találgatások nem alaptalanok, hiszen a sportág legmagasabban jegyzett magyar versenyzője, a világ legjobb időfutammenői közé tartozó, vb-bronzérmes, kétszeres Tour de France-résztvevő Bodrogi László már gyermekkorában Franciaországba költözött, ahol a besanconi AC Bisontine kerékpáros csapatában szívta magába a profizmus alapjait. Lassan másfél évtizede, hogy csupán évente néhány napra tér "haza" Magyarországra, időközben megfordult a VC Lyon Vaulx-en-Velin és a CC Etupes amatőrcsapatában, 1999 végén kapott szerződést az akkori világelső profiklubtól, az olasz Mapei-Quick Steptől, két évvel ezelőtt pedig ennek jogutódjához, a belga Quick Step-Davitamonhoz került. Jövőre "végre" francia proficsapatban, a párizsi székhelyű Crédit Agricole-ban folytatja - de ennyiben nem merül ki a "francia kapcsolat" múltja.
Bodrogi évek óta francia versenyzői engedéllyel profiskodik, ragyogóan beszél franciául (az olasz és az angol mellett), felesége, Catherine francia állampolgár, akárcsak egyesztendős kisfia, Valentin - a sportoló családjával a svájci határ közelében, a Ney nevű kis településen él.
"Ez az állampolgárság-csere már nyolc-tíz évvel ezelőtt felvetődött a francia újságírók révén, az a legnagyobb bánatuk, hogy nem franciának születtem. Ez a kérdés, úgy látszik, mostanában újra divatos. Csak az biztos, hogy továbbra is Franciaországban fogok élni, a felkészülésem és az utazások miatt így egyszerűbb" - nyilatkozta néhány hónappal ezelőtt Bodrogi, aki ma sem zárja ki, hogy felveszi a francia állampolgárságot: "Ehhez azonban a törvények szerint legalább öt évig állandó lakhellyel Franciaországban kell tartózkodni. Én két és fél évnél járok, vagyis egyelőre nem nyílna arra mód, hogy francia színekben induljak a világversenyeken."
Az is igaz, hogy nemcsak az újságírók keresték meg ez ügyben a kerekest, két évvel ezelőtt a francia válogatott környékéről puhatolóztak az esetleges közös jövőről, de lám, Bodrogi azóta két világbajnokságon és az athéni olimpián is piros-fehér-zöld színekben tekert.
Megint más kérdés, hogy a kitűnő sportoló nem ápol túlságosan jó kapcsolatokat a hazai szövetséggel, aminek a legfőbb oka, hogy a magyar fél nem tud számára olyan feltételeket biztosítani, amilyenekhez a profivilágban hozzászokott. Az athéni olimpia kapcsán is maradtak tüskék benne, ezt egy percig sem titkolja: "Nem figyeltek oda rám, arra, hogy egy országúti kerékpárosnak szüksége van a szerelőjére, nem tud egyszerre három kerékpárt tisztogatni, karbantartani és mindemellett a feladatára koncentrálni. A klubom elküldte a szerelőjét Athénba, ám a vezetők nem tudták megoldani, hogy az olimpiai faluba be tudjon jönni, mindennek a szervezése a nyakamba szakadt. Ez keserű emlék marad számomra."
Az említett cikk kapcsán feltett kérdésre - amely szerint a jövőben nem versenyez többé magyar színekben - azonban meglehetősen gyorsan érkezik a válasz: "Néhány dolgot egy kicsit félreérthetett az újságíró, ezt ugyanis nem jelenteném ki. Meglátjuk, mit hoz a jövő…" ---- R ---- B