Ragyogó rajt: négy magyar érem

Mi tagadás, ezzel az olimpián induló nemzetek többsége nemhogy egy sportág félidei mérlegeként, hanem egy efféle összteljesítménnyel is kiegyezne.
Szerencsére a sportág döntőinek koreográfiája - legalábbis az időjárást tekintve - nem úgy folytatódott, ahogyan azt legutóbb Sydneyben rendelték el az égiek. Az első napok szélviharai után az 1000 méteres finálékat nyugodt körülmények között rendezték. Az ideális kezdésről Angyal Zoltán szövetségi kapitány csapata is gondoskodott: versenyzőink valamennyi számban a döntőbe jutottak, akár - kajakos és kenus csatákban ősi riválisaink - a németek.

Első főszereplőnk, Kökény Roland kajak egyesben a döntőbe jutással már teljesítette a minimális várakozást, ám előre megmondta: ha idáig eljutott, a pontszerzés a célja. A honvédos kajakos márpedig szavatartó ember. Szokásához híven két, mérnöki pontossággal, egyenletes tempóban és szinte azonos részidővel teljesített fél-fél kilométeres szakasszal bizonyította, hogy a világ legjobbjaitól sem fél, és az egy olimpiai pontot érő hatodik helyen végzett. A számban olimpiai bajnok az idei Eb-első norvég Erik Veraas Larsen lett.
Szóló kenusunk, a 21 éves Vajda Attila nem ígért semmit. Csak mi tudtuk: ígéret ő, egymaga. Sokan fináléba jutását is kiválóra értékelték, s bár a szakemberek tudták, ennél már most is többre képes, merészen fogalmazni egyikük sem mert. Nem úgy a vagány Vajda, s a négy évvel ezelőtt a Pulai Imre, Novák Ferenc párosból "szeniorként" is bajnokot faragó edzője, Szabó Attila. Mint utóbb kiderült, úgy okoskodtak: ha emberünk a cseh Martin Doktort megelőzi, biztosan érmet szerez.

A magyar ifjonc pedig tökéletesen felmondta a leckét. A kanadai Gilesszal húzatta magát a finisig, majd megköszönte társaságát, és Doktor ellen indult. A cseh talán látott valamit a nyolcas pályán igyekvő magyarból, talán nem, a lényeg: Vajda szemtelenül lehajrázta őt. A spanyol Cal kenuzott célba az első helyen az előtt a német Dittmer előtt, akit - a mezőny mögött a bírói hajóban végigkísérő Vaskuti István szerint - akár ki is lehetett volna zárni, mindvégig oly közel hajózott a bójasorhoz. Vajda "majdnem ezüstjéről" azonban fölösleges beszélni: bronza is bravúros jövőt garantál.
Térjünk ki inkább női négyesünk tökéletes ezüstjére. A Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet és Bóta Kinga alkotta kvartett az elmúlt három év bármelyikében utcahosszal nyerte volna az olimpiát. Ebben az évben azonban nincs minden rendben: egyénileg úgyszólván tökéletesek, eredményesek, szépek és tehetségesek, az összképpel azonban valami rendre hibádzik. Kezük továbbra is aranyozott porcelán, izmaik még mindig acélosak, csakhogy a lelkük és pszichéjük megelégelte a közvélemény és saját maguk kegyetlen unszolását. Elképzelhető, hogy sok nem történt, pusztán az esélyesség terhe alatt odabent megreccsent valami. Márpedig ezen a szinten, ilyen kiegyensúlyozott mezőnyben ez bőven elég ahhoz, hogy az következzen be, mint a pénteki harmadik futamban.

Lányaink teljesítettek egy tökéletes pályát. Jól rajtoltak, a hajójuk egy pillanatra sem billegett a táv közben, és a finisben is lélekszakadtáig kihajtották magukat. Ami ezúttal a második helyhez volt elég. Két évvel ezelőtt még a német hírlapírók is legyintgettek, amikor paranoiásan Birgit Fischer visszatérése felől érdeklődtünk. Most meg itt kajakozott az orrunk előtt, s nem csinált semmi különöset - mindössze odaadta azt a pluszt saját hajója legénységének (vö. leányságának), amit tőlünk a balsors elvett, és "mellékesen" begyűjtötte pályafutása nyolcadik olimpiai aranyát!
Bőven jutott időnk arra, hogy vitát nyissunk az élet igazságtalanságáról, mert a K-2 1000 méteres futamban a mieink nem alkottak maradandót. A Benkő Zoltán, Beé István párosért ugyanúgy szorított a szurkolói had, mint a többiekért, de fiaink láthatóan formán kívül kajakoztak. A döntőig is küzdelmesen jutottak el, ott a csúcsra járatott dupla propelleres, humán motorokkal ellátott vetélytársakkal nem tudtak mit kezdeni (az imént egyesben nyerő Larsen a harmadik helyre hozta be a norvég hajót, az élen a svédek, ezüstös pozícióban az olaszok zártak). Benkő a jövő embere, és Beével alkotott párosa is sokkal többre érdemes a kilencedik helynél: egy héttel ezelőtt edzésen húsz másodperccel kajakoztak jobbat mostani időeredményüknél…
Kenu párosunk aztán megtette, mit megkövetelt a haza. Ha az ember olyan, mint a tizenháromszoros világbajnok Kolonics György, akin nem fog az idő, gondja egy ötkarikás döntőben sem lehet. Különösképp egy olyan érett versenyzővé váló partnerrel nem, mint Kozmann György. Kétszeres olimpiai bajnokunk ugyanazt vitte véghez, mint nyolc esztendővel ezelőtt, amikor Horváth Csabával első érmét szerezte a játékokon. A derékhaddal egy vonalban térdeltek, s csak húztak és húztak 750 méteren át, majd az ötödik-hatodik hely környékét odahagyva remekbeszabott hajrázásba kezdtek. A rejtett energiatartalékok kiaknázása - miként Atlantában és a tavalyi vb-n - bronzérmet hozott a német és orosz páros mögött.
Koló afféle világklasszis, aki - bár már rég mindent vitt - huszonegyre is lapot, érmet kér: ez pályafutása 22. világbajnokságon, illetve olimpián jegyzett medáliája. Igazi maximalistaként egyébiránt az első percekben a harmadik helytől sem volt teljességgel elragadtatva (nem úgy az első ötkarikás érmét megszerző Kozmann), és már arról beszélt, hogy másnap jobbik, egyszersmind valamivel rizikósabb távján nagyon nekiveselkedik majd druszájával.
Mi pedig ma haladunk tovább a magyar kajak-kenu méltóságteljes uszályával. Újabb érmek, s talán aranyak várják, hogy a Budapest, Szeged és Győr felé kanyargó vízi úton szállítsák őket Magyarországra. Az igazságtalan sorsnak végezetül azt üzenjük: szombaton mindenképp adjon vissza valamit ennek a drága Kovács Katinak, mert különben nagyon megharagszunk.

---- Csoda ez a csapat!

Gyönyörű nap volt ez a mai, csodálatos sikereket éltünk meg! A nap elején, Kökény Roland kihozta magából a maximumot, nagyon szépen versenyzett. Vajda Attila lenyűgöző produkciót nyújtott, megmondom őszintén, sejtettem, hogy bronzérem lesz a vége, jól ismerem a trénere, Szabó "Torony" edzésmódszereit. Ha Attila egy kicsit korábban nyitja meg a hajrát, akár szebb eredmény is lehetett volna belőle. Kajak kettesben Benkő Zoltán és Beé István részéről már a döntőbe kerülés is nagy bravúr volt. A női négyessel kapcsolatban viszont azt mondanám, nem a németek nyerték meg, hanem a mi lányaink veszítették el az aranyat. Bár ezen nem is csodálkozom, a válogató és a felkészülési időszakban lévő konfliktusok pszichésen nagyon megviselték őket. A Kozmann, Kolonics kenupáros rendkívül taktikusan versenyzett, és noha a németek nagyon erősnek bizonyultak, nagyobb hittel az ő eredményük is szebb lehetett volna. Igaz, a jobbik számuk az ötszáz méter, biztos vagyok, ez a bronzérem feldobja őket. És akkor a fiú négyesünkről… Csoda ez a csapat! Nemcsak fizikailag, lelkileg is egymásra találtak, kijött az, mennyit jelent, ha a csapathajóba egyénileg is világszintű versenyzők ülnek be. Azt hiszem, ez a győzelem szárnyakat ad majd Vereckei Ákosnak és a Kammerer, Storcz kettősnek a folytatásra.

Gyulay Zsolt (kétszeres olimpiai bajnok kajakozó) ---- Ahogy az a kilincsre lógatott táblára írva vagyon, mint mindig, most is "hajnali" hétkor nyit a K-2. Ami viszont szokatlan lehet Felső-Göd polgárainak: hét után öt perccel már rotyog a kondér, a reggeli állás szerint kétszeres olimpiai bajnokunk, Kammerer Zoltán kedvenc apósa, Gyula bácsi kever-kavar, tudniillik minden idők legjobb marhapörköltjét akarja, ha nem is tető, de fedő alá hozni (mellesleg ez sikerült neki, de a "szaftos részt" hagyjuk a végére…).
Tehát augusztus 27-e, péntek, Gáspár napja. Irkálok itt hülyeségeket, dehogy Gáspár, hanem Zoltán, Botond, Ákos és Gábor napja! Zajlik a bemelegítés, odakint a szenzációs négyes köröz a pályán, idehaza hangpróbát tart a kórus. "Hajrá, magyarok!" És a hajrá valóban remek: Vajda Attila a harmadik, a két György, Kolonics és Kozmann úgyszintén a harmadik helyre jön fel a végén, s a hangulaton az sem ront, hogy a csajok egy (hajó)orrhosszal maradnak le az aranyról. Különben is, a helyezéseket nézve megy a visszaszámlálás: három, kettő… igen, igen, egy…
De nem iszunk előre a medve bőrére - legalábbis mi nem, mert van, aki egy sört gurít le, s olyan is akad, aki egy dupla vodkát rendel deci ásványvízzel. "A fiúk egészségére!" - de drága. Nála csak a gyerekek aranyosabbak. Annyian vannak, hogy ha Arnold Schwarzenegger éppen nem kormányozna, akkor nyugodtan leforgathatná velük az Ovizsaru kettőt… Amit a két és fél éves Kammerer Gergővel az élen a szemünk láttára produkálnak, az már Oscar-díjas alakítás: miután "kicsocsózták" és "kibiliárdozták" magukat, egyenszerelést öltenek, úgy toporognak a képernyő előtt. A fehér pólókon a következő felirat virít: "Hajrá, fiúk!". Ez a "hajrá" egyszer már bejött…
No azért az asszonyok is készülnek: piros-fehér-zöld masnit kötnek hajukba, kezükben amilyen pici, olyan szép nemzeti zászló, arcukon mosoly. Zoltán imádott felesége, Hajnalka elszívja az utolsó cigarettát, és rajt!
Bővítsük az utolsó szót: rajt-cél győzelem!
Isten, áldd meg a magyar négyest!
Megható kép: Hajnalka egyik kezével Gergőt ölelgeti, a másikkal a szemét törölgeti. Egy nagy durranás, majd még egy, majd még hat. Egy, kettő, három, négy… harmincnégy, harmincöt pohár telik meg pezsgővel. Újra a fiúk egészségére! Csak megérti majd a rendőr…
Közben nézünk jobbra, nézünk balra, a Kammerer, Storcz, Vereckei, valamint Horváth vezetéknévvel és csodálatos tehetséggel megáldott kajakosainkra meg felnézünk. Jobbra egy "aranyos" fotó: a négy éve első helyen célba érő kvartett vigyorog ránk vissza. A névsor ugyanaz, legfeljebb a feliratot kell kicserélni: Sydney 2000 helyett Athén 2004. Balra egy másik fénykép: két férfi - de egy eset, Zoli és Boti a sydneyi diadal után. Derült ég, derűs arc, arany - a megszokott kép, erről van itt szó.
És akkor az "örömpörkölt": gyanítható, nem minden orvos javasolná, hogy délelőtt tízkor vágjon be az ember egy adag marhapörit, de mit tegyünk (még véletlenül se mit együnk?…), megjött az étvágyunk. Mondjuk Ricsinek, aki nemes egyszerűséggel "Tesóként" emlegeti Zolit, hogy aztán kiderüljön, "csak" a legjobb barátainak egyike. Szóval, Ricsi azt ígérte, ha cimborája nyer, egyrészt ruhástul veti be magát a Dunába (jelentjük, megtette!), másrészt - mérhetetlen tisztelete jeléül - megváltoztatja nevét Zoltánra… Amúgy jövő hétre akkora utcabált szervez, hogy azt még a londoni Sohóban is megirigyelnék. "Az elmúlt nyolc hónapban alig láttam Zolit, annyira készült az olimpiára. Legfeljebb egy-egy napra ugrott haza, van mit bepótolnunk" - magyarázza két kanál közt Ricsi, azaz Zoli.
Közben valaki "graffitizik": egy poszter hirdeti, hogy Kammerer Zoltán kétszeres olimpiai bajnok, na, ezt ideje átjavítani háromszorosra. A háromszoros bajnok pedig Athénban kiadja a jelszót: aki Zoltán, Botond, Ákos és Gábor napján felkeresi a K-2-t, az fizetés nélkül távozhat. De nem is az ingyensörröl van itt szó, hanem arról, hogy az élmény megfizethetetlen.
Csak látták volna Kammerer Gergő arcát… ---- Vajda Attila: "Hihetetlen, ami velem történt. Folyamatosan a mellkasomat nézem, hogy ott lóg-e az érem… Elsősorban a szurkolóinknak mondok köszönetet: a biztatásuk adott erőt a hajrára, de éreztem az otthonról felém áradó szeretetet is."
Kolonics György: "Jól hajráztunk, de maradéktalanul elégedetté engem csak a győzelmek tesznek. Félreértés ne essék: egy-két óra múlva ennek a bronznak is örülni fogok. Szombaton még jobbak akarunk lenni, egy újabb érem boldoggá is tenne."
Kozmann György: "Én még ezzel a bronzzal is úgy barátkozom, mintha nem az enyém lenne. A futam közepe nem tetszett, ezért még mindig van min javítanunk. Ötszázon megpróbálunk egy szerintünk is kifogástalan pályát teljesíteni."
Kovács Katalin: "Nehéz bármit is mondani. Talán maguk is tudják, nem vagyok elégedett a helyezésünkkel. A döntő kemény volt, mi a legjobbunkat adtuk, a németek azonban a végén gyorsabbnak bizonyultak."
Viski Erzsénet: "Keresem az okokat, de semmit sem tudok hibánkul felróni. A végén mindnyájan holtunkig hajtottuk magunkat, s most ennyire telt tőlünk. Ezzel együtt még most is abban bízom, hogy valami rossz tréfa esett meg velünk."
Bóta Kinga: "Én sem éreztem, hogy rontottunk volna. Maximális erőbedobással, máskor elegendő előnyre tettünk szert, ami egyszer csak elfogyott. Nem láttam a németeket, csak a célban döbbentem meg, hogy ők emelik magasba a kezüket."
Baráth Etele, az MKKSZ elnöke: "Mit szenvedtünk az elmúlt években az ezres döntők napján, most pedig parádézik a csapat! A férfi négyes sporttörténelmet írt, de a szívem vérzik a lányokért, akik így is büszkék lehetnek arra, amit elértek."
Kadler Gusztáv, az MKKSZ alelnöke: "A végén a női szakág is hozni fogja magát. Győri klubvezetőként repes a szívem, Kammerer már háromszoros bajnok!"
Csonka Gábor, az MKKSZ alelnöke: "Megmondtam, hogy Vajda dobogón lesz, s hogy a másik szegedi, Storcz ismétel. Most csak babonából nem mondom, mit visz haza a mi Janics Natasánk." ---- Angyal Zoltán szövetségi kapitánynak hat szám után hathatós érvekkel és magyarázatokkal kellett szolgálnia a sikerek elérésére és kudarcnak tetsző szereplések értékelésekor:
- Az ezer kajak kettes kivételével minden egységünk kihozta magából a maximumot - mondta Angyal Zoltán. - A női négyes is ezt tette, de piszok igazságtalan velük a sors. Az arany lelki tényezők miatt úszott el, hiszen ugyanolyan jó kajakosok, mint tavaly.
- A férfi négyes tagjai címvédésük után edzőjük mellett önt is méltatták…
- Nagyon aranyosak, ám én azért kapom a fizetésemet, hogyha azt látom, egy csapathajó egyszer úgy is jobb lehet mindenkinél, ha épp akad egy-két rossz szezonja, tereljem együvé azt az egységet tűzön-vízen át.
- Meglepte Vajda bronza?
- A kenus tudásáról már korábban meggyőzött, valójában a profizmusa lepett meg: az első nagy versenyén képes volt élni a lehetőséggel. Ilyen emberek kellenek nekem!
- A kajak egyes eredménye is jó?
- Igen, noha most kevesen beszélnek róla, Kökény kiválót alkotott a lehető legkeményebb mezőnyben.
- Kenu párosunk bronza az egység kormányosán kívül mindenkinek tetszett.
- Az előbb beszéltem Kolóval, s most már ő is örül. Talán azért lehetett az első pillanatokban visszafogott, mert kívülről úgy tetszett: hamarabb megkezdett hajrával előrébb is végezhettek volna. A bronz így is csodás. ---- "Ilyen szigorú doppingvizsgálatra még nem volt példa" - jelentette ki az athéni olimpia pénteki versenynapján egy-egy arany- és ezüst-, valamint két bronzérmet szerző magyar kajak-kenu válogatottat vezető Schmidt Gábor, a hazai szövetség főtitkára. "Az első négy helyezettet, a csapathajók egy-egy versenyzőjét ellenőrzik, s nemcsak vizeletmintát, hanem vért is vesznek tőlük. Mindössze annyi kedvezményt kaptunk, hogy azoknak, akiket vérvételre is rendeltek és szombaton még érdekeltek, elég vasárnap délelőtt jelentkezniük az olimpiai falu klinikáján" - tette hozzá. Ez azt jelenti, hogy pénteken csupán Vajda Attilának és Szabó Szilviának kellett megjelennie a falu kórházában.