Fiúk, ez mestermunka volt!

Kammerer saját tulajdonú gödi kocsmahivatalában, a K-2-ben (volt Derű presszó, de meglehet, hamarosan K-4 lesz belőle…) ezek után tán még fél deci kevertet sem adnának a sajtószolgálat hanyag szerkesztőjének. A tények makacs dolgok: Kammerer és Storcz péntek reggel 9 óra 27 perc 56 másodperc és 919 ezredmásodperc óta a magyar kajak-kenu sport legnagyobb alakja a maga három-három olimpiai elsőségével. És ugyancsak hérosz Vereckei Ákos és Horváth Gábor: a négy férfiú együttes erővel megcselekedte azt, ami a sportág történetében még senkinek sem sikerült - megvédte olimpiai bajnoki címét K-4 1000 méteren, a kajakos regatták talán leglátványosabb - s nekünk immár örökre a legszebb - számában.

A sporttörténeti esemény megéneklését egyszerűen nem lehet a szűk hárompercnyi döntő történéseinek felelevenítésével elintézni. Bajnokaink együttműködése hét évvel ezelőtt, 1997-ben kezdődött. Akkor, a dartmouthi vb-n Kammerer, Storcz és Vereckei a közös debütálás örömére aranyérmet nyert 500 méteren, de az addigra már rutinos - 1996-ban a Csipes-féle négyessel olimpiai ezüstöt szerző - Horváth Gábor helyett még Hegedűs Róbert ült a negyedik beülőben. Angyal Zoltán szövetségi kapitány, Fábián László és Sári Nándor edző 1999-re talált rá az ideális összetételre, és a Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth kvartett 1000 méteren, a klasszikus távon nyolc szűk esztendő után vissza is hódította a németektől a világbajnoki aranyat. Angyal abban bízott, helyreáll a világ - magyar kajakosok által kreált - rendje, és ismét olyan aranykor következik, mint az ő trénerkedése és Gyulay Zsolték regnálása idején, amikor 1986 és 1991 között öt egymást követő évben a mieink uralták e számot. Sydneyben minden tökéletesen is alakult: esélyesként győzött új, csodás csapathajónk.
Azt azonban kapitányunk sem sejthette, hogy egy, még a Gyulayék által szállítottnál is nagyobb eredmény elérésének fejében, a közvélemény néhány évre kénytelen lesz félig-meddig elfelejteni friss bajnokaink nevét. Horváth jégkorongozás, motorozás, ajtóbecsapódás vagy a kukatároló üvegének véletlen betörése (…) közben elszenvedett sérüléseivel szolgáltatott híreket a bulvárlapoknak, a két "vezérürü", Vereckei és Storcz pedig egymásnak üzengetett a sajtón keresztül, mígnem Botond másfél évre el nem hagyta a csapatot. Vereckei hiába szállt ki a négyesből, közben egyesben is leszálló ágba került, Storcz pedig tavaly a vb-re sem tudott kijutni. Kammerer hosszasan kiélvezte a kétszeres sydneyi elsőség kínálta élvezeteket, ám legalább a K-4-es számhoz hűséges maradt…

Tavaly ősszel jöttek rá, hogy történelmi esélyt szalasztanak el azzal, ha nem kezdenek el ismét közösen dolgozni. Belevágtak hát, csak úgy, magukért, aztán a megnyert poznani Eb után bátran mondható: immár egymásért is güriztek az edzéseken. Tették ezt életükben először. Sydneyben négy zseniális kajakos darálta le az előfutamot, majd a döntőt, és nyert - pusztán tehetségével élve. És mit láttunk Athénban: a négy kajakos vátesz erre egy jókora lapáttal rátesz és valódi csapatot alkotva győz hajóhosszal.
Hogy is volt? Augusztus 27-én délelőtt, helyi idő szerint negyed 11 tájban már minden kis és nagy magyar lazítani kezd az ingnyakán. Ideát Schmitt Pál, Kuncze Gábor és Baráth Etele még egy gombot kiold elegáns nyári ingén, odaát Beé István, Beé Istvánné és Ladunga Károly (vezérszurkolók) meg a többi magyar pólója nyakát ráncigálja. Egy kis hűsítő fuvallat elkélne már a 30 fokban, s még inkább egy gyönyörű magyar arany. Öt számon vagyunk túl a kajak-kenu versenyek első napján, ez ideig egy ezüst és két bronz a pompázatos termés, és most jövend a pénteki utolsó finálé.
Startpisztoly dördül, és a felfrissülés megjön a magyar hajó libbentette menetszéllel. Engedtessék meg mellőznünk a hivataloskodást: Kamera, Boti, Ákos és Hori úgy száguld végig a pályán, hogy szemmel még csak-csak követni tudjuk, de ésszel nemigen, esetleg szívünkkel, lelkünkkel mérjük fel, fiaink alant mit tesznek, tettek. Felnőttvilágversenyen sosem tapasztalt különbséggel, egy teljes hajóhossznyi (11 méternyi!) előnyt szerezve semmisítik meg az ellenfeleiket. A németeknél a második beülőben az öreg csont, Mark Zabel csak a fejét csóválja, ilyet még ő sem látott. A szlovákok, az elmúlt három év világbajnokai pedig erejükkel elkészülve, meredten bámulnak maguk elé.
Először Kammerer emeli a kezét, majd a beérkezés után a lapátját elhajító és a magyar tábor felé forduló Vereckeiből szabadul fel a feszültség egy - a több száz magyar hangorkánja közepette hallhatatlan - ordítás kíséretében. Kisvártatva örömében vízbe veti magát a négy Szkíniasz-tavi istenség. Vereckei és Storcz a boldogságban úszva ölelgeti, csókolgatja egymást. Gumicsónakkal jutnak el a stégig, de a vezérevezősön kívül a másik háromnak újra fürödnivaló kedve támad.
Közben Gödön már biztosan folyik a pezsgő, no meg a három másik kajakkirály szűkebb pátriájában: Szegeden, Szigetszentmiklóson és a pesti Újlipótvárosban is. A verseny amúgy még csak Horváth számára ért véget, Kammerer, Storcz és Vereckei szombaton 500 méteren folytatja. Mától olyan nagy kajakos alakok ők, hogy az újabb olimpiai döntőben gyakorlatilag tét nélkül (!), felszabadultan lapátolhatnak majd. Jósolni felesleges, ám ha minden rendben megy, az együttes siker után az egyéni mérleg is helyrebillenhet. Az elmúlt hét esztendőben egyéniben hírnevet szerző Vereckeinek végtére is dukál, hogy társaihoz hasonlóan három olimpiai érem tulajdonosa legyen.

---- A ---- &