Varga Viktória negyedik lett

Csakhogy az október eleji országos bajnokságon Eb-ezüstérmesünk meghúzta a bal könyökét, ami most tényleg a lehető legrosszabbkor jött. Három hétig nem tudott megfelelő intenzitással edzeni, így lényegében három hete maradt arra, hogy behozza a lemaradást. Már csak ezért sem várhattunk tőle érmet, józanabb gondolkodással a hat közé kerülést tervezhettük be.
A kisbéri 115-tel melegített be a versenyen, aztán megoldotta a 120-at, a 125 pedig egy kicsit elöl maradt, ami elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a fizika törvényei szerint a súlyzó ezúttal a földre kerüljön. Ez sem olyan rossz, pláne, hogy a világ- és Európa-bajnok lengyel Wrobel éppen csak versenyben maradt, alaposan meggyűlt a baja a 120-szal. Nem úgy a kínai olimpiai bajnoknak, Ting Mej-jüannak, aki 130-cal teremtett tekintélyt, ám az orosz Homics tartotta vele a lépést – eddig. Az ázsiai a 137.5 kilós világcsúccsal is eljátszadozott, míg az orosz nem jutott tovább a 130-nál. Honfitársnőnk az ötödik helyen várta a lökést, és 145-nél jelentkezett be. Megcsinálta, de csóválta a fejét, meg is ijedtünk, hátha megsérült.

Szerencsére nem, hiszen megbirkózott a 150-nel és a 152.5-lel. Ez már jó kiindulási pontnak tűnt, hiszen az összeszedetlenül emelő Wrobel 150-nel zárt, a szakításban negyedik kolumbiai Delgado is leszakadt. Kezdett körvonalazódni a bronzérem, ám a dél-koreai Dzsang Mi Ran 157.5 kilóval Varga elé került, Ting Mej-jüan és Homics pedig egy másik dimenzió. A kínai életében másodszor elérte a 300-at (női emelő rajta kívül még sohasem jutott idáig), és elég lett volna neki a 165 kiló, hogy összetettben világrekordot javítson. Ô azonban nem akarta elaprózni, a lökés 168.5 kilós csúcsát is le akarta dönteni. Így jött ki 169-re, de pórul járt. Homics erősködött, egészen 160-ig menetelt, de a kínai így is mindent besöpört.
Varga negyedik helye több mint dicséretes, de így sem sikerült befutni a még maximális négy olimpiai kvótát érő kilencedik helyre a csapatversenyben. A tizedik pozíció, sajnos, már csak hárommal fizet.
"Ha nem küszködtem volna könyöksérüléssel, most elégedetlen lennék, ám az előzményeket figyelembe véve nincs okom panaszra – mondta Varga. – Titkon azért reménykedtem éremben, de nem lovaltam bele magam. A száznegyvenöt kilós lökésem után azért csóváltam a fejem, mert úgy éreztem, hogy belenyomtam, és nem adják meg a gyakorlatot. Szerencsére nem így lett. Ami pedig az utolsó szakításomat illeti, a sérülésem miatt tartottam a súlytól, ezért nem volt jó a kiállásom.”
Vargában tehát nem csalódtunk, mint ahogy Gyurkovics Ferencben sem. Sőt! A tataiak 105 kilós versenyzője élete legjobbjának (395 kg) megfelelő súlyokon kezdett a B-csoportban, és egészen 405 kilóig jutott, áttörve a négymázsás álomhatárt. Még sajnálhatjuk is, hogy a harmadik lökéskísérletére nem ment ki, miután a másodiknál meghúzódott a térdszalagja. A B-, C- és D-csoport viadala után mindenesetre Gyurkovics vezette a mezőnyt, és már nem lehetett rosszabb tizenegyediknél, hiszen összesen tízen alkották az A-csoportot. Vagyis csak szuggerálnia kellett a mezőnyt, hogy (már elnézést a rosszindulatért) minél többen essenek ki, ezáltal ő minél magasabbra érjen. S lám, négyen sem értek el összetett eredményt az elit társaságban, köztük a bolgár Cagaev, aki később megnyerte a lökést. Ráadásul Gyurkovics megelőzte az osztrák Steinert, így a csodaszámba menő hatodik helyet csípte meg, húsz ponttal gyarapítva a férficsapatot.
A kategória aranyérmét a katari Szaif Asszad kaparintotta meg, aki amúgy Angel Popov névre hallgatott bolgárként, az említett Cagaev pedig megpróbálkozott a fogásnemben világcsúcsot jelentő 143 kilóval. Fel is vette, ám a kilökésre egyelőre várnia kell.
"Még fel kell dolgoznom a történteket, biztos ezért is keltem fel szokatlanul korán, háromnegyed hétkor – mondta a meglepetésember Gyurkovics szombat reggel. – A helyezésem engem is meglepett, a négyszáz kiló feletti teljesítményemre viszont számítottam. A hatodik hely és a szakításbeli országos csúcs külön ajándék. Interneten követtem az A-csoport fejleményeit, és bár a sportszerűség nem ezt diktálja, most nem bánkódtam, hogy néhányan kiestek előlem. Örülök, hogy sok ponttal segíthettem a csapatot.”
Az ólomsúly B-csoportjában Stark Tibornak elegendő volt versenyben maradnia, így néhány pontot szereznie, hogy a férfiak négy olimpiai kvótával gazdagodjanak, az öt úgyis elérhetetlennek tűnt. A másfél éves sérüléshullámot követően első világversenyén induló tatabányai rokkant bal könyökét nem kímélve versenyzett, így is óvatosságból kihagyta utolsó gyakorlatát szakításban. A lökést 210-zel kezdte, ám a tökéletes végrehajtás után műtött kezét tapogatva távozott a pódiumról. Rosszat sejtető epizód, és bár 220-ra beíratta magát, végül többször már nem láthattuk. Az általa elért 395 szerény teljesítmény, ám az előzményeket figyelembe véve Stark teljes métékben kiszolgálta a csapatot, és a nyolcadik helyen állt a tíztagú A-csoport viadala előtt.