Úszás és előzés levegő nélkül

7.30: Ébresztő. Vagy a telefonját állítja be, vagy központi ébresztést kér, de az is előfordul, hogy valaki bekopog hozzá és felkelti. Egyedül alszik, mert bár az öttusa-válogatott tagjai osztoznak a szobákon, általában mindenkinek megvan a megszokott párja. Baumgartner jól alszik, nincs gondja azzal, hogy idegen helyet kell megszoknia – baj is lenne, ha problémát okozna neki az átállás, hiszen egyébként is rengeteget kell utaznia.
7.45: Reggeli. A magyar Formula–1-es reménység ezt a programpontot általában kihagyja, így szokta meg, ha otthon van, akkor sem híve a bőséges reggeliknek. Oka is van az önmegtartóztatásnak, tudja, nem túl jó érzés, ha az ember teli gyomorral indul futni. Szóval, marad a joghurt, ezt általában már az előző napi vacsoráról felviszi, és a szobájában fogyasztja el.
8.30: Konditerem. Amíg a többieknek lövőedzésük van, Baumgartner általában a konditeremben kínozza magát. Érdekli a lövészet, de az edzőtáborokban inkább nem zavarja az öttusázókat, azt mondja, jobb nekik ilyenkor egyedül. Mert a lövészet nagy odafigyelést, összpontosítást igényel. Ô is kipróbálta már magát ebben a sportágban, és nem is ment rosszul: az elején sorra lőtte a tízeseket, ám ahogy fáradt, egyre romlott a teljesítménye. "Talán azért van ez, mert nem szoktam hozzá az effajta terheléshez – elfárad a kezem, a karom.”

10.00: Futás. Az öttusázó lányokkal fut együtt, mert velük van azonos tudásszinten. Persze, azért ez sem rossz, sőt… A terepfutás nehézsége, hogy árkon-bokron, vízen-sáron át kell szaladni, és kiegészítő akadályként néha arra téved egy-két kóbor kutya. Nos, Baumgartnernek sokáig nem fűlött a foga a futáshoz, de szépen lassan megszerette. Már az sem okoz neki gondot, hogy a reggeli táv 14 kilométer. "Nem kínozzuk magunkat végkimerülésig, ezek az edzések nem arra szolgálnak, hogy az ember lenullázódjon. Persze, van olyan, hogy nem kívánom a futást, hogy legszívesebben leállnék, de azért mindig végigcsinálom. Mindig az motoszkál a fejemben, ha eddig eljutottam, ez a két kilométer már nem okozhat gondot. No meg ott vannak a csajok, és látom, hogy ők is küzdenek – sokszor előttem futnak –, hát én sem adhatom fel.” Szerinte egyébként ez a fejben dől el. Az számít, hogy mennyire bírja az ember a monotonitást, az azonos ütemű mozgást. Ebben egy kicsit hasonlít az egész a Formula–1-re, mert ott is nagy terhelés éri az embert, és a körözés is eléggé monoton tud lenni. Egyvalami biztos: a hoszszú edzések itt is, ott is kitolják az emberi tűrőképesség határait.
11.30: Úszás. A futással megbarátkozott, ám az úszást valahogy nem tudta megszeretni. Egy év kellett ahhoz, hogy tökéletesítse a technikáját, de a pillangó még mindig nem tartozik a kedvencei közé. "Nem tudok még annyira úszni, hogy a pillangó jól menjen. Nagyon elfáradok ebben az úszásnemben, ahelyett, hogy jólesne.” Persze elég nehéz elképzelni, hogy 2500 méter faltól falig tempózás bárkinek is jól tudna esni, ezért is tiszteli annyira Baumgartner az úszókat. Úgy véli (és bizonyára igaza van), nagyon nehéz lehet éjt nappallá téve a vízben lenni. Neki már az is rosszulesik, hogy amikor otthon van és nem edzőtáborban, fél hatkor kell kelnie és reggel hatkor már az uszodában fagyoskodnia a hideg vízben. De hát senki sem mondta, hogy könnyű lesz az élete, ha elindul a Formula–1 felé vezető úton. Úszás közben egyébként sok levegő-visszatartásos gyakorlatot csinál. "Ez azért fontos, mert vannak olyan momentumok az autóversenyek közben, amikor, bár szeretne, nem vehet levegőt az ember. A féktávokon például, vagy az előzéseknél, amikor tetőfokára hág az izgalom, és annyira koncentrálsz, hogy nem nagyon jut idő levegőt venni.”

13.00: Ebéd. A nap egyik legkellemesebb része. A csapattagok együtt esznek, és mivel jól kifáradtak a délelőtti edzés során, nem számolják a kalóriákat. Zsolt nem levespárti, általában két szelet húst eszik salátával, desszertként süteményt vagy gyümölcsöt. "Sokszor előfordul, hogy kihagyok egy-két ínyenc falatot, ami jólesne, de hát nem tömheti magát degeszre az ember, hiszen délután még edzés van.”
13.30–15.30: Csendes pihenő. Baumgartner általában alvással tölti vagy tévézéssel – alvással párosítva… Túlzás lenne azt állítani, hogy pályázhatna "a világ leggyorsabban elalvó embere” címre, de az úszás általában jó hatással van rá, azután jólesik pihenni.
15.45: Futás. Most egy kicsit más, mint reggel, a táv is rövidebb ("mindössze” nyolc kilométer), de váltakozó iramban kell teljesíteni. Vannak szakaszok, amelyeken gyorsan kell futni, és vannak, amelyeken lassabban.
17.00: Az öttusázóknak vívás, Zsoltnak erősítés vagy nézelődés. Szereti nézni az edzést, sőt, párbajtőr is volt már a kezében, de közelebbi barátságot nem kötött a fegyverrel. "Számomra félelmetes, hogy olyan gyorsan hadonásznak, meg rohannak felém a párbajtőrrel. Nem hiszem, hogy meg tudnám szokni az érzést. Persze, mondhatná, hogy háromszázzal autózni sem veszélytelen, de nekem az valahogy egyszerűbb, ahhoz hozzászoktam.”
19.00: Szauna. A kimerült csapat kipiheni a nap fáradalmait, ellazítja az izmait.
19.30: Vacsora. Legalább olyan bőséges, mint az ebéd, annyi különbséggel, hogy ezt a programpontot már lehet hosszabbra nyújtani, lehet közben beszélgetni, traccsolni. "Este körülbelül tízig, fél tizenegyig szoktunk dumálni, mivel a délutáni alvás kibillenti az embert a megszokott bioritmusából, és este nem tud korán elaludni. Persze azért este sincs szükségem altatódalra – munka után édes a pihenés.”

Szavazzon az idény legjobbjaira!