Keddi számunkban "Ingyenesség helyett borsos ár címmel beszámoltunk arról, napjainkra hogyan változott meg az a terv, amit 2001. október 9-én Deutsch Tamás bejelentett. Mint lapunkban többször beszámoltunk róla, az előző kormány sportminisztere 2002 decemberére ígérte a Magyar Sport Székházának átadását. Az akkori bejelentés szerint a Népstadion területére megálmodott székházban ingyen használhatná az irodákat a MOB-tól a nemzeti és sportági szövetségeken át egészen a sportbíróságig a magyar sport valamennyi köztestülete.
Kovács Tamás nem érti, miért kell ilyen magas bérleti díjat fizetniük a szövetségeknek (Fotó: Farkas József)
Kovács Tamás nem érti, miért kell ilyen magas bérleti díjat fizetniük a szövetségeknek (Fotó: Farkas József)
Deutsch Tamás 2002 márciusában újból, majd a kormányváltás után őt követő Jánosi György is megerősítette, hogy lesz háza a magyar sportnak. Lassan 2003-nak is vége, ám a hőn áhított modern székház még nem áll. Az viszont egy múlt héten tartott értekezleten kiderült, hogy szó sincs ingyenességről, a szövetségeknek borsos árat kell majd fizetniük bérleti díjként – ha költöznek. Arra pedig október 30-ig kell választ adniuk, hogy elfogadják-e az új feltételeket. Összeállításunkban arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek az érintettek az új helyzetről, költöznek-e az egyszer talán felépülő Magyar Sport Házába. Vannak, akik bár nem szívesen, de költöznek. "Ha önállóan keresnénk kiadó irodahelyiséget, akkor sem járnánk jobban, és itt legalább együtt, egy helyen lesznek a szövetségek. Ezért annak ellenére, hogy a felkínált lehetőség anyagilag sokkal rosszabb, mint az eddigiek – mivel a mostani épületet lebontják – kényetelenek vagyunk elfogadni azt” – mondta Juhos József, a Magyar Asztalitenisz-szövetség technikai igazgatója. A vívók is költöznek, de Kovács Tamás főtitkár szerint a döntést megint az egyesületek sínylik majd meg. "Bár a mostani ár négyszeresét kell majd fizetnünk, mégis költözünk. Nem tehetünk mást… Lassan huszonöt éve dolgozom ebben a székházban, és minden miniszternél azért lobbiztam, hogy a magyar sport egyszer kapjon egy rendes székházat a Népstadion területén, hiszen itt van a sportélet központja. Most elérkezett a pillanat, de nem biztos, hogy fel fog épülni a székház, mert ki tudja, hogy minden szövetség állni tudja-e majd a magas költségeket. Úgy vélem, a magyar sport eddigi eredményei alapján megérdemelné, hogy ingyen használhasson egy kulturált épületet. A terv szép, de nem ilyen áron! Az utóbbi években a magyar sportban nagyon felduzzadt az apparátus, és ha más szervezetek, így a minisztérium is, ingyen használhatják az épületüket, mi miért vagyunk mostohagyerekek? A francia és az olasz vívószövetségben sem fizetnek azért, hogy dolgozhassanak! Egyébként pedig a magas bérleti díj áldozatai megint az amúgy is napi gondokkal küszködő egyesületek lesznek, mert a szövetségeknek elő kell majd teremteniük a pénzt, ezért valószínűleg meg fogják emelni a tagdíjakat, vagyis az ostor a klubokon csattan.
A minisztérium egyelőre hallgat
A „hallgattassék meg a másik fél is” elv alapján természetesen szerettük volna megtudni a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium álláspontját is. Megkérdeztük volna: hogy áll jelenleg a székházügy, mikor várható az épület átadása? Megismételtük volna a szövetségek által feltett kérdést: miért nem az utóbbi néhány évben – feleslegesen? – létrehozott szervezetek apparátusát kívánják csökkenteni, azokat esetleg megszüntetni és azzal pénzt nyerni, és miért azokat sújtják, akik a valódi sportot jelentik és „csinálják”? Ismét felhívtuk volna a figyelmet arra: papíron hiába jut több az adófizetôk pénzébôl a sportra, ha abból nem a versenyzôk, az egyesületek, a szövetségek részesülnek, hanem elmegy különbözô, korábban nem létezô posztok fenntartására. Kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ.
Sinka László kézilabda-főtitkár is szívesen elköltözne a "jelenlegi lelakott, a végsőkig elhanyagolt székházból, ahol szinte lehetetlen dolgozni. Az új irodákban biztosan kényelemesebben, nyugodtabb körülmények között végezhetjük a munkánkat. Azonban a bérleti díj legalább háromszorosa lesz a jelenleginek…” Vannak szervezetek, amelyeknél a közgyűlés, illetve az elnökség dönthet ilyen horderejű ügyekben. Molnár Zoltán, a MOB ügyvezető igazgatója még az NSI főigazgatójaként korábban nap mint nap közelről látta a lepusztult székházat, ahol szégyenletes körülmények között dolgoznak azok, akik valójában a magyar sportot jelentik. Véleménye szerint a MOB-nak természetesen ott a helye, ahol a sportszövetségek is vannak, a közös székház a közös munkát is megkönnyítené. A kérdésre azonban nem egyszerű a válasz, mert "a MOB-nak több mint húszmillió forintot jelentene évente a bérleti díj az új székházban, és akkor a működési költséget még nem is említettem. Viszont ilyen nagy horderejű ügyben csak a közgyűlés dönthet. Vagyis a decemberi közgyűlés elé kell vinnünk a kérdést: elvonhatunk-e évi húszmillió forintot az élő sporttól?” Ugyancsak testületi döntés határoz majd az öttusázók sorsáról. Pécsi Gábor főtitkár elmondta, hogy örültek, amikor szóba került egy új székház építése, mert a jelenlegi helyen méltatlan körülmények között dolgoznak. Azt azonban nem gondolták, hogy az emberi körülményekért ekkora árat kell majd fizetniük. "Azt tartottuk volna reálisnak, ha a mostani négyzetméteráron biztosítják nekünk a jobb feltételeket. Hogy költözünk-e? Egyrészt kényszerhelyzetben vagyunk, mert nem hiszem, hogy találnánk más lehetőséget, a mostani épületet pedig lebontják. Másrészt viszont az elnökségnek kell döntenie arról, hogy a szakmai munka melyik területéről vonjuk el azt a pénzt, amelyből a megnövekedett bérleti díjat állni tudjuk.” A "drága jövő” talán a sportlövőket rendítette meg a leginkább, akik levélben fordultak Benedek András közigazgatási államtitkárhoz, amelyben kifejtik az üggyel kapcsolatos nézeteiket. Kovács Tibor főtitkár bevallotta, hogy "gondolkodóba estünk, amennyiben egy év múlva költöznünk kell, mit is csináljunk majd. Nekünk ugyanis az az elsődleges törekvésünk, hogy hogyan tudnánk minél több pénzt a sportra, nem pedig irodabérlésre fordítani. Ráadásul biztosak vagyunk abban, hogy ezzel a lépéssel a kisebb szövetségeket lehetelen helyzetbe hozzák, vagyis pont az eredeti cél, miszerint valamennyi szövetség egy helyen legyen, csorbulna.”