Ana Guevara-pólót vegyenek!

A mexikói 400-as, aki hazájában ezreket nyert meg az atlétikának, dacból kezdett el futni. Kosarasként szeretett volna a legjobbak közé kerülni, ám kihagyták az atlantai olimpiára készülő nemzeti válogatottból. Ekkor sportágat váltott, és a kubai Raul Barrera irányításával 1995 decemberében megkezdte az atlétikai edzéseket. Eleinte főként 800 méteren versenyzett, és még mindig úgy véli, ez lehet az igazi száma.
,,Azt hiszem, nyolcszázon érhetek el igazán figyelemre méltó eredményt – mondta. – Az edzőmmel nyolcéves program alapján dolgozunk, most a hatodik évnél tartunk. 2008-ban már a hosszabb távon szeretnék indulni az olimpián.”
Ezt megelőzően persze Athén következik, ahol Guevara természetesen aranyat szeretne nyerni. Úgy tűnik, nincs is senki, aki ebben megakadályozhatná, az edmontoni világbajnokság óta nem tudták legyőzni.
Miután elkezdett atletizálni, az első évben 400 méteren 54.60 másodpercig jutott, s 1996-ban a junior-világbajnokságon az elődöntő résztvevője volt. 1998-ig 800 méteren rajtolt többet, abban az évben a hosszabb távon 2:01.12 percet futott. Négyszázon viszont már 50.65 másodpercnél tartott, ezért edzőjével úgy döntöttek, a sevillai világbajnokságon a rövidebb távval próbálkozik meg. Akkor még nem jutott döntőbe, ám egy évvel később Sydneyben már ötödik volt. Az edmontoni világbajnokság csalódást jelentett a számára, hiszen "csak” harmadik lett.
Bár a nemzetközi atlétikai életben már számon tartották, a világon még keveset hallottak róla az emberek, s a mexikóiak is változatlanul futball-lázban égtek.

2002 mindent megváltoztatott. Guevara tizenkét versenyén egyszer sem kapott ki, győzött a Golden League-viadalokon, s Marion Jonesszal, Félix Sánchezzel és Hicham el-Guerrouj-zsal osztozott az egymillió dolláros jackpoton. A nők közül Jones után a legtöbb nyereménydíjat (318 411 dollárt) tehetett zsebre, s ebben természetesen nincs benne az, amit fellépti díjként vagy szponzori szerződések alapján kapott.
Egész Mexió ünnepelte, akármerre járt, felismerték az emberek, gratuláltak neki, s ő boldogan fürdött honfitársai szeretetében. ,,Az idén három fontos célom volt: győzni a Pánamerikai Játékokon és a világbajnokságon, valamint hazai közönség előtt versenyezni.”
Hogy ez utóbbi létrejöhessen, menedzseréhez, Jos Hermenshez fordult. Az ő segítségével sikerült május 3-án megrendezni egy Grand Prix-viadalt Mexikóvárosban. ,,Fantasztikus érzés volt, amint a tömeg áradt a stadionba. Tudtam, hogy miattam jönnek ki majdnem hatvenezren. Egyébként igazán színvonalas versenyt láthattak! A csodálatos megnyitó után együtt énekeltük el a himnuszt. Felemelő volt. Aztán melegíteni mentem, de a stadionon kívül is érződött a hihetetlenül jó hangulat. Összesszorult szívvel léptem be az arénába. Ideges voltam, ugyanakkor nyugodt és boldog. Elmondhatatlan, mit éreztem, amikor a közönség biztatott. Az embereknek tetszett az atlétika, remélem, lesz folytatása ennek a versenynek.”
Ezt követően Santo Domingóban a Pánamerikai Játékokon is győzött, a legemlékezetesebb mégsem az első helyezés volt. ,,Ez volt számomra az olimpia főpróbája. Itt is több sportágban rendeznek versenyeket, s a megnyitón én vihettem Mexikó zászlaját.”
Párizsban Guevara nem egy volt az esélyesek közül, hanem ő volt a favorit. Célul pedig a győzelemnél is többet tűzött ki: 49 másodpercen belül akart futni. Tervét sikerült végrehajtania, s bár az utolsó száz méteren már nehezebben vitték a lábai, 48.89 másodpercet ért el.
,,Nagyon boldog vagyok! Csodálatos érzés, hogy első mexikói nőként aranyat nyerhettem a világbajnokságon. Ráadásul megjavítottam az egyéni csúcsomat. Kisgyerekkorom óta ilyen sikerről álmodoztam, s végre elértem a célom. Az eredményem az országomé és egész Latin-Amerikáé.”
Mexikóban Ana Guevarát tavaly óta hősként tartják nyilván. Lehet Ana Guevarás trikót kapni, terjesztik a róla készült klipeket, s jövőre CD-t is kiadnak, amelyen őt dicsőítő dalok szerepelnek.