Bár az elmúlt napok eseményei alapján elképzelhető, hogy a bajnokság nem a korábban meghirdetett időpontban kezdődik az élvonal nyolc, szerényebb költségvetésű egyesülete, valamint a teljes másodosztályú mezőny több pénzt szeretne kapni a televíziós közvetítésekből, és ha óhajuk nem teljesül, bojkottálják a bajnoki rajtot, amely ebben az esetben szeptember 21-re tolódna , folytatjuk a Primera División csapatait bemutató sorozatunkat. A bajnokesélyes alakulatok közül ezúttal a nyár elején elnökválasztáson túleső Valenciával foglalkozunk, a Turia-partiak mellett pedig Sevilla két büszkeségét, az egymással örök harcban álló Betist és a város nevét viselő klubot állítjuk fókuszba.
Reyes már nem lesz magányos harcos
Reyes már nem lesz magányos harcos
Reyes már nem lesz magányos harcos
Reyes már nem lesz magányos harcos
A Sevilla az utóbbi években sokat liftezett az első és a másodosztály között, ezért csakúgy mint tavaly, a közelgő idényre is a biztos bentmaradást tűzték ki célul a csapatnál. Bár a legutóbbi szezonban a gárda közel állt ahhoz, hogy elcsípjen egy UEFA-kupás helyezést, de végül Joaquín Caparrós tanítványai nem bírták szuflával, és végül csak a tizedik helyen végeztek. A keret erősségét figyelembe véve egyáltalán nem zárható ki, hogy a piros-fehérek a hamarosan induló bajnokság végén elmondhatják majd magukról, hogy viszszatértek a nemzetközi porondra, ám ehhez több poszton javulnia kell a csapatnak. Először is a góllövést kellene gyakorolni, az elmúlt évadban szerzett 38 bajnoki találat ugyanis minden idők második legrosszabb sevillai teljesítményét jelentette, és nagyban hozzájárult az európai kupaszereplés elmulasztásához. A gárdában eleddig egyetlen igazi gólvágó játszott, a fiatal Reyes azonban még nem érett meg arra, hogy a vállán cipelje a Sevillát akár az UEFA-kupába. Éppen ezért a vezetőség igazolt mellé egy tapasztalt csatárt, a nem éppen viszszafogott magatartásáról híres Darío Silvát – az uruguayi játékos bemutatkozásképp azonnal "beszólt” a városi rivális Betisnek. Szintén sokat lendíthet a csapaton a Bilbaótól elcsábított Aitor Ocio is, az inkább könyörtelen, mint technikás bekkre azért van szüksége a Sevillának, mert
Sevilla (10.)
Sevilla Fútbol Club. S: Sánchez Pizjuán (45 000). Sz: piros-fehér. Le: spanyol bajnok (1946), 3x Spanyol Kupa-gyôztes (1935, 1939, 1948), 3x másodosztályú bajnok (1929, 1934, 1969). I: www.sevillafc.es A keret. Kapusok: Caballero (1), Notario (13), Esteban (25); védôk: Javi Navarro (2), David (3), Njegus (5), Daniel (8), Oscar (12), Redondo (15), Ocio (20), Alfaro (24); középpályások: Podesta (6), Gallardo (7), Luis Gil (16), Marcos Vales (17), Marti (18), Baptista (19), López (21), Casquero (22); csatárok: Darío Silva (4), Victor (9), Reyes (10), Hornos (11), Antonito (14), Torrado (23). Edzô: Joaquín Caparrós
az elmúlt idényben nemegyszer volt átjáróház a védelem. A távozók névsora ugyanakkor korántsem vészes, mert bár Toedtli és Fredi is több mérkőzésen is fontos szerepet játszott, a helyükre igazolt Baptista (Sao Paulo) és Antonio López (Valladolid) első blikkre megfelelő helyettesnek tűnik. A legtöbben mégis egy régi emberben, a csapatnál immár a negyedik szezonját megkezdő Caparrós mesterben bíznak.