Úgy látszik, a nyitónapon a kazahok románok elleni produkciója felkeltette a nagyérdemű érdeklődését, ugyanis meglepően sokan voltak kíváncsiak az ázsiaiak második meccsére, amelyen a litvánokkal mérkőztek a kék-fehérek. Az erőviszonyok alapján számítani lehetett rá, hogy a két társulat nem lesz egy súlycsoportban.
Kazahsztán–Litvánia 13–2 (2–0, 6–0, 5–2) 1500 néző. V: Konc (szlovák), Gienke (norvég), Nyeste (magyar) Gólszerzők: A. Koreskov (03:06; J. Koreskov; 1–0), Kozlov (11:07; Kovalenko; 2–0), Szemjonov (22:05; Kozlov; 3–0), M. Komisszarov (26:19; Trocssinszkij; 4:0), A. Koreskov (27:28; Trocssinszkij; 5–0), Kovalenko (29:37; 6–0), Kovalenko (33:45; A. Komisszarov, Csiba; 7:0), Krja-zsev (36:04; M. Komisszarov; 8–0), J. Koreskov (44:35; A. Koreskov; 9–0), Csiba (45:33; Jesszirkenov; 10–0), Bauba (47:38; 10–1), Jesszirkenov (52:26; Kovalenko; 11–1), J. Koreskov (54:17; A. Koreskov, A. Komisszarov; 12–1), Pliskauskas (54:27; Kieras; 12–2), J. Koreskov (57:13; A. Koreskov, 13–2) Kiállítások: 10, ill. 12 perc + 10 perc fegyelmi (Aliukonis)
A palánk mellôl
Rollertelenül. Eltünt a roller Carl Martin alól. Az aréna műszaki igazgatója a felkészülési periódusban az új divathullámnak megfelelô minirolleren száguldozott a csarnokban – úgy fest, a vb idejére visszatért a konvencionálisabb változathoz. Gyalogol.
Ügyes. Ahogy az egy ilyen szintű csarnokban, egy ilyen szintű eseményen lenni szokott, a folyosói büfék árrése finoman fogalmazva is árszakadéknak mutatkozik. Ráadásul a frissítôt áruló cég elegáns, kék-sárga szerelésében pompázó eladói a két-három decire vágyókkal rendre közlik: csak fél litert tudnak adni. Háromszázért. Ahogy Kohn bácsi mondta az ismert vicc csattanójaként: „Ügyes…”
Jégművészet. A jégkészítés önmagában művészet egy ilyen fedett csarnokban. Nem csupán egy gombot kell megnyomni, s aztán a Rolbára bízni mindent – annál sokkal több bűvészkedésre van szükség a hűvösben. Ha ugyanis megtelik az aréna, melegebb lesz a levegô, jobban olvad a jég, azaz máris állítani kell a hô-, pontosabban hidegszabályozón. Ha viszont nincsenek annyian, egy idô után valósággal „szikrázni” kezd a jég, ami szintén nem jó. Ennek megfelelôen eltérôek a vélemények. A kazahok közölték, puha a pálya, s ahogy telik az idô, egyre puhább lesz. A mi kapitányunk, Jan Jasko szerint nincs a jéggel semmi baj. Csendben hozzátesszük: a puhaság valamelyest nekünk kedvez, lassítja az igazán gyors ellenfelet. Ha már nem ismerik a srácok a csarnokot, legalább ennyi elônyük legyen a hazainak mondott fehérségben. Hogy mi a kazahok kedvéért „szikrásra” csináljuk a pályát? Majd ha fagy!
A baltiakra váró zakó mérete csak az exszovjet alakulat aktuális hangulatától függött. Nos, mint utóbb kiderült, a kazahok jókedvűen érkeztek a meccsre, s minden tekintetben kiszolgálták az értük-miattuk a BS-be látogatókat: akárcsak a románok ellen, most is az orosz elitligás Metallurg Magnyitogorszk két öregedő, ám cseppet sem fakuló sztárja, Alekszandr és Jevgenyij Koreskov vitték a prímet. A korosabb, a 35. évét taposó Szása – amellett, hogy kétszer maga is feliratkozott a gólszerzők közé – elképesztő passzokkal tömte két esztendővel ifjabb öccsét, aki köszönte szépen, és mesterhármast varázsolt a zöldek ketrecébe. Rajtuk kívül még a csapat kapitánya, Kovalenko tündökölt igazán, két asszisztja mellett kétszer is a kék vonal közeléből vette be az ellenfél kapuját, méghozzá testvériesen felavatva mindkét litván hálóőrt – fél tucat gól után ugyanis a balti kapitány megkönyörült az amúgy kifejezetten jól védő Aleinikovason, és Daukseviciust állította tűzvonalba. A számolatlanul kapott találatok ellenére a zöldek nem rogytak össze, becsületesen mentek előre, s fáradozásukat kétszer is siker koronázta – a nagyérdemű üdvrivalgása mellett Bauba és Pliskauskas is beköszönt Kolesznyiknek…
Nagyobb küzdelmet ígért a nap második meccse, ám a lengyelek Sarnik révén már a második percben bevették a holland Den Hartog kapuját. A folytatásban is a piros-fehérek akarata érvésesült, annak ellenére, hogy az Oranje a harmad végén váratlanul egyenlített – a szünetre már ismét lengyel előnyt mutatott az eredményjelző. A második húsz perc gólcsendje után aztán hirtelen hatalmas adok-kapokba kezdtek a csapatok, amelyből a polákok kerültek ki győztesen – ha a játék nem is, az eredmény az évszázad mecscsét, a londoni angol–magyart idézte…
A felvétel láttán azt hihetnénk, szerdán kutyaszorítóba kerültek a lengyelek – pedig…
A felvétel láttán azt hihetnénk, szerdán kutyaszorítóba kerültek a lengyelek – pedig…
Most, hogy már két napon túl vagyunk, és minden csapat kétszer pályára lépett, kezdenek kirajzolódni az erőviszonyok. Amint arra előzetesen számítani lehetett, a kazahok nagyon jók, azt a régi orosz iskolát hozzák, ami nekem különösen kedves. Látványos a játékuk, nagyon gólerősek, és a Koreskov testvérek produkciója egészen pazar. Ôk a meghatározói ennek a csapatnak, látszik, hogy az orosz elitligából érkeztek. Az már most biztos, hogy a mieinknek és a lengyeleknek is nagyon nehéz dolguk lesz ellenük. Ami a lengyeleket illeti, szerintem ők még mindig tartalékolnak, valahogy az az érzésem, hogy továbbra is csak annyit adnak ki magukból, amennyi feltétlenül szükséges. Láthatóan a hollandok ellen sem törekedtek arra, hogy számolatlanul üssék a gólokat, mindig csak arra vigyáztak, hogy megmaradjon a megnyugtató előnyük. A magyar csapat az első két harmadban már jobb teljesítményt nyújtott, mint a németalföldiek ellen, igaz, a hollandok bunkerhokijával ellentétben a románok sokkal nyíltabban játszottak, és ez kedvezett a mieinknek. Az első két sor látványos, szép támadásokat vezetett, Tőkési emberhátrányból szerzett gólja egészen parádés volt, az idehaza megszokottól eltérő stílusban hokizó Kovács pedig már a második meccsen szerzett fontos találatot. A befejező játékrész rövidzárlatát még meg kell emészteni. Jókor jön a szünnap, és ez talán elegendő lesz ahhoz, hogy talpra álljon a válogatott. Az NS szakértője Ancsin János.
Fasel: háromesélyes a küzdelem
Miként tavaly, ezúttal is kötelességének érezte René Fasel, a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) svájci elnöke, hogy a divízió–1-es világbajnokság kapcsán Magyarországra jöjjön. Bár, mint a szerda délutáni sajtótájékoztatóján elmondta, a látogatását egyáltalán nem a kényszer szülte. – Természetesen nagyon szívesen jöttem, hiszen még emlékszem a tavalyi, nagyon jól sikerült világbajnokságra. Ráadásul most egy új és nagyon szép sportlétesítmény a házigazdája az eseménynek, és ez külön öröm számomra. Eddig is érezhető volt, hogy a hoki Magyarországon egyre népszerűbb, és ezt a hitet csak megerősítette bennem, amikor megnéztem az itteni újságokat. Azt persze látom, hogy a focit nem előzheti meg, de a fejlődés így is látványos. – Sportágtörténeti verseny ez, hiszen korábban még soha nem fordult elő, hogy két egymást követő évben ugyanaz az ország rendezze meg ugyanazt a világbajnokságot. Igaz, hogy éppen a mostani eset miatt olyan szabályt hoztak, melynek alapján ilyesmi ezek után nem fordulhat elő? – Valóban van egy javaslat, ami ezt célozza. Úgy gondolom, természetes, hogy mások is szeretnének házigazdák lenni. Erre az eseményre öt ország pályázott. Úgy sportszerű, ha mindenki megkapja a lehetőséget a rendezésre. – Ezek után van remény arra, hogy az olimpiai selejtező egyik csoportja is Magyarországon legyen? – Miért ne lenne?! Az egy másik esemény, amire ez a szabály nem vonatkozna. Ráadásul meggyőződésem, hogy ebbe a szép csarnokba szívesen jön bárki. – A hírek szerint néhány országban, így nálunk is problémát okozhat, hogy a nemzeti olimpiai bizottság nem írja alá a jégkorong-válogatott nevezési lapját az ötkarikás játékokra. Mi ennek az oka? – Az előzmény a legutóbbi olimpia, amikor a franciák ugyan kiharcolták a részvételt, ám az ottani olimpiai bizottság nem tudta vállalni egy majdnem negyvenfős csapat utaztatását, ezért nem lehettek ott az olimpián. Hogy ezt megelőzzük, mostantól a nevezési lapon az adott ország olimpiai bizottságának nyilatkoznia kell arról, hogy amennyiben a válogatott kijut az ötkarikás játékokra, állja-e a költségeket. Emiatt vannak kisebb problémáink néhány országgal, de ezekre rövidesen megoldást találunk. – Jelenleg milyen a kapcsolatuk az NHL-lel? Van esély arra, hogy a 2006-os torinói játékokon az észak-amerikai profi-liga sztárjai is pályára lépjenek? – A kapcsolatunk jó. Persze még nem házasság, de azért jó. Nagyon szeretnénk, hogy az NHL-es sztárok ott legyenek majd Torinóban, ám erre vonatkozóan semmi biztosat nem tudok mondani. A helyzetünket mindenesetre nem javítja a kollektív szerződés. – A mostani mezőnyt végignézve, melyik csapatot látná legszívesebben a jövő évi világbajnokságon? – A kazahok nagyon jól korcsolyáznak, gyorsak és gólerősek voltak eddig, de a lengyel vagy akár a magyar csapat is befuthat. Voltam Zágrábban, ahol a B-csoport küzdelmei zajlanak, ott is van három-négy együttes, amely nyerhet, s itt is háromesélyes a feljutási harc.
