Benyó megszegett ígérete

Benyó Miklós és Maurer Péter már két versennyel a szezon vége előtt ünnepelhetett. Pontosabban akkor még volt matematikai esélye annak, hogy Bártfai István elvegye tőlük a hőn áhított bajnoki címet, de ez végül nem történt meg. Négy futam, négy győzelem – nem rossz kezdés, sőt, nagyon is jó! Benyó Miklós 1998 óta várt egy ilyen kezdésre, egy ilyen évre, négy éve volt ugyanis legutóbb magyar bajnok. Az idényt egy Hyundai Galoperrel kezdte, és úgy tűnik, a márkaváltás volt a siker titka, ugyanis attól kezdve megállíthatatlan volt. De nem felejtette el, hogy az újabb bajnoki címet nemcsak magának köszönheti. Ô még az a fajta régi vágású autóversenyző, aki nemcsak tudja, hanem érzékelteti is, hogy a tereprali igazából csapatsport. Ezért aztán a negyedik futam céljában, sokak szívét megmelengetve térdre borult a szervizcsapata előtt, így köszönte meg az egész éves munkát. Persze, a munkának korántsem volt vége akkor, hiszen már készült az új versenygép, egy másik Hyundai (egy vadonatúj Terracan) a Dakar-ralira. A világ legnehezebb tereprali-megméretésére, amelynek az januárban Benyó Miklós is a résztvevője lesz.
–Hogyan értékeli az évet?
–Mindenképpen nagy változás történt az életünkben. A sportágban egyedülállóan mögénk állt egy márkaképviselet, és ez vitt minket előre. Tudja, nagyon furcsa az élet. Jó tízegynéhány évvel ezelőtt megfogadtam, hogy ha megszületik az első gyermekem, akkor abbahagyom a versenyzést. Tavaly megszületett a fiam, és meg is beszéltük Mau-rer Petivel, hogy nekünk már csak hobbi lesz a tereprali, annyi futamon állunk csak rajthoz, amennyin jólesik. Aztán januárban jött ez a lehetőség a Hyundai jóvoltából és mindent megváltoztatott.
– Tényleg, a márkaváltás volt a siker titka, vagy már érett ez a győzelem?
– Az autó igazából a tavalyi gépünk, csak Hyundai-külsővel. Már tavaly is nyertünk és összecsiszolódott a párosunk is. Három éve versenyzünk együtt Maurer Péterrel és neki is nagyon nagy szerepe van a győzelmünkben. Tavaly a technikai hátterünk nem volt rendben, úgyhogy esélyünk sem volt a győzelemre. A Hyundai belépésével azonban ez a probléma megoldódott.
– Négy futamgyőzelmet követően két nullás verseny következett.
– Az ok, hogy a dakaros felkészülés mellett nem volt már időnk a Galoper felkészítésére. Nem tudtuk a két munkát egyforma fontossággal kezelni. A negyedik futam után maximális pontszámmal álltunk és az akkori állás szerint nem is kellett volna elindulnunk a hátralévő viadalokon. Csak utóbb kitalálták, hogy a záró verseny legyen duplaszorzós, ezért volt esélye Bártfai Istvánnak arra, hogy elvegye tőlünk a trófeát. Szerencsére nem sikerült.
– Régóta szerepel a titkos tervei között a Dakaron való indulás?
– Sohasem fordult meg a fejemben, hogy valaha, akár csak nézőként is eljussak a Dakarra. Egyrészt anyagi okok miatt, másrészt mert én komolyan gondoltam, hogy már a pályafutásom vége közeledik. Nagy lehetőség, amit kaptunk, sokáig gondolkoztam, hogy vállaljuk-e, hogy alkalmasak vagyunk-e rá technikailag és emberileg, de egy ilyen ajánlatra nem lehetett nemet mondani.
– Elkészült már az új versenygépe, a Terracan? Mit kell tudni róla? Ha jól tudom, a saját keze munkája is benne van abban az autóban.
– Az első autó majdnem kész van, de az Liszi Laciéké lesz a megállapodás szerint, a másodikat még most fényezték le és most kezdjük el összeszerelni. El kell ismernem, hogy egy kicsit csúszásban vagyunk.
– Nem jelent majd nagy hátrányt, hogy nemhogy homokon nem tudtak tesztelni, de egyáltalán semmilyen terepen sem próbálták a kocsit?
– Dehogynem. Ez óriási hátrány. De a húszegynéhány éves versenyzői tapasztalatunkkal talán részben tudjuk pótolni azt, hogy nem igazán ismerjük a sivatagi autózás fortélyait.
–Mit vár a Dakartól?
– Tisztes helytállást.
– Ez nem túl konkrét.
– Szeretnénk célba érni. De ha tőlünk független okok miatt ki is esünk – mondjuk olyan műszaki gond miatt, amely nem az autó felkészítéséből adódik –, akkor is szeretnénk emelt fővel távozni. De egyelőre erre nem akarok gondolni, hiszen azért megyünk oda, hogy végigérjünk...