A válasz Michael Owenre

Múltja alapján az Everton egyike Anglia négy legnagyobb klubjának, másfél évtizede azonban borzasztó ínség uralta a Goodison Parkot: az 1987-es bajnoki cím óta egyetlen valamire való trófeát sikerült csak összekapirgálni (az FA-kupát 1995-ben). Ennek oka többek között nyilván az, hogy a klub egyébként híres futballakadémiája képtelen volt tehetségeket "kitermelni”. Ellentétben a városi rivális Liverpoollal, ahol csak a legutóbbi években olyan házi nevelésű csillagok tűntek fel, mint McManaman, Fowler, Owen, Carragher vagy Gerrard. Az Everton-hívők lelki sebeire valóságos balzsam volt úgy két-három esztendeje, amikor elterjedt, hogy a junioroknál focizik egy gyerek, akiről egy új-zélandi krikettedző is első látásra megmondaná, istenáldotta tehetsége van a futballhoz.
A hír nem sokáig maradt Liverpool közigazgatási határain belül, mert az ifik 2001–02-es FA-kupájában a Wayne Rooney nevű kölyök nyolc meccsen lőtt ugyanannyi góljával a döntőbe juttatta csapatát. Természetesen nyomban bekerült az angol U19-es válogatottba. A nagy áttörés azonban az idei szezonban érkezett el. Nyáron két előkészületi meccsen is mesterhármast szerzett – az osztrák SC Weiz és a Queen's Park Rangers ellen –, mire David Moyes vezetőedző gondolt egyet, és berakta a kezdőbe a Tottenham elleni nyitó bajnokin. A 2–2-vel zárult mérkőzésen ő készítette elő az első hazai gólt, óriási tapsot kapott, amikor lecserélték.

Pályára lépett még néhányszor, mígnem elérkezett október 19., a harminc bajnoki óta veretlen Arsenal elleni derbi napja. A 80. percben, 1–1-nél állt be, és nem sokkal a lefújás előtt hajmeresztően nagy gólt ragasztott a léc alá. A közönség őrjöngött, Rooney nemkülönben, pedig akkor feltehetően még nem is tudta, hogy 16 évesen és 360 naposan ő lett a Premier League történetének legfiatalabb gólszerzője. S hogy a szurkolók mámora teljes legyen: éppen Michael Owentől ragadta el e rekordot, a "vörösök” zsenije ugyanis 149 nappal idősebb volt, amikor először betalált. Tegyük hozzá, Rooney egy Wrexham elleni Ligakupa-góllal már korábban megdöntötte ama sorozat "ifjonccsúcsát”.
A Leedsnek lőtt, ugyancsak három pontot érő gólja nyomán a szigetországi sajtóban egymást érik a dicsőítő nyilatkozatok. Arséne Wenger azt mondta, "kell valami különleges képesség ahhoz, hogy valaki ennyi idősen ezt művelje”. "Remek a hozzállása, gyors a lába, és érti a labdarúgást, lát a pályán” – méltatta Glenn Hoddle. "Én tizenhét éves és nyolc hónapos voltam, amikor az első triplámat szereztem a Premiershipben. Wayne könnyen megdöntheti ezt, és kívánom is neki, hogy tegye meg. Csodálatos szerencse, hogy egy angol srácról van szó” – mondta önzetlenül és hazafiúi lelkesedéstől fűtve Alan Shearer.
Érthető, ha Moyes mester, aki nemrég úgy vélte, a fiatal támadóból az egyesület történetének legjobb játékosa lehet, most már aggódik a hátulgombolós kora óta az Evertonban játszó futballistáért. Egyrészt világossá tette, még nem szándékozik rendszeresen kezdőként szerepeltetni Rooneyt, másrészt arra kérte az Everton-drukkereket, segítsenek megvédeni őt a nyomástól és a kísértésektől. "Ha meglátják az utcán csatangolni, kérem, küldjék haza!” – hangzott a meglepő felszólítás.