Törököt fogni – Deák Zsigmond jegyzete

Igen őszintén bevallom mindenkinek, amikor a magyar labdarúgó-válogatott múlt csütörtökön heroikus küzdelemben, hollywoodi forgatókönyvet írva legyűrte Izlandot és kijutott az Európa-bajnokságra, tudat alatt „elengedtem” a további meccseket. A történelmi tett megvalósult, ha a Jóisten és általa a vírushelyzet úgy akarja, jövő nyáron ott leszünk az első (részben) hazai világversenyen, a regnáló vb- és Eb-győztessel csaphatunk össze a Puskás Arénában, ugyan mi kellhet még?!

Igen őszintén bevallom mindenkinek, amikor a magyar labdarúgó-válogatott múlt csütörtökön heroikus küzdelemben, hollywoodi forgatókönyvet írva legyűrte Izlandot és kijutott az Európa-bajnokságra, tudat alatt „elengedtem” a további meccseket. A történelmi tett megvalósult, ha a Jóisten és általa a vírushelyzet úgy akarja, jövő nyáron ott leszünk az első (részben) hazai világversenyen, a regnáló vb- és Eb-győztessel csaphatunk össze a Puskás Arénában, ugyan mi kellhet még?!

Azóta eltelt még néhány nap, amit, rájöttem, szintén butaság lenne zárójelbe tenni. Hiába fogyatkozott folyamatosan a keret és a szakmai stáb, a csapat egyenes gerincet mutatva a magasabban jegyzett szerbektől sem bírt kikapni, s most hirtelen abba a váratlan szituációba került, hogy akár csoportelső is lehet. Most mondhatnánk, és akkor mi van, úgysem ér semmit ez a Nemzetek Ligája, csak a barátságos, avagy felkészülési mérkőzések helyett találta ki újabb fejőstehénként az UEFA, ám ez még sincs így. Eleve az NL nélkül nem vívhattunk volna Eb-pótselejtezőket, s most, ha tényleg az élen végzünk, a további hasonló lehetőség alapjait teremthetjük meg a következő vb- és Eb-kvalifikációra.

A C-ligából jöttünk, de nem a visszaesés ellen hadakozunk, hanem felkerülhetünk az A-ligába, s a legjobbakhoz mérhetjük magunkat. Mi ez, ha nem szakmai siker? Persze még nem tartunk itt, ahhoz szerdán törököt kell fognunk, s csak félig-meddig a szólásmondás értelmében, amely arra utal, hogy valamit elértünk, amire nagyon vágytunk, ám csalódtunk benne, s most szabadulnánk tőle. Itt nincs szó csalódásról, s akkor sem lesz, ha netalán nem sikerül a csoportelsőség kivívása, mert az oroszok annyi vagy több pontot szereznek Szerbiában, mint mi itthon. Már megvan, amit akartunk, ez tényleg csak hab lenne a tortán, sőt, a habon az eperszem. Ráadásul jövő héten Torinóban a Ferencváros BL-meccset játszik a Juventusszal, azt hiszem, ilyesmire vágytak a magyar futballrajongók évek, évtizedek óta.

Ha valamit egyáltalán sajnálok ezekben a napokban, az a közösségi élmény hiánya, amelyre csütörtökön és vasárnap sem kerülhetett sor, s most is elmarad. Az arénában legalábbis, mert lélekben mindig megtörténik. Az idei eredmények alapján pedig jövőre újra egymásra találhat s együtt ünnepelhet csapat és közönsége, függetlenül attól, törököt fogunk-e most, vagy sem.