Kohéziós erő – Vincze András jegyzete

A magyar labdarúgó-válogatottat most éppen körülölelő határtalan boldogság kapcsán arra gondoltam, itt a remek alkalom értekezni a csapategységről, sőt kivételesen a címet (kohéziós erő) is hamarabb megálmodtam, mint a dicsérő szavakat. Ám mielőtt nekikezdtem volna írásban is hozsannázni, átfutottam az internetes lexikonok magyarázatait, s a következőt olvashattam: „Kohéziós erőnek nevezzük a szilárd anyag atomjai vagy a folyadék molekulái között fellépő vonzóerőt. (...) A kohéziós erők hatósugara 10-8 m nagyságrendű...” Nos, ebből igencsak tetszik a vonzerős magyarázat, mert nagyon is passzol a jelen helyzethez (annak fényében főleg, hogy sikerült az Európa-bajnoki kijutás), a tíz a mínusz nyolcadikon hatósugárral már nem vagyok annyira kibékülve, mert túl kicsi, s szerintem a pillanatnyi magyar futballal kapcsolatos lelkesedésfeszültség több is, mint kilencvenháromezer négyzetkilométer.

Kevésbé tudományosan a lényeg: szeretjük a focinkat!

Most éppen úgy és annyira szeretjük, hogy ha csak kicsit is negatív hír érkezik – mint például hétfő délben, miszerint a Nemzetek Ligájában a válogatottunk hátát néző szerbeket egy kalappal feljebb, a kettes számúba helyezik a vb-selejtezős sorsoláson, míg minket a hármasba –, rögvest felfortyanunk: nehogy má'! Holott ez a „harmadik kalapos” információ is öröm, hiszen eleddig azon kellett izgulni, nehogy a negyedik kalapból húzzák ki Magyarország nevét december 7-én.

S bár előttünk van még a Törökország elleni NL-mérkőzés – és kezdőrúgás előtt nem túl bölcs tett hurrázni –, az elmúlt hónapokban, hetekben, napokban az évtizedek óta nem látott arcát mutatta meg a nemzeti csapat. Azt még maximális elfogultsággal sem lehet állítani, hogy minden pillanatban szemet gyönyörködtető a játék, de a koronavírus gonoszkodása (ugyebár két meccsen két, kapitányt helyettesítő edző állt a kispad előtt), a sérülések, eltiltások és az ilyen-olyan klubérdekek miatt heten estek ki az Izland és a Szerbia elleni meccs közötti néhány nap során, és mi mégis azt láttuk, hogy – kohézió volt. Sőt, ami szintúgy említést érdemel, hogy stílus is volt, mert az elvitathatatlan, hogy a jelenkori válogatott – és ezt a legutóbbi mérkőzéseken bizonyította – hátrányban is akart és tudott támadni.

Lezárandó a történetet még egy kurta magyarázat kívánkozik ide: a kohézió elnevezése a latin „cohaero” szóból ered, amelynek jelentése összetartani, összetapadni, együtt maradni.

Magyarán: van egy csapat!