– Azóta, hogy felbontották a szerződését, járt már Magyarországon?
– Hogyne jártam volna! Sőt, a feleségem éppen szerdán repült Budapestre, hogy néhány napot ottani barátainknál töltsön. Szívesen vele tartottam volna én is, de valakinek dolgoznia is kell... Komolyra fordítva: legutóbb áprilisban voltam Magyarországon, mások mellett az elnök úrral is találkoztam.

– Csányi Sándorral?!
– Bocsánat, pontatlanul fogalmaztam, az előző elnökkel, Kisteleki Istvánnal. Egyébként nem csak én keltem útra, nemrég az elnök úrék is meglátogattak engem, és ha már itt voltak, kijöttek egy Utrecht-meccsre. Megnézték, hasznosítom-e a Magyarország szerzett tapasztalataimat...

– Több mint két évig volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya – vagyis alkothatott.
– Így van. Majdhogynem ugyanaz történt velem Magyarországon, mint Utrechtben, a kirakóshoz megvoltak a darabok, de a képet nekem kellett összeraknom. Még ma is azt mondom, a kollégáimmal karöltve jól dolgoztunk. Új útra léptünk, és senki sem kérdőjelezheti meg, hogy a helyes útra. Néhányan az én irányításom alatt váltak a nemzeti együttes alapembereivé, Rudolf Gergely pedig nálam mutatkozott be. Figyelem a karrierjét, örülök, hogy jól alakulnak a dolgai. Remek csatár, nincs kétségem afelől, hogy sokra viszi.

– Ha visszaforgathatná az idő kerekét, van, amit másképp csinálna?
– Nem is tudom... Talán a svédek elleni mérkőzésen másképp cserélnék, a megsérülő Juhász Roland helyett nem Tímár Krisztiánt állítanám be, hanem a pályán lévő Vadócz Krisztiánt vezényelném hátra, és a helyére küldenék be valakit a középpályára.

– Ennyi?
– Nézze, biztosan követtem el hibákat, mégis úgy vélem, szégyenkezésre nincs okom. A múltat amúgy sem lehet megváltoztatni. Nem volt könnyű dolgom, de ami tőlem tellett, megtettem, hogy sikeresek legyünk. Szerintem azok is voltunk. Én mindenesetre büszke vagyok arra, hogy a magyar válogatott szövetségi kapitánya lehettem.

– Nyomon követi válogatottunk szereplését?
– El sem hinné, mennyire képben vagyok. A Nemzeti Sport internetes oldalát például nap mint nap megnézem. Az csak természetes, hogy mindent tudok a válogatottról. Nagyon örülök, hogy Egervári Sándor remek csapatot hozott össze. A kapcsolatunkat mindig is a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jellemezte, a Svédország és a Moldova elleni győzelem után ennek jegyében küldtem neki gratuláló üzenetet. Ha valaki netán azt gyanítaná, hogy irigylem utódom sikereit, téved, szívből szorítok azért, hogy Magyarország zárjon a csoport második helyén.

– Mennyi esélyt lát erre?
– A Finnország–Svédország csata lesz a sorsdöntő. Ne gondolja senki, hogy az északi összetartás jegyében a finnek leadják a három pontot a svédeknek, ellenkezőleg: mivel nincsenek oda értük, mindent elkövetnek, hogy megfricskázzák őket. Ha sikerül, már joggal bizakodhatnak a magyar szurkolók, hogy Hollandia legyőzi Svédországot az utolsó körben.

– A selejtezősorozatban látta valamikor a magyar csapatot élőben játszani?
– Amszterdamban, az egyik televíziós csatorna szakértőjeként. Nem hittem volna, hogy négy nappal a budapesti nulla négy után ilyen teljesítményre lesz képes. Gera Zoltán gyönyörű gólokat lőtt, Dzsudzsák Balázs szintúgy kiválóan futballozott, nálam mégis Rudolf Gergely volt a legjobb.

– Tervezi, hogy egyszer visszatér Magyarországra?
– Előfordulhat, hogy még az idén meglátogatom a barátaimat.

– Úgy értettem, hogy trénerként.
– Kapitányként aligha, de klubedzőként megeshet. Jelenleg persze nem aktuális a téma, de ki tudja, egy-két év múlva talán megkeres valamelyik csapat vezetője. S ha akkor éppen nem lesz állásom, megihatunk egy kávét...

AZ ERWIN KOEMANNAL KÉSZÜLT TELJES INTERJÚT, AMELYBEN KIDERÜL, A HOLLAND SZAKEMBER MIT GONDOL DZSUDZSÁK BALÁZS OROSZORSZÁGBA IGAZOLÁSÁRÓL, A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN ELOLVASHATJÁK!