Azt mondják, szombat este a pokol várja Tiranában a magyar válogatottat.
Ilyenkor sokan féltik a magyar játékosokat, ám azt mondom, ez az együttes megoldja majd a feladatot, éppen úgy, mint ahogyan tette azt 2006-ban Bosznia-Hercegovinában, amikor még Bozsik Péterrel irányítottuk a válogatottat. Három éve Zenicán több mint húszezer ember őrjöngött, biztatta a hazaiakat, de csapatunk remekül megbirkózott a lelki teherrel, és jól futballozva három egyre győzött.
Ugyanez megtörténhet most Tiranában is.
Minden ott dől el, hogy mennyire bátor szívvel és hideg fejjel lépnek pályára a mieink. Az első húsz percben az albánok nekünk rontanak, ám éppen ettől válhatnak sebezhetővé. Erwin Koeman 4–2–3–1-es hadrendben játszatja majd a csapatot, ami nyerő taktika lehet, hiszen védekezésben sokat kell ütközni, majd a labdaszerzés után villámgyorsan eljutni az albán kapuig.
Főszerep hárul a kapusunkra, úgyhogy akár Babos Gábor, akár Fülöp Márton véd, extra jó teljesítményt kell nyújtania, bravúrokat bemutatnia, plusz erőt adva így a válogatottnak, és mondanom sem kell, ez lesz az a meccs, amelyen a védelem sem hibázhat. Bízom Dárdai Pál rutinjában, Huszti Szabolcs erőfutballjában, Gera Zoltán pengés megoldásaiban és Torghelle Sándor buldogszívósságú stílusában. Ez a nagy harcosok mérkőzése lesz, és jó érzés tudni, hogy a mi csapatunkban olyan játékosok vannak, akik megfelelnek ennek a kritériumnak.
Ami lelki pluszt adhat: a csoportban nálunk van az előny, s az eddigi meglepetéseredmények miatt a tiranai győzelem a végelszámolásnál nagyon sokat érhet. Ami bátorítást jelenthet: holland edző ül mindkét kispadon, és holland bíró vezeti a találkozót, ezért részrehajlásról szó sem lehet. Ami pedig megnyugtató: Erwin Koeman nyilatkozatait olvasva azt tapasztalom, ő az az edző, aki a helyén kezeli a dolgokat, nem esik túlzásokba, és ez a mentalitás pozitívan hat a csapatra is. Persze minden a pályán dől el, azonban most megvan a remény arra, hogy amiben bíznak a magyar emberek, az valósággá is válik: nem égünk meg a pokolban.
DÉTÁRI LAJOS, korábbi 61-szeres válogatottMEGMONDOM A MAGAMÉT...
Ha valaki, akkor Kenesei Zoltán tisztában van vele, hogy nehéz kilencven perc vár a magyar válogatottra szombat este Tiranában. A több élvonalbeli csapatban is megforduló támadó három évet futballozott a balkáni országban – nem is akárhogyan. Az FK Tiranával bajnoki ezüstérmet, aranyérmet, Albán Kupát és Szuperkupát is nyert, és tapasztalhatta, az ottani szurkolók mennyire szeretik a labdarúgókat. Biztos benne, hogy a magyar válogatottnak meg kell szenvednie a győzelemért, ám mint mondja, igenis van esélye a három pont megszerzésére. Amikor Albániában futballoztam, több válogatott mérkőzést is megnéztem Tiranában, és mindig azt tapasztaltam, hogy az ellenfeleknek pokoli nehéz volt megszerezni a győzelmet. A hazai szurkolók rendre fergeteges hangulatot varázsoltak a lelátóra, a játékosok pedig átérezték, igenis, van esélyük megmutatni magukat a világnak, és a drukkerek a lefújás pillanatáig biztatták a kedvenceiket.
Nem hinném, hogy a hangulat megzavarná a mi labdarúgóinkat, hiszen valamennyien profi klubokban szerepelnek, és a német, az angol vagy éppen a belga bajnokságban is sokat segítenek a szurkolók a saját csapatuknak. Nagyon örülnék annak, ha megnyugtató előnyhöz jutnánk, ám mivel a legerősebb válogatottak is megszenvednek Tiranában, alighanem a lefújásig nyílt lesz az összecsapás.
Beszéltem telefonon két albán ismerősömmel, tőlük tudom, hogy tartanak tőlünk, de ettől függetlenül bíznak magukban. Ott leszek a szombati mérkőzésen, kíváncsian várom, milyen futballra leszünk képesek, és bízom benne, hogy győzelemmel tartjuk életben továbbjutási esélyeinket.
KENESEI ZOLTÁN, az FK Tirana korábbi labdarúgója