A támadó, akit féltenek

– Az az igazság, hogy a szerdai Szuperkupa-meccsünket emiatt fel kell áldoznom, de boldogan teszem, hiszen nagyon szeretnék Kína ellen futballozni. A vasárnapi összecsapásról viszont már nem engedtek el a vezetők, így a Németország elleni meccs sajnos kimarad az életemből.– Pedig elkelne ott is egy gólerős támadó…
– Tényleg jó formában vagyok, négy bajnoki mérkőzésen három gólt szereztem. A csapatomra sem lehet panasz, egy győzelem és három döntetlen a mérlegünk, ami nem rossz eredmény. A dobogós helyezésre jó esélyünk van.
– Beilleszkedett már az ön számára teljesen idegen közegbe?
– Ez nem ment zökkenőmentesen, sőt, azt mondanám, hogy még mindig csak ismerkedem Kínával. A futball persze itt is csak futball, a játék nyelve alapvetően egyforma mindenütt a világon, legfeljebb errefelé hosszabb a tréningek időtartama, és jobban erőltetik az erőnléti felkészítést. A kínai futball ugyanakkor látványosan gyorsan fejlődik, és ha a taktikai fegyelem javul, nagyot léphet előre a válogatottjuk rövid idő alatt.
– Sok a rajongója?
– Pekingben többen megismernek, mint itt, Tiencsinben, de azért nem nagyon versenyezhetek Lothar Matthäusszal. A stadionok mindenesetre tele vannak a meccsek alkalmával, mi is rendre harminc-negyvenezer néző előtt játszunk. A következő bajnokinkat amúgy Kovács Zoltán együttesével, a Sencseng Csinalipaóval vívjuk, és mivel rangadóról van szó, ott is telt ház várható.
– Mire számítson a magyar válogatott Tiencsinben?
– A Teda-aréna vadonatúj, harmincnyolcezren férnek el a lelátókon, állítólag tele lesz a nézőtér. Az újságok már két-három hete foglalkoznak a meccsel, de azért nem viszik túlzásba. Az az igazság, hogy a magyar válogatottról keveset tudnak errefelé. Ami a kínaiakat illeti, ahogy hallom, a legjobbjaikkal készülnek, azaz nem lesz könnyű esténk.
– A győzelemnek vagy egy Kenesei Krisztián-gólnak örülne-e jobban?
– Természetesen a magyar siker fontosabb, bár ha azt az én találatommal harcolnánk ki, az lenne a teljes boldogság…