Szabics: a győzelem a csapat sikere volt

A sort hosszan folytathatnánk, hiszen a Manchester United elleni szerdai Bajnokok Ligája-találkozón gólt és gólpasszt jegyző magyar támadó népszerűségi indexe a mérkőzés után magasra szökött. Egy apró adalék: régen volt már példa arra, hogy valamely labdarúgónkat órákon keresztül azért ne lehessen elérni, mert a telefonja folyamatosan foglaltat jelez.
– Ne is mondja, ez legalább olyan fárasztó, mint a szerda estém volt – mondta nevetve a Stuttgart szurkolói körében a találkozó legjobbjának megválasztott Szabics Imre. – A németeken kívül magyar és osztrák újságírók is keresnek, így sok szabadidőm nincsen.
– Legalább megérezheti, milyen rossz lehet, mondjuk, David Beckhamnek lenni…
– Na, azért ő biztosan ügyesebb nálam. A csapattársaimtól is van mit tanulnom: a legtöbbjüknek két telefonja van, s az egyik számot csak a közvetlen barátok kapják meg, így a másikat bármikor ki lehet kapcsolni. Hiába, a rutin…
– Amelynek hiánya a pályán nem látszott. Az is egy megoldás, ha nem játszik jól a Manchester ellen.
– Ezt az ötletet elvetném, inkább merüljön le a mobilom. Amúgy nem csak az én számom népszerű, például Horst Heldtnek, aki Grazban is játékostársam volt, a Sturm edzője, Franco Foda hagyott gratuláló üzenetet, s nekem is üdvözletét küldte. Bár Fodával együtt semmi bajunk sem volt, a klub vezetőitől mégsem barátságban váltunk el, így e hívás után némi elégtételt éreztem. Meg a menedzserem is megnevettetett: Lothar Heintze vicces kedvében volt, azt kérdezte, csináltam-e valamit szerdán este, mert ő átaludta a meccset.
– Mi volt a válasz?
– Hogy semmi különöset.

Injekcióval a lábamban vállaltam a játékot

– Végül is egy csatártól tényleg azt várják, hogy gólt szerezzen. Még sérülten is.
– Az utolsó edzésen éreztem, hogy baj van, majd amikor cicázás közben összerúgtam az egyik csapattársammal, mehettem is az orvoshoz. A belső térdszalagom sérült meg, de kaptam egy akkora adag injekciót, amekkorától egy elefánt is elájult volna. Én viszont vállalni tudtam a játékot. Egyébként meg sem fordult a fejemben, hogy kihagyjam a meccset. A pályán nem is éreztem a lábam, ám amikor elmúlt a gyógyszer hatása, tudtam, hogy még nem vagyok teljesen egészséges.
– Akkor a hét végi fordulóban ne is számítsunk a játékára?
– Felix Magath kérdezte, hogyan éreztem magam futball közben, s mert akkor nem fájt a lábam, lehet, hogy legközelebb is pályára tudok lépni.
– Nézzük kronológiai sorrendben: hogyan telt a szerdai napja?
– Reggel az orvosnál kezdtem, majd hazamentem, aludtam egy keveset, s a meccs előtt újra a kórházban töltöttem egy kis időt. Aztán jött a mérkőzés, amelyet negyvenhat országban közvetítettek, persze hogy ott volt a helyem.
– Meg ötvenezren a Daimler-stadionban is látták. Milyen volt a hangulat?
– Olyan, amilyen ittlétem óta még soha. Jó későn fújták le a meccset, ennek ellenére a szurkolóink nem akartak hazamenni, inkább ünnepeltek minket.
– Ne szaladjunk ennyire előre, szóljunk a mérkőzésről is!
– A kezdésnél, amikor kezet fogtunk az ellenféllel, beleborzongtam, s mondogattam magamban: "Itt jön negyvenmillió euró, aztán meg hatvanmillió…” Nem tagadom, kisebbrendűségi érzésem volt, ám a kezdő sípszót követő másodpercben ez elmúlt.
– Vettük észre. A góljára hogyan emlékszik?
– Láthatta mindenki. Elpasszoltam a kapus mellett a labdát, s abban a pillanatban éreztem, hogy gól lesz belőle. Nagy kő esett le a szívemről, mert egymás után harmadszor voltam kezdő, s ennyi idő alatt illik betalálni. Aztán jött Kevin Kuranyi gólja, és szerencse, hogy a passzom után betalált, mert ezzel a győzelmet is megszereztük. Azt, hogy mennyire erősek vagyunk, bizonyítja: az MU-nak gyakorlatilag helyzete sem volt, s csak egy jogtalan tizenegyesből tudott szépíteni. Viccesen mondtuk is kapusunknak, Timo Hildebrandnak, felháborító, hogy megint gólt kapott.
– Ilyenkor ez talán megbocsátható, már csak azért is, mert a lefújást követően így is volt okuk az ünneplésre. Merre járt?
– Nem volt közös program, én néhány szegedi barátommal tértem be egy helyi bárba, ahol rendeltünk egy italt.
– Felismerték?
– Szerencsére nem.
– Ennek miért örül? Ellenkező esetben talán ingyen sörözhetett volna.
– Nem hiszem, az egységben ugyanis kizárólag angolok tartózkodtak.

Családi születésnapokat ünnepeltünk

– A helyválasztás nem nevezhető szerencsésnek.
– Barátságos volt a hangulat, ennek ellenére hamar hazatértem, s hajnali kettőig beszélgettem édesapámékkal, akik néhány napot itt töltenek velem. No meg ünnepeltünk is: nagypapámnak vasárnap, apunak pedig kedden volt a születésnapja. Igyekeztem szép ajándékkal kedveskedni.
– Ilyen egy rendes gyerek. Talán a mezt is az ünnepeltek valamelyike kapta?
– Bevallom őszintén, már nem tudom, kit illet a dressz. Annyi jelentkező van, s mert nem tudok nemet mondani, sokáig kell még Stuttgartban futballoznom…
– Ideje még van. Szóval kettőkor jutott ágyba.
– Ám akkor sem tudtam elaludni. Reggel ötig csak forgolódtam, gondolatban lepörgettem az eseményeket.
– Ilyen egy nehéz nap éjszakája. S utólag hogyan tetszett a szerdai nap?
– Nem volt rossz. Ám jó lett volna aludni is, mert reggel tízkor már edzésen kellett jelentkezni, amelyen viszont a sérülésem miatt nem sokat mozogtam.
– Az öltözőbeli hangulatra, gondolom, nem lehet panasz. Kapott elismerő szavakat a társaitól?
– Ki kell ábrándítanom. Óvakodnék attól, hogy bárki úgy állítsa be, mintha én nyertem volna meg a meccset. Ez így nem igaz, sőt! Most mindenki nyerő ember volt, a pályán lévők tették a dolgukat, ennek köszönhető, hogy győztünk.
– Dicséretes önmérséklet. Mit érez abból a szeretetből és népszerűségből, ami most Magyarországon körülveszi?
– Csak annyit, hogy nem tudom lerakni a telefonomat. Az viszont jó, hogy Németországban nem beszélnek rólunk szuperlatívuszokban. Elismerik a sikereinket, de nem lihegik túl ezt a győzelmet, s a játékosokat sem sztárolják. Így könnyebb két lábbal a földön maradni.
– Ellenkező esetben hajlamos lenne megváltozni?
– Ha állandóan viszontlátnám magam az újságokban, s a televízióban is csak én nyilatkoznék, talán túl magabiztossá válnék. Az pedig nem jó, mert aki így gondolkodik, az elhiszi, hogy a siker magától jön. Én viszont tudom: magamon kívül többek között kell hozzá Magath is…

Gellei Imre értékelése

Magyar gólszerzők az MU ellen

Az alábbiakban a Manchester United magyar klubok elleni európai kupamérkőzéseit, valamint a magyar csapatok gólszerzőit tüntettük fel.