Dániel, a próféta – Bodnár Zalán jegyzete

Az irigylésre méltóan gazdag amerikai sportéletben a playoff, vagyis a rájátszás mitikus hívószó. A nagy ligák alapszakaszai végtelen hosszúságúnak tetszenek (például a baseball-ligában 2430, a hoki- és kosárlabda-bajnokságban csaknem 1300 meccsből állnak!), a rájátszásban aztán összesűrűsödik a dráma, tetőfokára hág az izgalom.

Amilyen szokatlan, olyan mámorító érzés látni, hogy ezekben a napokban egy magyar hőse is van az egyik tengerentúli major liga rájátszásának: Sallói Dániel két góllal járult hozzá, hogy a Sporting Kansas City bejutott az MLS, vagyis a profi labdarúgóliga Nyugati főcsoportjának döntőjébe a Real Salt Lake City kiejtésével. Még ha nem is a négy klasszikus nagy major ligáról (NFL, MLB, NBA, NHL) van szó, magyar sportolónak a legritkább esetben adatik meg a főszerep egy playoffmeccsen odaát, ráadásul jelenleg ez az egyetlen profi ligás rájátszás zajlik az Államokban, hatványozott figyelem irányul a „soccerpályákra”, és idénybeli tizenhárom gólja révén Sallói igenis sztárnak számít a ligában.

Ugyanakkor előtérbe tolakszik a kérdés: mennyire erős bajnokság is az MLS? Minden jel szerint folyamatosan és remek ütemben fejlődik, ám a mértéktartónak számító IFFHS legutóbbi rangsora szerint az MLS még mindig csak a világ 52. legerősebb ligája, míg az NB I az 56., vagyis alig gyengébb. (Bár az IFFHS-t kezeljük fenntartásokkal, mivel a listáján például a kolumbiai bajnokság a hatodik, a ciprusi pedig megelőzi a hollandot és a portugált). Időnként a különböző szaklapok is összeállítanak ilyen rangsort, többnyire a 8. és a 15. hely közé sorolva az amerikai ligát, és az jóval reálisabbnak tetszik. Mindenesetre a nagy sztárok továbbra is elsősorban levezetni szerződnek oda, és az, hogy nehezen becsülhető fel a liga pontos szakmai értéke, Sallói megítélését is némiképp ellentmondásossá teszi. Mert egyrészt, ha tényleg olyan csillogó futballista, ahogy az a nagy messzeségből látszik, akkor jutna neki hely a magyar válogatottban is, másrészt idehaza tavalyelőtt az Újpestből vagy tavaly a Gyirmótból sem tudott kiemelkedni. Úgy is mondhatnám: Gyirmóton kiscica volt, Kansas Cityben meg olyan, mint a bibliai Dániel próféta, aki az oroszlánveremben sem félt.

De talán csak érvényesül a mondás, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Mindenesetre most a világ leggyorsabban fejlődő futball-ligájában Sallói Dániel a magyar futball példás nagykövete. Ha úgy tetszik: prófétája.