Ünnep, még ünneplés nélkül – Deák Zsigmond jegyzete

Nincs az a magyar futballszurkoló (a közvetlen riválisokéi mellett talán csak Nyíre

gyházán néhány…), aki szomorkodik a Diósgyőr NB I-be jutásán. Ennek az az egyszerű oka, hogy minden józan vélemény szerint szükség van, pontosabban lenne a vidéki fellegvárakra, a vármegyeszékhelyek hagyományosan erős csapataira az első osztályban. Ha viszont momentán ezek többsége a második vonalban senyved, akkor legalább a legnagyobb „tömegvonzással” bíró miskolciak jussanak fel, nem igaz?

Ez vasárnap Kozármislenyben megvalósult, a szerdai hétközi fordulóban a Szeged ellen pedig jöhetett a hazai ünneplés. Ám csak spontán módon a drukkerek részéről, mert a klubvezetőség tagjai elfogadták Kuznyecov Szergej vezetőedző kérését, és nem szerveztek „központi” bulit, mondván, majd az utolsó hazai meccset követően, bajnoki címmel a tarsolyban.

Akkor, május 14-én az ETO elleni találkozó előtt és után jönnek a gyerekprogramok, a sztárfellépők, a sörök, a fröccsök, de most még nem. Köztünk szólva szerintem néhány csomag konfettit és petárdát ezúttal is megért volna a feljutás, sőt, akár pár üveg pezsgőt is hazafelé Kozármislenyből a potom 422 kilométeres úton. Ám nem én vagyok a tréner (szerencsére, mert akkor fuccs a feljutásnak), hanem a már említett ifjabb Kuznyecov, az egykori fradista legenda fia, aki viszont kevésbé szeret bulizni, pontosabban csak akkor, amikor mindennek vége.

A lényeg persze nem ez, sokkal inkább az, amit Bajusz Endre szakmai vezető nyilatkozott: „A tulajdonossal abban maradtunk, szeretnénk tartani magunkat a magyar- és a fiatalszabályhoz. Ami a költségvetést illeti, annyival lesz nagyobb, amennyivel a bevételek nőnek az NB I-ben.” Azt hiszem, ez a lehető legkorrektebb hozzáállás a kétéves másodosztályú purgatórium után, aztán majd meglátjuk, mi valósul meg belőle.

A példa mindenesetre adva van, hiszen a Kecskemét újoncként lett dobogóvárományos, szinte csak magyar játékossal, több ifjú tehetséggel a soraiban, viszont szerényebb múlttal és szurkolótáborral, mint amilyen a DVTK-nak van. Az említett drukkerek mindenesetre, klubszakmai döntés ide vagy oda, már szerdán a Szeged ellen ünnepeltek egyet előbb a városban, majd a szép új stadionban, mert nekik ez a dolguk. Nekem meg az, hogy végre megigyam miskolci cimborámmal azt a stampedli avasi keserű likőrt a pályaudvar restijében a diósgyőriek egészségére, amire évek óta készülünk. Vagy most májusban, vagy legkésőbb az NB I-es rajton.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!