Viszlát, Budafok! – Pietsch Tibor jegyzete

Kár volt ezért a kilencesért.

Már a négy, az öt és a hat is sok volt, nemhogy a kilenc! Az ember ült a tévé előtt, nézte a meccset – és sajnálta a Budafokot. Ez a csapat nem ezt érdemelte.

Félreértés ne essék, nem a Paks hibája, hogy egy híján tízet lőtt. Ellenkezőleg: az egyébként is minden elismerést megérdemlő Tolna megyeiek előtt le a kalappal, hiszen megtisztelték az ellenfelüket azzal, hogy nem álltak le a negyedik, az ötödik vagy akár a hetedik gól után. Megtehették volna, hogy elkezdenek szórakozni, de ha így cselekszenek, azzal alázták volna meg a Budafokot.

Amikor elérkeztünk a bajnokság azon szakaszához, amikor nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani (és most ne menjünk bele a hirtelen feltámadásokba, illetőleg megtorpanásokba...), Csizmadia Csaba megtette, amit megkövetelt a becsület: benyújtotta lemondását. A történelmi feljutás után egy évvel történelmi vereség jött, a BMTE vezetőedzője pedig fájó szívvel, de emelt fővel távozhatott.

Amit két és fél év alatt felépített a XXII. kerületben, senki sem veheti el tőle – mint ahogy a tisztességét sem. Az egy dolog, hogy a magyar futballban sokan példát vehetnének róla, az egy másik, hogy az általa vezetett Budafok is példát mutatott. Amikor eldőlt, hogy a csapat hetvennégy esztendő elteltével ismét megméretik az első osztályban, tízből kilencen legyintettek: mire beköszönt a tél, akkora lesz a lemaradása, hogy a tavasszal csak az lesz a kérdés, melyik együttes végez előtte, a 11. helyen.

Ehhez képest a 31. fordulónak is úgy vághattak neki a piros-feketék, hogy még van reményük a bennmaradás kiharcolására. Méghozzá úgy, hogy a költségvetésük alighanem a legkisebb a mezőnyben, hogy csak akkor fordultak meg – honi szinten – sztárok a Promontor utcai sporttelepen, ha valamelyik nagycsapat vendégeskedett ott, miközben esküdtek arra, hogy zömében magyar és fiatal játékosokkal is helyt lehet állni ezen a szinten.

Sokáig sikerült. Valahol a mélyén kár azért, hogy nem teljesen.

Ezek után mi mással is búcsúzhatnánk: viszlát, Budafok!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!