A romlás világa – L. Pap István jegyzete

A futball természete már csak olyan, hogy ott, ahol „vonzó jövőképet vázoltak fel a klub vezetői” (értsd: sokat fizetnek), a jó szereplés is kéz a kézben jár a stabil háttérrel, míg ott, ahol elapadóban a pénzcsap, vereség vereséget követ. Nem úgy Szombathelyen. Amikor az év elején előbb csak a zuhanyhíradóban, majd tavasszal a fősodratú médiában is felszínre került, hogy súlyos gondok feszítik a Haladás gazdálkodását, a csapat nemhogy feltette a kezét, hanem minden hagyományt meghazudtolva, azonnal elkezdett nyerni.

Onnan, ahol március elején álltak a szombathelyiek (14 pont hátránnyal az utolsó helyen), feltehetően még a világ egyetlen csapata sem maradt bent, ehhez képest ha egy hete az utolsó pillanatban Remili nem rúg szögletből gólt Királynak, és a Kisvárda, Diósgyőr kettős nem arat valószínűtlen győzelmet a Debrecen és a Vidi ellen, már nem is tűnt volna irreálisnak, hogy a nyártól is első osztályú lesz a Hali.

Nem így történt. Így aztán amolyan iskolapéldája lett a klub annak, hogy ott, ahol az ország egyik legjobb utánpótlás-akadémiájára támaszkodhatnak, ahonnan a fél NB I táplálkozik (Kovács Istvántól Radó Andrásig, a puskásos Kiss Tamástól Hegedűs Jánosig, Tamás Krisztiántól Rácz Barnabásig vagy a Genoához szerződő Schäfer Andrásig), ahová emiatt az MLSZ-ből is szépen érkezik a fiatalszabályt felváltó „produktivitási” támogatás, és ahol másfél éve adták át az új stadiont, noch dazu, még néző is lenne – miként lehet a nyilván nem öt forintért és nem néhány százezres fizetésért szerződtetett légiósokkal végül is csont nélkül kiesni.

A várt, de meg nem érkező szponzori pénzek, a Haladás szereplésétől függetlenül éppen kaotikussá váló önkormányzati háttér, a stadion csak nagy nehezen megoldott üzemeltetése mellé az első körben nem megadott MLSZ-licenc úgy kellett, mint Horváth Ferencnek Remili szöglete, és ha azóta zöld utat is kapott a klub legalább az NB II-re, egy fordulóval a zárás előtt máris készülhet a csapat a másodosztályba.

Hogy kikkel, rejtély, a szombathelyi légiónak nyilván írmagja sem marad. Hogy mennyiből, mert a szövetségi támogatás is alaposan lecsökken, szintén. Hogy ki veszi meg Illés Béláéktól az egy forintért kínált üzletrészt, az sem egyértelmű. És hogy Szombathelyen végképp mindenből elege legyen a szurkolóknak, még az ősellenség ZTE is feljutott.

Murphytől tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Szombathelyen megmutatták, miként kell azt is elrontani, ami tulajdonképpen el sem romolhat.