Hungarikum – Sinkovics Gábor jegyzete

Ha Simon Tibor, Nagy Norbert, Zavadszky Gábor és Lázár Bence élne, most tőlük is azt kérdezhetnénk: mit szóltok, fiúk, hogy minden jegy elkelt a derbire? S a három fradista meg az újpesti, akik játékosként már belekóstolhattak, milyen az, amikor csak néhány ezren nézik a két ősi rivális összecsapását, lelkesen nyilatkozná: ezért érdemes futballozni!

A tudósító is átszellemült arccal írná le a válaszokat, miközben keresné a szavakat, a jelzőket, hogyan is láttassa a lelátón ülő több mint húszezer embert. Különleges élmény ez nekünk, magyaroknak, akik elszoktunk az efféle nézőszámtól a bajnoki meccsekkel kapcsolatban. Rendszerint a „felturbózott” nyolcszáz vagy ezerhatszázas átlagot látjuk – elkeseredve, a múltba révedve. Erre tessék, most jön egy napos, szeles, kellemes őszi szombat, amikor minden megváltozik. A Fradi–Újpest tartja a lelket a magyar futballban.

Ez nekünk az Inter–Milan, a Tottenham–Arsenal, a Boca Juniors–River Plate, a Partizan–Crvena zvezda. Csakhogy a Fradi–Újpest a miénk – hungarikum.

Olyan, mint a debreceni páros, a makói hagyma és a fröccs. Szeretjük, büszkék vagyunk rá. Még akkor is, ha nem minden pillanata, nem minden mozzanata méltó rá. Mert láthattuk, ahogy Varga Zoli „oda-vissza felbőrözte a Noskó nevűt”, ahogy Albert Flóri „puhán átemelte a lasztit Solymosi Ernőn”, ahogy Bene Feri „futtából betalált Géczi Pista kapujába”, ahogy Fazekas Laci öt gólt rúgott, népmesei hőssé válva. S láthattuk azt is, amikor betondarabok repültek a Megyeri úton, futott mindenki, amerre látott, ahol szemeteskukák szálltak a szélben, miközben rendőrök vágtattak végig lovon az Üllői úton – de senki és semmi sem vehette el az emberek kedvét a derbitől.

A huszonvalahányezer néző manapság mesebeli szám. Lesznek ott idősebbek, akik annak idején már hétfőn sorban álltak a Népstadion pénztáránál, hogy a szombaton 19 órakor kezdődő Fradi–Dózsára jegyet kapjanak. Közülük több ezren nem is a 17.15 órai Honvéd–Vasas előmeccset nézték, hanem ott álltak a szobrok között, várva a főmeccs szereplőinek bemelegítését, várva Nyilasi Tibire, Ebedli Zolira, Törőcsik Andrisra, Fekete Lacira. Ők most újra megfiatalodhatnak. A lelátón a hangorkánban újraélhetik mindazt, amit a futball jelent.

A régen vagy éppen fájdalmasan korán elveszített egykori fradista, újpesti kedvencek is ott lesznek. Igenis ott lesznek a derbin! Mert a Fradi–Újpest örök, hozzánk tartozik – életünk fontos része. Hungarikum.