Magyar vándor – Bodnár Zalán jegyzete

Elképzelhető, hogy Vadócz Krisztián Sebastián Abreu nyomdokaiba lép. Noha a magyar középpályásnak arra már feltehetően nem lesz alkalma, hogy panenkás tizenegyessel juttassa vb-elődöntőbe hazája válogatottját, mint a 70-szeres uruguayi válogatott csatár 2010-ben, de egyéb módon még utolérheti. A Guinness-rekordok könyvének nyilvántartása szerint ugyanis a még mindig aktív, 41 éves Abreu a világcsúcstartó azzal, hogy pályafutása során 28 klubcsapatban játszott, 11 különböző országban. Az előbbi rekord még messze van Vadócznak, az utóbbi már nem. Eddig tíz országban kereste futballal a kenyerét Dániától Indián át Hongkongig, és mivel most is külföldre vágyik, könnyen meglehet a tizenegyedik is.

Sokszor a valódi futballvilág perifériáján keresett magának helyet, azonban nincs jogunk pálcát törni felette emiatt. Vélhetően az a típus, aki úgy tudja folyamatosan frissen tartani magát, ha mindig új kihívásokat keres, új impulzusok érik. Más kérdés, hogy az még a mai követhetetlen játékoskeringők világában is ritka jelenség, hogy valaki az átigazolási időszak kezdetén, esetünkben július elején szerződik egy csapathoz, majd augusztus végén már tovább is áll. Vadócz azonban őszinte ember, nem árult zsákbamacskát, nem esküdözött, hogy kitölti a szerződését Kispesten, már érkezésekor is beszélt arról, hogy továbbra is elsősorban külföldre vágyik.

Ha úgy érzi, mennie kell, kár is lenne tartóztatni, ám személyes kalandvágya most némiképp „közügy” lett. Itt-tartózkodása alatt ugyanis a váratlanul jól szereplő, második helyen álló Honvéd talán legjobbja volt a 33 éves középpályás, sőt egyértelműen az első hat forduló legkiválóbbjai közé tartozott az egész NB I-ben. Krisztián abban a témában is őszintén fogalmazott korábban, hogy a klubhűség egyáltalán nem érdekli, a válogatott – amelyben eddig 42-szer szerepelt – viszont mindennél jobban. Nem tudhatjuk, akkor is vitorlát bontott volna-e, ha múlt pénteken ő is bekerül Marco Rossi szövetségi kapitány keretébe, de a klub honlapján úgy fogalmazott, nagy csalódásként éli meg, hogy nem kapott meghívót.

Külföldre – adott esetben egy újabb egzotikus országba – szerződésével azonban nemcsak Vadócz beválogatási esélyei csökkennek jelentősen, a Honvéd bajnoki álmai is hamar semmivé válhatnak. Így aztán Kispesten joggal gondolhatják, már csak a tavaly tavasszal közösen megnyert bajnoki cím emlékére hivatkozva is: Rossi mester, egy behívó igazán nem került volna semmibe...